(fotó: Dávid Csilla)
Három évvel ezelőtt, 2008. május 10-én alakult meg Újvidéken a Magyar Tudományos Akadémia szerbiai regionális tudományos tanácsa, a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács (VMAT). Az újvidéki székhellyel rendelkező polgárok egyesületének a hivatalos bejegyzése néhány hónappal később, december 4-én történt meg. Elnökével, dr. Berényi Jánossal, az újvidéki Mezőgazdasági Kutatóintézet petrőci kutatótelepének vezetőjével a VMAT jelentőségéről, szerepéről, eddigi tevékenységéről és jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Az interjú kissé késve született meg.
– Igen, mindaddig nem akartam nyilatkozni, amíg nem tudtam konkrétumokról beszámolni, de ma már elmondhatom, hogy a VMAT létjogosultsága indokolt. Az MTA már több mint húsz éve igyekszik szorosabbra fűzni az együttműködést a tudomány Magyarország határain túl élő magyar művelőivel. E törekvés jegyében került sor 1990-ben a külföldi akadémiai tagság (tiszteletbeli tagok és külső tagok) intézményének bevezetésére. Az MTA-nak jelenleg két szerbiai akadémikusa van, dr. Kasztori Rudolf és dr. Dušan Čamprag. Ugyanakkor az MTA bevezette a köztestület, a köztestületi tagság fogalmát is.
Dr. Berényi János
Mit fed ez a fogalom?
– A köztestületi tagság nem akadémikust, akadémiai tagságot jelent, csupán egy laza kötődést az MTA-hoz. Az MTA 2000 tavasza óta a magukat magyarnak tartó, tudományos fokozattal rendelkező, a világ bármely pontján élő és dolgozó kutatóknak felajánlotta azt a lehetőséget, hogy saját kérésükre belépjenek az MTA külső köztestületébe. Az MTA szerbiai köztestülete jelenleg 186 tagot számlál. A Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács egyfajta érdekképviselete a szerbiai köztestületnek.
Azt mondta, hogy a VMAT létjogosultsága indokolt. Ezt mivel támasztja alá?
– Nem tudom magunkat összehasonlítani mondjuk a szegedi, vagy a kolozsvári akadémiai bizottságokkal, egyrészt mert mi még nem vagyunk bizottság, másrészt pedig azért, mert ezek mögött több évtizedes munka áll, a szegedi ötvenéves. És tagságuk is nagyságrendekkel nagyobb. Ennek ellenére igyekszünk létjogosultságunkat igazolni és elérni azt, hogy egy napon talán a VMAT is akadémiai bizottsággá fejlődjön. Eddig egy nagy tudományos találkozót szerveztünk, amelynek Innovatív tudomány volt a címe. Ezt akkor tartottuk, amikor a magyar tudomány napja az innovatív tudomány nevében zajlott, tavalyelőtt decemberben. Egy hét múlva pedig, egészen pontosan április 16-án, Szabadkán, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dísztermében rendezzük meg második nagy rendezvényünket. A Vajdasági magyar tudóstalálkozó 2011 nevet adtuk összejövetelünknek. A dátumot azért írtuk a rendezvény nevéhez, mert az a szándékunk, hogy ezt a találkozót minden évben megszervezzük. Az elsőt és minden valószínűség szerint a többit is az MTA-val, azaz az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsággal közösen valósítjuk meg. Az idei találkozót megtiszteli dr. Németh Tamás, az MTA főtitkára Budapestről, dr. Csépe Valéria, az MTA főtitkárhelyettes asszonya szintén Budapestről, dr. Dékány Imre, a szegedi akadémiai bizottság elnöke, dr. Péntek János, a kolozsvári akadémiai bizottság elnöke, dr. Kocsis Károly, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatója Budapestről, dr. Nagy Imre, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének békéscsabai osztályvezetője, dr. Kötél Emőke, a budapesti Márton Áron Szakkollégium kutatásszervezője, Tarnóczy Mariann, az MTA Határon Túli Magyar Társaságának osztályvezetője, szintén Budapestről. A tudóstalálkozó délelőtt 10 órakor tudományos előadásokkal kezdődik, majd a délutáni órákban a vajdasági tudományos kiadványok bemutatására kerül sor, ami messzemenően nem meríti ki a kiadványok hosszú listáját. Sokan lemaradtak, de ezt pótolni fogjuk, ha hagyománnyá tesszük a találkozót. A Vajdasági magyar tudóstalálkozó talán legfontosabb része szintén délután lesz, kerekasztal-beszélgetés a vajdasági magyar tudomány és felsőoktatás jelenéről és jövőjéről. Vitaindítót mond dr. Németh Tamás, dr. Péntek János, dr. Dékány Imre és dr. Korhecz Tamás. Egyébként Vajdaságból szakmai előadást tart az idei József Attila-díjasunk, dr. Pósa Mihály fiatal kutató, dr. Czékus Géza, aki nemrég Pro Ecclesia Et Pontifice pápai kitüntetést kapott, dr. Silling István, akit a VMAT József Attila-díjra terjesztett elő. Erről a rendezvényről talán még csak annyit, hogy ingyenes és nyitott. Egyébként a részletekről bárki tájékozódhat a VMAT felújított honlapján, a www.vmat.rs címen.
Ahhoz, hogy a VMAT működhessen, tudóstalálkozókat, különböző tanácskozásokat szervezhessen, pénzre van szüksége.
– Minket az MTA finanszíroz, nem nagy összeggel, de jól beosztva elegendő működésünkhöz és évente egy-két ilyen rendezvény megszervezésére.
Mástól, például a Magyar Nemzeti Tanácstól nem kapnak támogatást?
– Az MNT-nek nem ez a prioritása. A felsőoktatásban még igen, de a tudományban már nem annyira szándékozik részt venni, habár az egyik bizottságának, melynek én is a tagja vagyok Felsőoktatási és Tudományügyi Bizottság a neve. Rendezvényünkön dr. Korhecz Tamástól, a MNT elnökétől azt várjuk el, hogy ismertesse, miképpen képzeli el az MNT a vajdasági magyar felsőoktatás és tudomány istápolását?
Vajdaságban létezik már néhány civil szervezet, például a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság. Milyen kapcsolatuk van ezekkel a szervezetekkel?
– Mi nem konkurálni akarunk másokkal. Olyan módon szeretnénk megtalálni helyünket ebben a térségben, amely hosszú távon indokolná a létjogosultságunkat. Rendezvényünkre meghívtuk mindazokat a vajdasági civil szervezeteket, amelyek kötődnek a tudományhoz, így alkalom adódik, hogy egymás között kommunikáljunk, az MTA jelen levő tudósaival felvegyük a kapcsolatot, és alkalom lesz arra is, hogy kialakítsunk egy olyan logisztikát, amellyel lefedhetjük a felsőoktatás és a tudomány teljes problematikáját. Közösen. Ugyanis nem az a célunk, hogy egymást kitúrjuk a térségből.
