Május 9., az Európa-nap mára az Európai Unió egyik szimbólumává vált, amely az EU zászlójához, himnuszához és valutájához hasonlóan az unió politikai egységét jelképezi. Az Európa-nap alkalmából szervezett rendezvények és fesztiválok Európát igyekeznek közelebb vinni a polgárokhoz, az EU népeit pedig egymáshoz. A 2000. október 5-e után bekövetkezett politikai változások után hivatalosan a szerb állam is az európai integráció mellett kötelezte el magát. Az ország integrációs folyamata leginkább hullámzónak mondható: a kezdeti pozitív előrelépések után stagnálás, majd ismételt előrehaladás volt a jellemző.
Boris Tadić szerb államfő 2009 decemberében adta át az ország tagjelölti kérelmét, majd tavaly november végén megérkezett az Európai Bizottság által elkészített, a csatlakozni szándékozó országok átfogó felmérését szolgáló kérdőív. Mirko Cvetković kormányfő két hónap után, folyó év január 31-én adta át Brüsszelben a válaszokat.
Az EB valószínűleg októberben mutatja be a Szerbiáról készített országvéleményt, amely alapján az EU Külügyminiszterek Tanácsa dönt országunk tagfelvételi kérelméről, végül pedig, várhatóan decemberben, az unió állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács hozza meg a végleges döntést.
Szerbia pillanatnyi helyzetéről az integrációs folyamatban és az ország esélyeiről Varga Lászlóval, a Szerbiai Képviselőház európai integrációs bizottságának az elnökével beszélgettünk.
- Szerbia szinte rekordidő alatt válaszolt az EB kérdőívének kérdéseire. Később viszont pótkérdések érkeztek. Mire vonatkoztak a kiegészítő kérdések?
– 2483 kérdés érkezett novemberben. Összehasonlítva a szomszédos országokkal, Szerbia valóban gyorsan válaszolt ezekre. Később az EB 629 pótkérdést küldött. Ha a kérdéseket összehasonlítjuk a pótkérdésekkel, akkor kiderül, hogy elsősorban olyan kérdésekről van szó, amelyek az elsődleges válaszokból következtek. Összességében megállapíthatjuk, hogy a válaszadás során a szerb kormány nem próbálta megtéveszteni az EB-t. Az integrációs folyamat ezen részét korrektül teljesítette az ország.
- Mennyire megalapozottak az EU magas rangú politikusainak, illetve a szerbiai politikusok kijelentései, hogy Szerbia már csak egy karnyújtásnyira van a tagjelölti státustól?
– Ha az Európa-nap kapcsán értékeljük a szerbiai integrációs folyamatokat, akkor megállapíthatjuk, hogy az elmúlt tíz év összességében a kihagyott lehetőségek időszaka volt, az elkövetkező néhány hónap pedig az elszalasztható lehetőségek időszaka lehet. Szerbiának jelen pillanatban valóban jó esélye van arra, hogy az EU tagjelölt országává váljon év végéig. Ugyanakkor erre csakis akkor van lehetősége, ha szakít a korábbi gyakorlattal. Az elmúlt évtized azért volt az elszalasztott lehetőségek időszaka, mert az első egy-két év kivételével az európai integráció folyamatának a meg nem értése jellemezte. A szerbiai politikum a szóban forgó időszakban nem lehetőségként tekintett az integrációra, illetve nem használta fel intézményrendszerének átalakítására, hanem inkább politikai pontszerzésre alkalmazta. Ha az ország a következő néhány hónapban képes lesz szakítani ezzel a gyakorlattal, és ha az EB által megjelölt problémákat illetően megpróbálja megfelelő irányba terelni a folyamatokat, akkor jó esélyünk van a tagjelöltségre.
- Melyek ezek a problémás területek?
– Elsőként említeném a hágai törvényszékkel való együttműködést. Szerbiának világosan kell teljesítenie a hágai főügyésznek a szökésben lévő hágai vádlottak kutatására vonatkozó ajánlatait. Ha ez megtörténik, akkor a főügyész júniusban nyilvánosságra hozandó jelentésében jó eséllyel állapítja majd meg, hogy Szerbia mindent megtesz Mladić és Hadžić kézre kerítése érdekében. A másik problémás terület a Koszovóval folytatott párbeszéd. Ha a szerb fél magatartásának függvényében néhány hónap múlva sikerül konkrét kérdéseket megoldani, vagy legalább elindítani a változás folyamatát, akkor szintén jó esélyünk van arra, hogy az EB pozitív véleményt alkosson az országról. Eddig három tárgyalási forduló zajlott le Prishtinával, a konkrét eredmények azonban elmaradtak. Hasonló a helyzet az igazságügy reformjának a felülvizsgálatával. Minél hamarabb el kell kezdeni a meg nem választott bírák és ügyészek meg nem választásáról szóló döntések felülvizsgálatát. Ha ezzel kapcsolatban Szerbia ismét megteszi azt, amit két évvel ezelőtt, és becsapja európai partnereit, akkor az az országvéleményen is érződik majd. A jogalkotást illetően négy jogszabály elfogadása kiemelten fontos egy pozitív országvéleményhez: a parlamenti képviselők megválasztásáról, a politikai pártok pénzeléséről, a vagyon-visszaszármaztatásról, valamint a köztulajdonról szóló törvények. Ha ezzel kapcsolatban ismét az történik, hogy elküldünk véleményezésre egy-egy törvényjavaslatot Brüsszelbe, majd később az európai vélemény figyelembe vétele nélkül juttatjuk a képviselőház elé a jogszabályokat, akkor az nem vezet semmi jóra. Az elkövetkező két-három hónap kulcsfontosságú. Ez idő alatt az országnak másmilyen magatartásról kell tanúbizonyságot tennie, mint az utóbbi több mint egy évtizedben. Bízom benne, hogy ezúttal jobb esély van arra, hogy a kormánykoalíció ne engedje meg magának azt a luxust, hogy politikai pontszerzésből, illetve önös politikai érdekekből ne tegyen meg mindent az előbb felsorolt kérdések megoldásának az érdekében.
- Egy holland politikus a napokban kijelentette, hogy Szerbia akkor tehet meg újabb lépéseket az EU felé, ha Ratko Mladić egy repülőgépen Hága felé utazik. Mennyire akadályozhatja Hollandia, illetve a tény, hogy Mladić még mindig szabadlábon van, a tagjelölti státus elnyerését?
– Meghívásomra hétfőn érkezik Belgrádba a holland parlament küldöttsége. Utoljára 2002-ben került sor legfelsőbb szerb–holland-találkozóra, amikor az akkori holland miniszterelnök látogatott Belgrádba. A mostani delegáció többek között arról szeretne tájékozódni, hogy a hágai törvényszékkel való együttműködés hogyan is valósul meg a gyakorlatban. Értesülni kívánnak arról, hogy Szerbia mit tesz meg a két hágai vádlott kézre kerítése érdekében. Hollandián kívül még legalább három-négy uniós államnak vannak fenntartásai Szerbia integrációjával kapcsolatban. Szerintem már nem a politikai akarat a probléma. A küldöttség talán első kérdése az lesz, hogy Szerbia intézményrendszere eljutott-e arra a szintre, hogy ellenőrzése alatt tudja tartani a biztonsági szolgálatokat. Ha úgy vélik, hogy igen, akkor valószínűleg az fogalmazódik majd meg bennük, hogy a szökevények elfogására irányuló nyomozás előbb vagy utóbb meghozza gyümölcsét. A hágai kérdés fontos, de ezenkívül valószínűleg még jó néhány kérdést körüljár a küldöttség, az ő megítélésük pedig jócskán befolyásolja majd Hollandia Szerbiáról kialakított véleményét. Szerbia európai integrációját valójában a Hollandiában és a fenntartásaikat kevésbé nyíltan hangoztató három-négy országban fennálló kép akadályozza. Ezért egy borzasztóan fontos látogatásról van szó.
- Igaz-e, hogy a tagjelölti státus elnyerése után Szerbia plusz 700 millió eurót hívhatna le évente különböző uniós alapokból? És igaz-e az, hogy az ország a már most lehívható uniós pénzeket sem használja ki teljes mértékben?
– A második kérdésre nem a válaszom. A pályázatokat és az IPA-t illetően Szerbia nagyon aktív és nem lehet felkészületlenséggel, a lehetőségek kihasználásának az elmulasztásával vádolni. Ami pedig a plusz pénzeket illeti, a tagjelöltség elnyerése után nagyjából megduplázódik a támogatás, tehát a mostani 200 millió euró helyett nagyjából 400 millió euró lenne elérhető Szerbia számára.
