Kecskés István illusztrációja
A Szociális-gazdasági Tanács tagjai remélik, hogy a hét végéig sikerül aláírni a szociális megállapodást. A munkaügyi és szociálpolitikai minisztérium, a szakszervezetek és a Szerbiai Munkaadók Uniója viszont közölte, hogy egyelőre bizonytalan a megállapodás aláírásának időpontja.
A szóban forgó dokumentum értelmében júniustól 102 dinár lenne a minimális órabér, vagyis 17 748 dinárt tenne ki a havi minimálbér. A megállapodás emellett előirányozza a szolgálati évek elismerését azokban a vállalatokban, amelyeknek az állam a többségi tulajdonosa, vagy amelyekben most kezdődött el a magánosítás. A szolgálati éveket a 2004 januárja és 2011 decembere közötti időszakra ismerik el azoknak a munkásoknak, akiknek valami miatt nem tartották nyilván az összes szolgálati évüket.
A megállapodás értelmében az államnak az év végéig 500 millió eurót kell elkülönítenie a költségvetésből a gazdaság fellendítésére és a foglalkoztatottság növelésére. A megállapodás előirányozza, hogy a piacot stabil áron kell ellátni az alapélelmiszerekkel, valamint egy átfogó mezőgazdasági tervezet kidolgozását is kilátásba helyezi.
Branislav Čanak
A dokumentum részleteiről és a munkásokat érintő fontosabb elemeiről Branislav Čanak, a Függetlenség Ágazati Szakszervezet elnöke nyilatkozott lapunknak.
A szakszervezetek, illetve a munkások szempontjából a megállapodás mely részét tartja a legjelentősebbnek?
– Sok mindennek jelentősnek kellett volna lennie, de a kínkeserves tárgyalások egy kicsit csökkentették a lelkesedést. Azt hiszem, hogy a minimális órabér emelése és a szolgálati évek elismerése a legfontosabb a munkások számára. A gazdasági támogatások szintén fontosak, mivel reménykedünk, hogy ezek függvényében majd új munkahelyek jönnek létre. Jónak tartom, hogy abban is megállapodtunk, hogy a mostani általános kollektív szerződés lejárta után elkezdünk tárgyalni annak meghosszabbításáról. Mégis úgy érzem, nem szabad túlságosan optimistának lenni. Többek között az ébreszt bennem kétséget, hogy a megállapodást év végéig kellene végrehajtani. Lassan május van, és még azt sem tudjuk, hogy mikor írhatjuk alá a dokumentumot.
Tehát még nem tudják, hogy mikor írják alá a megállapodást? Pedig a kormány tagjai az utóbbi két hétben szinte minden másnap megjelölnek egy új határidőt, amikor ez majd megtörténik…
– A szakszervezeteket senki sem értesítette erről. Fogalmunk sincs, hogy mire várunk. Eddig azt mondták, hogy a kormányfőnek nincsen ideje. Ez érdekes, mert a miniszterelnök arra talál időt, hogy pózoljon az újságíróknak, egy egyszerű aláíráshoz azonban túlságosan elfoglalt. Ez nagyon komolytalan hozzáállás, főleg ha tudjuk, milyen fontos dokumentumról van szó. Ha ezt nehéz megtenni, akkor hogyan fogják végrehajtani?
Úgy tűnik, kétségei vannak a megállapodás majdani végrehajtását illetően…
– Igen. Úgy érzem, ez a halasztgatás az első jele annak, hogy a kétségeim helyénvalóak.
Legyünk optimisták és tételezzük fel, hogy a megállapodás alkalmazása akadálymentes lesz. Ebben az esetben számíthatunk a munkások helyzetének javulására?
– Nem hiszem, hogy a munkások helyzete látványosan javul majd. Legjobb esetben az újonnan nyíló munkahelyek jelentik majd a legközvetlenebb és azonnal érzékelhető javulást. A gazdaság annyira a padlóra került, hogy az első intézkedések eredményét csak hónapok múlva lehet érezni.
Elképzelhetőnek tartja, hogy a munkaadók a minimális órabér emeléséből eredő pluszkiadásokat elbocsátásokkal ellensúlyozzák?
– Sajnos ez valóban megtörténhet. Meg az is megeshet, hogy egyes munkaadók a megállapodás ellenére sem fizetik ki az alkalmazottaknak a minimális órabért. Amikor még tárgyaltunk a megállapodás részleteiről, írásban fordult hozzánk egy munkás, aki arra panaszkodott, hogy főnöke nem hajlandó kifizetni számára a 63 dináros órabért. Tudják mikor volt 63 dinár a minimális órabér? 2006-ban. Az a munkás 2011-ben azért harcol, hogy megkapja az öt évvel ezelőtt törvényes órabért. Sajnos ez a gyakorlat Szerbiában: beleegyeznek dolgokba, amikről azután megfeledkeznek.
A megállapodás értelmében az állam pénzt biztosít majd a szolgálati évek elismerésére azokban a vállalatokban, amelyeknek az állam a többségi tulajdonosa. A nem nyilvántartott szolgálati éveket illetően hasonló gondok érintik a magánszférában dolgozókat is. Egy későbbi időpontban a magánszférában is várható hasonló intézkedés?
– A nyugdíj- és rokkantbiztosítási alap legnagyobb adósa az állam. Ha az állam végre megkezdi rendezni tartozásait és eleget tesz törvényes kötelezettségének, akkor hitelességet kap ahhoz, hogy a magánszférát is hasonló lépésre kényszerítse.
A tárgyalások során a munkaadók leginkább arra panaszkodtak, hogy a tartozások rendezésében aránytalan az állam és a vállalatok közötti viszony. Az állam állítólag hatalmas pénzekkel tartozik a vállalatoknak, és esze ágában sincsen törleszteni őket. Végül ezeknek az adósságoknak is a munkások látják a kárát…
– Ez logikus megállapítás. A munkaadók fizetésképtelensége miatt késnek a fizetések, vagy át sem utalják a béreket, esetleg nem fizetik a járulékokat és a kollektív szerződésbe foglalt egyéb kötelezettségeket. A munkaadók mindenhol spórolnak, hogy kitöltsék azt az űrt, amely az állam felelőtlensége miatt keletkezett.
