Se szeri se száma immár a lopásoknak térségünkben, ez alól nem kivétel a nyugat-bácskai körzet sem, ahol az utóbbi néhány évben már nem csupán az udvarokból tulajdonítanak el egy-két tyúkot, hanem terményt visznek el a határból, jószágokat kötnek el a tanyavilágból. Ami a leginkább megdöbbentő, a rablók még egyszer sem kerültek rendőrkézre, a megkárosított gazdákat pedig senki sem kártalanította, még erkölcsileg sem.
A zombori határban az utóbbi két évben hatalmasodtak el a lopások, nem egy gazdától hajtották el az éj leple alatt juhait, teheneit. Az illetékes szervek egyetlen egy alkalommal sem göngyölítették fel az ügyet, egy elkövető sem került az igazságszolgáltatás színe elé, a bűntettek pedig folytatódnak. A gyanúsítottakat a gazdák és a rendőrség is név szerint emlegeti, a jószág elszállítására használt tehergépkocsi nyomai követhetők, egyes lopásoknak szemtanúi is voltak, de ezek után sem büntettek meg még senkit sem.
A hét elején jutott el hozzánk a hír, hogy a napokban a csonopljai Nedeljko Sekulić gazdától mintegy harminc birkát vittek el a bekerített, juhász által felügyelt tanyáról.
elkövetőket
– Valamennyi lopásban egy a közös, mégpedig az, hogy szinte mindegyiket nagyobb vallási ünnep vagy vásári nap előtt hajtották végre. Tehát egyértelmű, hogy a jószágokat azért lopják el, hogy valahol a környékben eladják őket – magyarázza Sekulić.
Augusztus végén, a pravoszláv vallás szerinti Nagyboldogasszony ünnepére mintegy 30 birkát hajtottak el Sekulić tanyájáról, november 2-ára 21 darabot, a következő éjszaka pedig még 10-et. – Későn jutott eszembe, hogy 3-án kimenjek a rumai vásárra, mert ha oda vitték, mindenképp felismertem volna a juhaimat – mondja. Az idén mintegy hatvanat loptak Sekulićéktől, de sajnos, nem ő az egyedüli, mert a zombori tanyavilágban két év alatt összesen 170–180 juhot tereltek el, és egy tucatnyi tehenet kötöttek el.
A szomszédos faluban az egyik gazdától néhány hete az éjszaka leple alatt 30 birkát loptak – meséli Nedeljko, pedig a gazda is kinn tartózkodott a tanyán. A jelekből ítélve hozzáértő személyek az elkövetők, tudnak bánni a jószággal, mert még a tanyán szolgáló kutyákat is megbabonázzák, azok sem csaholtak, csendben maradtak. A megkárosítottak a lopást már fel sem jelentik, mert nem látják értelmét. Ugyanennek a gazdának korábban tíz birkáját vitték el, és azonkívül, hogy az ügy jegyzőkönyvbe került, más nem történt.
Azt beszélik a környéken, hogy a lopások fő gyanúsítottja a múlt század hetvenes éveiben Bosznia és Hercegovina vidékeiről idetelepült család, az apa és három fia. Kinn a tanyán élnek, de tisztességtelen életmódjuk, és garázda viselkedésük miatt számos régi tanyatulajdonos nem bírta tovább jelenlétüket, beköltözött a faluba. A család jelenleg nagyban gazdálkodik. Nyájuk mintegy 500 birkából áll, emellett 50–60 tehenet tartanak. Bejegyzett gazdaságuk és lajstromozott jószágállományuk van, így az állatok szállítása sem gond számukra. Ha útközben a rend őrei igazoltatnák is őket, tudnak papírokat felmutatni.
Sekulićék is komoly célokkal vágtak bele a gazdálkodásba, az organikus termelést szerették volna olyanképp kikerekíteni, hogy minden egyes végtermék a saját kezük munkájának gyümölcse legyen. A tanyán teheneket, mangalicákat és a vidékünkre jellemző őshonos baromfifajtákat nevelnek, szántóföldjeiken magas sikértartalmú búzát termelnek, melyből minőségi liszt őrölhető. Az egész koronájaként, családi bizniszként süteménykészítésre is vállalkoztak, ahol kizárólag a gazdaságon megtermelt tejet, tojást, lisztet és egyéb alapanyagokat használják fel. Azonban, a folyamatos rablások kedvét szegik az embernek. Mint tősgyökeres bácskai gazdálkodó, veszélyeztetve érzi magát ősei földjén. Legszívesebben szedné a sátorfáját, és külföldre költözne, habár ez a vidék az élete a falvaival, tanyavilágával együtt – meséli Nedeljko.
– Ezek után a rablások után, amikor az elkövetők továbbra is büntetlenül és szabadon sétálhatnak, és legfőbb gondjuk a következő bűntett kitervelése, elveszíti az ember a kedvét a további munkához. Nem látom, ki védheti meg a gazdát és javait. Azt tapasztalom, hogy a becsületes, munkájukból élni akaró emberek társadalmunkban másodrangúvá váltak, és a csőcselék vette át a hatalmat. Ilyen viszonyok közepette mit hagyunk gyermekeinknek örökségül, ha nem gazembert, hanem becsületes, munkásembert szeretnénk nevelni belőlük. A vajdasági falvak mindegyike kincsesbánya lehetne a maga módján, de napjainkra annyira aláásták a munka becsületét, annyira elszegényítettek bennünket, hogy nem érdemes itt maradni – mondja Nedeljko.
