Volt egyszer egy állatiskola, ahol a nyuszi nem figyelt az órán, állandóan forgolódott, miközben a tanító bácsi a mérges gombákról beszélt. Hazafelé tartva megette a mérges gombát, és nagyon beteg lett, ekkor megfogadta: ezentúl mindig figyelni fog az órákon, és az iskola a tudás forrása lesz a számára.
A dióhéjban elmesélt mesét Potrebić Tőzsér Gabriella 37 évvel ezelőtt hallotta az óbecsei Bozsik tanító nénitől, és amióta tanít, minden elsős kisdiákjának – eddig hat generációnak - ez az első meséje a Sever Đurkić Általános Iskolában. Legutóbb épp a mostani harmadikosok hallhatták - köztük van Bozsik tanító néni unokája is.
Gabi mindig is feltűnő jelenség volt: szokatlanul színes ruhákba öltözik, játékos kedvű és mindig ott van a diákjaival, ahol valami történik. De Gabi már általános iskolásként is felhívta magára a figyelmet: magas volt, eminens diák, és sokkal érettebbnek és céltudatosabbnak tűnt kortársainál - mintha már akkor teljesen nyilvánvaló lett volna mindenki számára, hogy ebből a lányból tanító lesz.
A családban ugyan nem volt pedagógus, de az eltökéltség, hogy tanító lesz, valóban megvolt a kezdetektől. „Egykori tanítóimat a mai napig példaképeimnek tekintem. Olyan élményekkel töltötték meg az iskolás éveimet, hogy soha nem volt kérdés számomra: követni akarom a példájukat” – mesél a pályaválasztás evidenciájáról.
Gabi 23 éve tanít, első diákjai közül egyesek most fejezik majd az egyetemet - mindegyikükre pontosan emlékszik. Akkoriban még nagy létszámú tagozatok voltak, 26 gyereke volt. „Eleinte azt se tudtam, mit kell csinálni. Minden betűt ismertek a gyerekek, de nem tudták összeolvasni őket. Sírva rohantam a tanító nénihez, mondja meg, hogyan kell olvasni tanítani a gyerekeket? Mindössze két dologra mutatott rá, és másnap a gyerekeim már tudtak olvasni… Ezt például soha nem tanítják, a mai napig nagyon kevés gyakorlati oktatás van az egyetemen. Amit te az idősebb korosztálytól átveszel, meg ahogy feltalálod magad – egyedül az segít. És nagyon kell szeretni azt, amit csinálsz.” Azt mondja, az elmúlt évek alatt a körülményekkel együtt a gyerekek is kicsit megváltoztak, sokkal közvetlenebbek lettek. Ő már az elején megengedte, hogy tegezzék, bár emiatt megszólták az idősebb kollégák. „Én nem találtam ebben semmi kivetnivalót, magázás nélkül is tisztelnek. Sokkal nyitottabb a légkör, ha én így közelítek hozzájuk.”
Gabi ezért a remek légkörért a tanterem falain kívül is sokat tesz, de számára ez nem áldozat: ő így teljes, nagyon élvezi, amit csinál, és sok pozitív visszajelzést kap a gyerekektől. „Nagyon száraz lenne az, ha az iskola csak abból állnak, hogy megtanulunk írni, olvasni. Minden gyerek megtanul írni, olvasni, de hogy milyen élményekkel hagyja el az iskolát, az attól függ, hogy milyen volt a tanítója. Nem azt fogja elmesélni, hogy milyen jó magyarórája volt, hanem hogy hol volt kirándulni, milyen akciókban vett részt, milyen élményekkel gazdagodott.” Most 24-en vannak az osztályban, és bár általánosságban csökken a diákok száma, a tanítók, tanárok áldozatos munkájának köszönhetően ebbe az iskolába most 27 elsős jár, itt vannak a legnagyobb létszámú osztályok.
Gabi tervei között mindig szerepel legalább két-három új program, kreatív foglalkozás. Májusban a törökbecsei polgármester ajánlott fel egy autóbuszt, amivel elviszik őket az aracsi pusztatemplomhoz egy vitéztúrára - most épp ez is a tananyag. Egy zentai felhívásra - több tanítóval összefogva – a hónap végéig öltöztető papírbabákat készítenek, és a legtöbb pontot kiérdemelt iskola ingyen buszt kap egy júniusi rendezvényre.
Egy tornyosi iskolával is együttműködnek, általuk kerültek be az ún. tehetségpontok közé – Vajdaságban hat olyan hely működik ebben a hálózatban, ahol a tehetséges magyar gyerekekkel foglalkoznak. A budapesti székhelyű Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsaz anyagi segítség mellett a pedagógusokat abban is támogatja, hogy szakmailag is felkészülten, kedvvel dolgozzanak, a diákok pedig hatékony segítséget kapjanak tehetségük felismeréséhez és kibontakoztatásához
Az egyik üdítőitalokat gyártó cég karácsonyi kreatív versenyén laptopot nyert az osztály, és a húsvétkor árult festett tojásokkal próbáltak pénzt gyűjteni egy projektorra, de erre nem jött össze elég. Megbeszélték, hogy helyette videókamerát vesznek. Mivel tanítási program a város és a falu, Óbecsén a városról, a Keviben tanuló diákok a falujukról készítenek majd filmet.
„A pályám elején, amikor mindössze nyolc diákom volt, beültettem édesapám Ladájába a gyereket, és elmentünk Kevibe szalonnát sütni” – emlékszik vissza kacagva. „Ez egy igazi falusi iskola, összevont tagozattal, a tanító ott lakik az iskolában, és semmi más nincs, csak a rét... Számítógépes termük is van, olyan tehetséges az én barátom! A diákjaival nemrég egy ökológiai előadást tartottak nálunk.”
A műanyag palackokkal díszített karácsonyfával laptopot nyert az osztály
A kreatív foglalkozásokon kívül nagy elhivatottsággal készíti fel szavalásra a diákjait, legutóbb a köztársasági versenyre is eljutottak: „Nagyon nehéz magyarul szavalva idáig jutni, csak egy gyereknek sikerülhet a Vajdaságból. Most vettem részt Krekity Olga egyik továbbképzésén, a szavalóim révén ismert meg, sorolta is őket: Karácsonyi Judit, Tóth Mária, Barna Marita, Karácsonyi Éva… A legjobb szavalók a Vajdaságban! – ezt mondta. Ez nagyon jólesett. Ezeknek a gyerekek a nagy része később is hallat magáról” – mondja büszkén.
Gabi pár évig az iskolai tanítás mellett Mary Poppins néven egy magánóvodát is működtetett – amikor az állam megfojtani készült a vállalkozást, eldönthette: ezentúl feketén kiskapuzik vagy kiszáll? Az óvoda bezárt, de Mary Poppins maradt – azt vallja, amit egy idősebb kolléganőjétől hallott egyszer: írni, olvasni mindenki megtanul, de szeretni az iskolát nagyon kevesen. „Ez a tanítótól függ – nekünk kell a gyerekekkel megszerettetni.”
