Az országos inklúziós projektum keretében Szerbia száz városában szerveznek lakossági fórumokat az inklúzióval kapcsolatos kérdések megvitatására Oktatást mindenki számára címmel. Óbecsén hétfőn este került sor erre a rendezvényre, amelyen tanügyi dolgozók, szülők, aktivisták, önkormányzati illetékesek, a szociális és az egészségügyi szféra intézményeinek képviselői vettek részt.
A megjelenteket Knézi Péter polgármester üdvözölte, majd Varnyú Ilona, a község oktatással és művelődéssel megbízott tanácsosa számolt be arról, hogy az önkormányzat milyen formában támogatja az inkluzív oktatásért tett erőfeszítéseket.
Sonja Miladinović, az oktatásügyi minisztérium képviseletében elmondta: a program célja az, hogy minden gyermek beiratkozzon az iskolába, hiszen mindegyikük képes tanulni – az idén például 10 százalékkal több roma származású gyermek ült be az iskolapadba, mint korábban, és 50 százalékkal több olyan elsős kisdiák van, aki valamilyen fejlődési rendellenességben szenved. Miladinović határozottan cáfolta, hogy megszűnnének a speciális iskolák, ellenkezőleg: fejlesztési központként rendkívül értékes munkát fognak végezni.
Rajsli-Tokos Elvira, az óbecsei Bratstvo iskola defektológusa arról beszélt, hogy folyamatban van az intézmény habilitációs és rehabilitációs központtá történő átalakulása. A központ 2008 óta működik, jelenleg – az önkormányzat támogatásának köszönhetően – 50 óvodás és 5 iskolás gyermekkel foglalkoznak. Munkájuk eredménye sokban függ a szülők közreműködésétől, a gyerekekkel ugyanis otthon is gyakorolni kell.
Börcsök Margarita pszichológus, a szektorközi bizottság elnöke az inklúzió társadalmi és jogi környezetéről szólt. Óbecsén a Zdravko Gložanski és a Samu Mihály általános iskolák kapcsolódtak be a programba, az ő munkájukat is támogatják a szektorközi bizottság szakemberei.
A fórumon részt vevő pedagógusok néhány tanulságos esetet is bemutattak a közönségnek. Az egyik pozitív, egyelőre egyedülálló példával a radičevići iskola szolgált, ahol az idén indult első osztályba a kerekes székes, enyhén értelmi fogyatékos, korábban otthonban, jelenleg pedig nevelőszülőknél élő Attila. Befogadására mind az iskolatársakat, mind a szülőket fel kellett készíteni – a tanítónő szerint a gyermekek első találkozása megható és zavarba ejtő volt. Az önkormányzat pedagógiai asszisztenst biztosított a tanítónő mellé, és az iskolát, a tantermet is alkalmassá tették a kisfiú közlekedésére.
– Attila boldogan jár haza az iskolából. Életében most hógolyózott és gyurmázott először. Azt mondja: úgy akar írni, mint a többiek – mesélte meghatottan nevelőanyja.
