Csütörtök este a SzekerEST rendezvénysorozat keretében a Logopédia mindenkinek – A gyermekkori nyelvi környezet fontossága című előadás várta az érdeklődőket. Az esemény előadója Sutus Ágota gyógypedagógus-logopédus volt, aki arról beszélt, hogyan segíthetik a szülők gyermekük beszédfejlődését a mai, digitális eszközökkel telített és teljesítmény-központú világban. A szabadkai Szekeres László Alapítvány székházába látogatók megtudhatták, mely tényezők a legmeghatározóbbak a gyermekek beszédprodukciója és beszédpercepciója szempontjából, hogyan befolyásolja a digitális eszközhasználat a kisgyermekek beszédfejlődését és beszédészlelését, valamint, hogy mikor érdemes logopédushoz fordulni a gyermekekkel.
– Előadásom célja az volt, hogy segítséget nyújtsak a szülőknek abban, miként alakíthatnak ki megfelelő nyelvi környezetet gyermekük számára. A beszédfejlesztést már csecsemőkortól el kell kezdeni, az adott életkornak megfelelően. Ha egy kisgyermek – legyen fiú vagy lány – kétéves koráig nem kezd el beszélni, nincsenek szóértékű megnyilvánulásai, érdemes logopédushoz fordulni. A szakember ebben az esetben felméri, milyen szinten áll a hangadás, ha pedig a gyermeknél beszédhanghibák is jelentkeznek – például hangokat cserél, torzít vagy ki sem ejti őket –, akkor ezek kezelését ötéves korban szükséges elkezdeni, logopédiai terápia keretében. Fontos, hogy az iskolakezdésre a gyermek képes legyen nyelvi játékokat játszani, hogy érezze a szavak belső szerkezetét, és rendben legyen a nyelvtani rendszere – emelte ki Sutus Ágota, aki szerint szülőnek lenni ma különösen nehéz feladat, hiszen egy felgyorsult, teljesítmény-centrikus világban élünk. A képernyők már kisgyermekkorban jelen vannak a gyerekek életében, pedig a szakemberek egyetértenek abban, hogy legalább hároméves korukig nem kellene, hogy találkozzonak képernyővel.
– A képernyő átalakítja az agyi struktúrákat, és elveszi az időt azoktól a tevékenységektől, amelyek elengedhetetlenek más, alapvető képességek kialakulásához. Nullától három és háromtól ötéves korig alapozódnak meg azok a képességek, amelyek később meghatározóak lesznek. Különösen lényeges ebben az időszakban a mozgás szerepe is, hiszen a mozgásos tapasztalatok hozzájárulnak az idegrendszer éréséhez. Ma már egyre több kisgyermeknél tapasztalható megkésett beszédfejlődés. A legfrissebb adatok szerint a másfél éves gyerekeknek már csupán 14 százaléka nem képernyő-felhasználó. Ez a szám jól mutatja, milyen sürgető lenne előtérbe helyezni az élőszavas, személyes kommunikációt. Ugyanakkor egyre több gyermek küzd megkésett beszédfejlődéssel és beszédhanghibákkal is. Míg korábban az ötévesek 30–40 százaléka szorult logopédiai segítségre, ma már az iskolába lépő gyerekek 60–70 százalékánál tapasztalható valamilyen típusú beszédfejlődési probléma. Ez nem csupán hangképzési gondokat jelent, hanem a nyelvtani szerkezetek elsajátításának nehézségét is, valamint azt, hogy sok gyermek nem képes a nyelvi játékokra, nem tudja a szavakat hangokra bontani, majd azokat újra összerakni, és nem tud ezekkel a nyelvi egységekkel rugalmasan bánni, tehát az úgynevezett fonológiai tudatosság is gyakran kialakulatlan – magyarázta Sutus Ágota.
Hangsúlyozta: a beszédfejlődés megalapozásában kulcsszerepet játszik a szülő és a gyermek között létrejövő minőségi, közösen eltöltött idő. A beszéd ugyanis akkor tud igazán jól fejlődni, ha közös figyelmi helyzetben, személyes, szemtől szemben zajló kommunikáció során történik.
– Bár sok szülő beszélget a gyermekével például autózás közben, ez nem helyettesíti azt az élményt, amikor a gyermek látja a másik arcát, tekintetét, artikulációját. A szemkontaktus nemcsak a kölcsönös figyelmet teremti meg, hanem az érzelmi kapcsolódás alapját is képezi. Mégis, egyre több gyermek küzd azzal, hogy fenntartsa ezt az egyszerűnek tűnő, de valójában tanulást és gyakorlást igénylő készséget. A szülővel folytatott lassú, nyugodt, személyes beszélgetések nemcsak érzelmi biztonságot nyújtanak, hanem lehetőséget is teremtenek arra, hogy a gyermek megfigyelhesse a beszédhez szükséges mozgásokat. Ilyenkor tanulja meg például az artikulációt, a beszéd ritmusát és tempóját, és ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek kifejezései tisztábbak, érthetőbbek legyenek. Végső soron tehát kulcsfontosságú lenne, hogy lassítsunk, és legyen időnk beszélgetni. Így tudjuk megalapozni azt a fajta kommunikációs kört, amelyben a gyermek otthonosan és biztonságban fejlődhet – zárta gondolatait Sutus Ágota.
Nyitókép: A rendezvényen többségében pedagógusok és szülők vettek részt (Dér Dianna felvétele)
