A kraljevói vagongyárnak több mint 170 millió dinárt kell kifizetnie azoknak az egykori, illetve mostani munkásainak, akik az 1996 és 2000 közötti, ki nem fizetett bérek miatt perelték be a vállalatot. A szóban forgó összeg több mint 80 százalékát az alapösszegre felszámított késedelmi kamat teszi ki. A cég vezetősége az erre vonatkozó jogszabályok megváltoztatására kéri a kormányt, mivel a kamat kifizetése állítólag az összeomlást jelentené a vállalat számára. Józsa László ügyvéd tragikomikusnak tartja a törvénymódosítás ötletét, és semmi esélyt sem lát az elképzelés megvalósulására.
A kraljevói vagongyár számlája a közelmúltban több mint 20 napig volt zárolva volt a tartozás miatt meghozott jogerős ítélet okán. Boško Slavković igazgató szerint már ez is veszélyebe sodorta a megrendelések teljesítését és azokat a vállalatokat, amelyekkel együttműködnek. A cégvezető szerint nem is a 20 millió dinárt meghaladó elmaradt bérek kifizetése jelent nehézséget, hanem a több mint 170 millió dinárra rúgó késedelmi kamat. Mivel nem a kraljevói vagongyár az egyetlen hasonló problémával küszködő cég, ezért több vállalatvezető is támogatja az ötletet, hogy a kormánytól a polgári perrendtartásról és a végrehajtási eljárásról szóló törvények módosítását kérjék, közölte a gyárigazgató.
– Ekkora késedelmi kamatot senki sem képes kifizetni. Ha kifizetnénk a kamatot, akkor az nagy kárt okozna a gyárnak – magyarázta Slavković.
A peres úton fizetésüket követelő munkások természetesen továbbra is kitartanak amellett, hogy kérik az őket megillető pénzt. Jovica Todorović, aki 1982 óta dolgozik a vagongyárban, elmondta, hogy az ügyet egészen Strasbourgig vitték.
– Több mint százunknak tartozik a gyár. Mindannyiunkat egy ügyvéd képviselt, és megnyertük az ügyet. Most már nem állhatunk el attól, ami megillet bennünket. A becsület azt diktálja, hogy a gyár fizesse ki, amiért korábban megdolgoztunk – nyilatkozta Todorović a B92-nek.
Lapunk Józsa László ügyvédet kérdezte arról, hogy mennyire tartja elképzelhetőnek a törvénymódosítást annak érdekében, hogy a gyárnak ne kelljen kifizetnie a késedelmi kamatot.
– Finoman fogalmazva, ez egy tragikomikus ötlet. Az erre vonatkozó jogszabályok, vagyis a késedelmi kamat mértékéről és a kötelmi viszonyról szóló törvények a gazdasági élet és a polgári adósságok világában sarkalatos törvények. Szerintem nincs az az Isten, amiért vagy akiért bárki is belegyezne a módosításukba. Jól is néznénk ki, ha minden nagyadós kívánságműsornak tekintené a kormány és a parlament üléseit. A törvények azért vannak, hogy a jogforgalom részvevői alkalmazkodjanak hozzájuk, és nem fordítva. Nagyon ambiciózus lehet a gyár, ha ilyen javaslattal él – fogalmazott Józsa.
Az ügyvéd egyetértett megállapításunkkal, hogy már csak azért sem lenne igazságos, ha a gyár mentesülne a késedelmi kamat fizetésétől, mert a hasonló kötelezettségek alól az adós polgárokat sem menti fel az állam.
Józsa a folytatásban elmagyarázta: függetlenül attól, hogy munkabérről vagy bármilyen más tartozásról van szó, a kötelmi viszonyokról szóló törvény értelmében az adós az alapösszeg vagy a tőke mellett késedelmi kamattal is tartozik hitelezőjének. A késedelmi kamat mértékét a törvényes késedelmi kamat mértékéről szóló jogszabály határozza meg. Minden adósságnak van esedékessége, a kamatot az esedékesség napjától a tartozás rendezésének a napjáig számítják, részletezte Józsa. Hozzátette: ha ez az időszak hosszú periódust ölel fel, akkor bizony előfordulhat, hogy a kamat többszörösen is meghaladja a tartozás összegét.
– Ez azért van így, mert a kamat elszámolásának mechanizmusa szándékosan úgy lett beállítva, hogy érvényesülhessen az értéktartás elve. A késedelmi kamatnak egyrészt lehetővé kell tennie, hogy a hitelező értékén kapja meg adósságát, másrészt pedig büntetésként is kell szolgálnia az adós számára – fogalmazott Józsa.
