Aznap menstruációs görcs ébresztett. Kések hasítottak ketté, és nyüszítve sajnáltam magam a párnák között. Anyám számát tárcsáztam, de a zöld gomb helyett végül a piros megszakító gombot nyomtam meg a mobiltelefonon, és inkább lenyeltem egy pirulát. Az ember lányának nem illik női problémáiról beszélnie az édesanyjával.
Amikor a gyógyszer kellemesen ellazított, párom számát pötyögtettem be a telefonba. Már nyitottam a szám, hogy elmondjam neki, jelenlegi állapotomban mennyire jól esne, ha apró csókot lehelne tarkómra és végigsimogatná gerincemet, végül azonban csak angolosan közöltem vele, hogy milyen szép időnk is van ma.
Míg a zuhany alatt álltam, vizesen pislogó pillákkal meredtem mobilom kijelzőjére. Farkasszemet néztünk. Bámult engem. Végül rádobtam a törölközőt.
A reggeli pirítós aznap érdesen csúszott le torkomon, és apró, de kellemetlen üvegszilánkként tépdeste gyomromat. A tea akadozva csorgott le a nyelőcsövemet fojtogató gombóc mellett.
Mire kiléptem a bejárati ajtón, már sűrű felhők tornyosultak a háztetők felett, orrnyergemen mégis ott csúszkált napszemüvegem. Ha nem látják a szemeim, nem vagyok. Ajkaim aznap nem festettem ki. Aznap nem is voltak ajkaim. Sem hangom.
A könyvtár előtt eszembe jutott, hogy még soha nem olvastam Orwellt. Az a nap ideálisnak tűnt az elmulasztottak bepótlására. Talán az 1984lenne a legjobb kezdetnek. Már lenyomtam a könyvtár nehéz kovácsoltvas ajtajának kilincsét, amikor hátamon éreztem a nem sokkal korábban mellettem elsuhanó melegítőalsós fiatalember gúnyos pillantását. Úgy döntöttem, hogy Orwell még várhat.
Az utcák szakadékba futottak össze, megemelkedett a járdaszegély, izzadva egyensúlyoztam a mélység peremén. Nyakamon csorgott a sminkem, só csípte a szemem, a pirítós szilánkjai egyre kegyetlenebbül tépték a gyomromat és a beleimet. Sejtelmesen vigyorgó arcok tértek ki előlem, feketén suhanó kabátok tűntek el az utcasarkokon.
A szerkesztőségben felzúgott a számítógépem. A monitor tátongó szörnyként vicsorított rám. Eltompult aggyal meredtem a villódzó fehérségre, félve sorakoztattam a szavakat, nehogy végül őket falja fel a monstrum.
Aznap, amikor megtudtam, hogy lehallgatják a telefonom és olvassák az elektronikus leveleim. Amikor megértettem, hogy bárki hozzáférhet a szavaimhoz, a gondolataimhoz, az életemhez, hozzám.
