A Thaiföldi Királyságban Buddha szelleme uralkodik – a mosolygó emberek, az aranyozott tornyú templomok, a feldíszített elefántok mellett a városok színes forgataga, az úszó piacok, a buja rizsföldek, az egzotikus ízek, a kristálytiszta türkizkék tenger, a hófehér homokú öblök és trópusi klíma is évszázadok óta vonzzák a látogatókat.
Az egykori sziámi királyság azonban nemcsak a gazdag kulturális örökség, a művészetek, a történelem és a keleti misztikumok iránt érdeklődők számára jelent igazi kincsesbányát. Bár az erdőirtás miatt az ország területének alig több mint negyedét fedi erdő, így a veszélyeztetett állatfajok, a leopárdok és a tigrisek, az orrszarvúak és a tapírok már majdnem teljesen eltűntek, mégis maradt bőven kutatnivaló az esőerdők mélyén.
Az óbecsei Tóth Emese a törökbecsei Miloje Čiplić Általános Iskolában tanít biológiát, de október óta az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karán, biológia szakon mesterképzésen vesz részt. Társai közül öten kaptak márciusban lehetőséget arra, hogy eljussanak egy thaiföldi tanulmányútra, csak az útiköltséget kellett egyénileg megoldani – ebben az önkormányzat támogatta a fiatal lányt. Az úti cél Hat Yai volt, egy, a malajziai határ közelében lévő egyetemi város. Emese választhatott: békákat, hüllőket, vízirovarokat, denevéreket vagy madarakat, esetleg növényeket, planktonokat vagy bentosz mikrofaunát kíván tanulmányozni.
– Lenyűgözött a thai egyetemisták kedvessége, jóindulata, türelme. Ők tényleg mindig mosolyognak. Itthon, az én kicsi osztályomban igen zajosak tudnak lenni a gyerekek, ott pedig százan voltak, de soha rájuk nem kellett szólni, úgy figyeltek az előadásokon. Olyan édesek voltak, ahogy szorgalmasan készítették a prezentációikat azokkal az icike-picike kezecskéikkel... Eszükbe nem jutott nyavalyogni! Különös, a szüleiktől kapott becenéven szólítják egymást: a thai tanárt Tigernek (Tigrisnek) hívták, de volt közöttük Cat (Macska), First (Első) nevű diák is – meséli a lány.
Emese romantikus álmokkal indult a campusról az esőerdőbe békákra vadászni – azt remélte, vadregényes, nomád körülmények között fognak élni. Legnagyobb bánatára nem így történt: csempézett szoba, villanyáram, ventillátor – minden volt a faházakból álló szálláshelyükön, a folyó másik partján elszállásolt thai egyetemisták laktak csak sátrakban. De az esőerdő – a végtelenül magas fák, a buja növényzet, a különleges állatfajok – mindenért kárpótolták az ifjú biológust. Thaiföldön például nagyon elterjedtek a kígyók, több mint 300 hüllőfaj él itt – akkora a biodiverzitás, hogy még mindig fedeznek fel új fajokat.
– Piócát is sikerült „összeszednem”, skorpiókkal is találkozunk, de ezzel sem volt semmi gond – mondja Emese.
Az egy hétig tartó, esőerdőben történő kutatás után mindannyian visszatértek a campusba, ahol folytatták a munkát.
Thai tál
Szójaszósz, gyömbér, curry – ezek a legelterjedtebb fűszerek a thai konyhában, ezért érezte néha úgy Emese: mindennek egyforma íze van. Kést még a legjobb helyeken sem kaptak az étkezéshez, és az is nagyon furcsa volt, hogy a piacokon zacskóban árulták a leveseket, szörpöket. Emese szerint utánozhatatlan mozdulattal csomagolják az árusok a nedűket ezekbe a nejlontasakokba, amiket aztán a thaiok átszúrnak egy szívószállal, úgy isznak belőle.
– Minden nagyon csípős volt vagy édes. Kifejezetten sós ételt vagy kekszet alig lehetett találni. Ilyet még nem éreztem soha: amikor hazaértem, nehéznek, megterhelőnek éreztem az itthoni ételeket – emlékezik vissza Emese.
Fiú és/vagy lány?
Különös ellentmondásnak tűnhet, de miközben a fiatalok meglehetősen szemérmesek – kézen fogva sétálni, csókolózni ritkán látni fiúkat és lányokat –, addig rengeteg a transzvesztita az utcákon. Ez teljesen elfogadott, hétköznapi jelenség errefelé, munkahelyen, piacon, utcán is megjelennek a kifestett, nőnek öltözött férfiak. A thai tévé egyik legnézettebb műsora a minden évben élőben közvetített transzvesztita szépségverseny. Emese úgy hallotta, állítólag ki is akarják vizsgálni annak az okát, miért akar a férfiak egy jelentős része nővé válni ebben az országban.
Hotel, Bangkok
Az egyetemi program után Emese társaival négy éjszakát Bangkokban töltött, ez mindössze 50 eurójába került.
– Rengeteg a turista és hatalmas a nyüzsgés a városban. A négysávos utakon angol módra, fordítva közlekednek, és kegyetlenül vezetnek! Ilyen körülmények között tuktukkal utazni meglehetősen félelmetes volt – állandóan cikáznak, fékeznek, tülkölnek a járművek.
Tuktukozás közben szúrt szemet Emesének egy különös plakát. Az állt rajta: 2553. december 31.–2554. január 1. Később tudta meg: az országban a buddhista – Buddha feltételezett halálának napjával kezdődő – időszámítás szerint 543 évvel járnak előttünk – ám ez napra és hónapra megegyezik a mi Gergely-naptárunkkal.
A szállodáktól eltekintve a legtöbb helyen nem használnak toalettpapírt, bár venni persze lehet. A jobb helyeken a tisztálkodást, öblítést egy zuhanyfejes gumicsővel lehet megoldani, rosszabb helyeken pedig egy vizes medencéből meríthető víz erre a célra – de hogy hogyan szárítkoznak meg ezek után a thaiok, Emeséék számára rejtély maradt.
Emese most a diákjainak mesél az érintés hatására leveleit összecsukó szemérmes mimózáról, az óriásira nőtt pálmákról és páfrányokról, az ország jellegzetes növényéről, a léggyökeres orchideáról, és természetesen a hüllőkről, a kétéltűekről meg a repülő gyíkokról.
Azt mondja, ha tehetné, már holnap visszamenne ebbe az egzotikus országba. Mindössze pár szót tud csupán thai nyelven, de ezt megtanulta: Khob khun kha! Köszönöm!
