Nem az ütött-kopott szállító-alkalmatossággal kéne kezdenem, hanem a három körülötte sürgő-forgó, sötét bőrű férfival, akik a szemetes konténerekből papírt, üres kartondobozokat rámolnak be a fehér furgonba. Már kezdő firkász koromban felhívta a figyelmemet arra egy, a szakmában jártas kolléga, hogy ha a pályán föl szeretnék valamit mutatni, akkor ne a téglát, mint olyat faggassam és énekeljem meg, hanem a tégla megalkotóját, vagyis mindig azt, aki létrehozza a csodát.
Most is oda kellene mennem az egyikükhöz, „leereszkedni” hozzá, hogy a látottakról megtudjak valamit. Akkor talán arra is fény derülne, miként jutottak a fehér furgonhoz.
Mert a legtöbb hulladékgyűjtő sorstársuknak legfeljebb csak egy rozoga kerékpárja van, vagy még az se. Boldog lehet, aki a bringája után egy szintén két keréken guruló „utánfutót” köthet, abba gyűjtögetve a házhoz, vagyis bizonyára csak putrihoz szállítandó kukabéli „kincseket”. Akinek már lovat, s szekeret adott a szerencse, az vígan nyargalhat végig az egész pereputtyával akár a legforgalmasabb sugárúton is, hát még az az ócskavasgyűjtő, aki ezt teherkocsival teheti meg, hangszóróval felszerelve! Áll tehát az úgynevezett szociális rétegeződés a romatelepek lakói között is, akiknek egy olyan nagyvárosban, mint a miénk, ahol nagyipari szeméttermelés folyik, a szemét, mint olyan, megélhetési forrásul szolgál.
Tisztes távolságból figyelem a három buzgólkodó férfit a fehér furgon meg a konténerek körül. Bizonyára ők is szemétre dobott kerékpárral kezdték a takarítást, mert tulajdonképpen ezt csinálják: a maguk módján takarítják a várost, hasznos munkát végeznek, amiből némi hasznuk származik, különben fütyülnének az egészre. Munkájuk során annyira megerősödhettek, hogy egymásra találva összefogtak, s a roncstelepről vettek egy még használható járművet. Ezt a fehér furgont.
De lehet, hogy nem is furgon az a fehér. Nem nagyon ismerem a gépkocsimárkákat, persze különbséget tudok tenni egy busz meg egy személyautó között. Vannak további terepjárók, teherautók, a furgon talán az utóbbi kategóriába tartozik. Ezzel a fehérrel valamikor talán gyógyszert szállítottak, ma pedig hulladékpapírt.
Egy ilyen kocsinak az életútját is érdemes lenne végigfurikázni. Megszólítani nemcsak a vályogvetőt, a téglaégetőt, hanem magát a téglát is. Mit tudna mesélni ez a kivénhedt fehér furgon! És mit tudnának mesélni jelenlegi, feltehetően boldog tulajdonosai. Az a sok cigány férfi, cigány asszony, cigány gyerek, akik a város szemetéből próbálnak megélni.
Reggelenként, még mielőtt megindulna a házunk előtt, a városban a gépkocsiáradat, tehát kora reggel, vagy még pirkadat előtt legtöbbször lópatacsattogásra ébredek. Tudom, mert már utánanéztem, talán az első, munkába induló hulladékgyűjtő lovának a patája, patkója csattog a kövezeten. Élesen, szépen. Ha tudnám, most hangjegyek megszólaltatásával érzékeltetném.
Nemsokára kél a nap.
