Csorba Péter és Zsuzsa a serlegek némelyikével
„Ott is úttorlasz van? Igen, két-három óránként engedik át csak az embereket”. Ezt a fajta „eszmecserét” a napokban Vajdaságban körülbelül egymillió ember folytatta le, függetlenül attól, hogy Zenta, Topolya, Újvidék, vagy épp Nagybecskerek és Nagykikinda környékéről való. Tiltakoznak a gazdák, mert már megint kibabráltak velük, a politikusok ezúttal sem tartották meg az adott szavukat, s hát kit lehetne jobban nyúzni a vajdasági földművesnél. Traktorával ott állt a sorban a muzslyai Csorba Péter is.
– Pedig Boris Tadić államelnök pont arról prédikált a közelmúltban befejeződött újvidéki Nemzetközi Mezőgazdasági Vásáron, hogy Szerbiának az élelmiszer-termelésben van a jövője, s ezen belül is a jószágtenyésztést kell előtérbe helyezni, meg a takarmányozásra szolgáló haszonnövényeket… – kezdtem meg a beszélgetés Péterrel a hacienda verandáján, ahonnan végig lehet látni a patyolattiszta és rendezett udvaron, ahol három tacskó totyog, s a tehenek már csak néha-néha múgatnak bele a szelíd naplementébe.
– Ezek csak nagy, hangzatos szavak. A jószágos pavilonba a vásár ideje alatt egyetlen politikus, nevezetesen a volt mezőgazdasági miniszter, Saša Dragin tette be a lábát, aki a kislányának minden este megmutogatta az állatokat. Az elnök úr valószínűleg féltette az Armani-öltönyét… Az üszőkre a szubvenciót a mai napig nem kaptuk meg, csak ígérgetéseket a helyébe. A termőföldekre szánt támogatást levették 10 hektárig. 25 ezer dinár lett ígérve a tehenekre. Hogy akarják ők azt kétszer kifizetni, amikor még az előzőt sem adták oda? A marhát szarvánál, az embert szavánál kell megfogni.
Közben jönnek-mennek a tejeskandlikkal a nénikék. Zsuzsa, Péter jobbik fele fürgén kiszolgálja őket, pedig épp csak hogy befejezte a fejést. „Gratulálunk, Petyikém, a díjhoz” – mert ők is tudják, hogy Csorbáék Carica nevű tehene aranyérmes lett a vásáron, s biccentve köszönnek el, holnapig.
CÉLZOTT KITENYÉSZTÉS
Mekkora állománnyal kezdtél el gazdálkodni, most mennyinél tartasz és merrefelé haladnál?
– 1993-ban fekete-fehér, tehát Holstein-fríz tehenekkel kezdtük, s mellette mintegy 60 hold, javarészt bérelt földet munkáltam meg. 2002-ig ezekkel a tehenekkel dolgoztunk, de az akkori krízis miatt kénytelenek voltunk eladni őket. Hat hónapig nem fizettek a tejért, szóval rettentő idők voltak azok a tejtermelésre nézve. 2005-ben Lajkovac környékéről származó, nagy testű, törzskönyvezett Simentali-fajtákkal kezdtük újra, ma pedig 10 ilyen fejőstehenünk van, összesen pedig 16 nagy testű jószággal vergődünk. A mezőgazdasági kiállításon aktívan négy éve vagyok jelen, ebben a négy évben mindannyiszor díjazott voltam. Volt már abszolút győztes a jószágom, idén pedig aranyérmes lett a tehenem, meg az egész állomány is. A tehenek mellett jelenleg 24 hektár saját és valamennyi bérelt földön gazdálkodok, ami bőségesen elég a takarmányra, s még többlet is van eladásra. Van kukorica, búza, napraforgó, szója, árpa és zab is. Ez egy családi vállalkozás, feleségemmel és két fiammal, Péterrel és Krisztiánnal. Úgy is mondhatjuk, hogy a tehéntartással fanatikusan foglalkozunk, tehát genetikailag célzott kitenyésztésre törekszünk, bajor és osztrák tenyészbikákkal szemeztetünk. Ebben nagyon nagy segítségemre vannak az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának professzorai, akik tippeket adnak, mely tehénhez milyen bika lenne a legjobb. Ennek eredményeként az utóbbi években az összes regionális vásáron aranyérmes lettem – meséli a családfő.
Rend és tisztaság
Megisszuk az áldomást, de én már igencsak befelé pislogok, mert a konyhában ott sorakoznak Zsuzsa jobbnál jobb túrói, s félszemmel a fészerbe is belestem, ahol még mindig vagy egy tucat sonka és szalonna lóg az eresz alatt. Péterből azonban dől a szó, s azt is elárulja, ha épp háromszor ennyi tehén lenne, a tejet, a tejtermékeket akkor is el tudnák adni. Hát akkor miért nem vág bele?
– Vegyük például az Európai Uniót. Követjük a dolgokat az interneten, ott egy gazda 20-30 tehénnel komótosan megél. Ahhoz, hogy egy családi vállalkozásban mindenbe legyen belátásod, untig elég ennyi. Megalomániás dolognak tartok beállítani 100 fejőstehenet, hogy aztán ne tudd követni a történéseket. Mi 18 fejőstehenet szeretnénk beállítani, s abból igen szép pénzt tudunk majd keresni a tej és a tejtermékek eladásából. A termékeink minőségesek, s Zsuzsa mindent elad a nagybecskereki baglyasi piacon, ahol van hűtővitrinünk. Nem kell túlságosan belemenni, mert akkor az ember elveszik az egészben. 2004-ben 600 hektár földet műveltem meg Mokrinnál, s valósággal elvesztem benne.
Mások pedig panaszkodnak…
– Ha te minőséges áruval jelensz meg a piacon, nem lehet gond.
A KÖNYÖKÉN CSORGOTT A TEJ
Közben végre bemegyünk a konyhába, ahol nem is tudom, mihez nyúljak először. A szemem egy igen ínycsiklandó állagú túrón pihen meg, s mint később kiderült, azt épp Péter csinálta. Nagyon ízlik a sváb túró is, mohón beleharapok a kolbászba, mindennek pedig a sonka a koronája, amely már hónapok óta szárad, s versenybe szállhatna a legjobb montenegrói pršutával vagy pármai sonkával. Közben azért szóval tartom a vendéglátóimat, Zsuzsa elmeséli, miként kezdte, miként viszi a munka dandárját:
– Az állatokkal, majd a tejjel, a tejtermékekkel úgy napi 12 óra munka van. A tejnek mintegy felét frissen adjuk el. Így a legkifizetőbb, 50 dinár literje. A többit oltott túrónak, vagy apró túrónak állítom elő, s Nagybecskereken adjuk el. A piaci helyünkre jó időben licitáltunk, s olcsón elkaptuk a hűtőpultot. A fejés maga napi másfél-másfél óra reggel és este. A túró készítését még a szüleimtől kezdtem ellesni, akik Tamásfalván földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Sok mindent azonban autodidakta módon tanultam meg, s addig próbálkoztam vele, míg finomra nem sikerült. 1993-ban még fejni sem tudtam, hanem egy idős bácsihoz jártam el meglesni annak fortélyait. A könyökömön csorgott végig a tej! Nincs sok titok. Fő a tisztaság, nem vizezzük a tejet. Nincs lehetőségünk legeltetni, ezért egész évben ugyanolyan takarmánnyal etetjük őket, így a tej minősége is ugyanaz. Most épül a termékeket feldolgozó kis épületszárnyunk, s valójában az az álmom, hogy mindennap kinn lehessek a termékeinkkel a piacon. A kapacitásunk fokozatosan növekszik, s ehhez mértem gépesíteni is jobban kell majd. Egy pillanatban a fejést más veszi majd át, én pedig csakis a feldolgozással törődök. A gyerekek közül Krisztiánban látom azt, aki talán folytatja majd a dolgokat. Mezőgazdasági iskolát fejez be, szereti is az állatokat, meg pénzt is lát benne. Petinek más irányú az érdeklődése – meséli Zsuzsa, majd visszamegyünk a hűs verandára sziesztázni. Olyan jót ettem, hogy még beszélni sincs nagyon kedvem, így ismét bekapcsolom a diktafont, hadd mondja ismét Péter.
CENZÚRÁZOTT VÉLEMÉNY AZ EU-RÓL
Ugorjunk az időben 10 évvel előre. Mi lesz nálatok?
– Sajnos itt a politika nem olyan, hogy ilyen messze lehessen gondolkodni. Mivel azonban igen jó hozamú tejelő teheneink vannak, nem tudom elképzelni azt, hogy valami gond lenne. Túl nagy földművelésről azonban nem beszélhetünk Muzslyán, hiszen már most úgy van, hogy a nagytatától, nagymamától maradt valamennyi föld, s az emberek azt művelik. Nehéz, bánáti vizenyős, réti földekről van szó, s a jószágtenyésztőket is meg lehet számolni a két kezünkön. Inkább a konyhakertészet van előnyben, mert piacnak itt van Nagybecskerek.
Ha azt mondom, Európai Unió, neked mi jut az eszedbe?
S most jön az a szöveg, amit a televízióban sípoló hanggal takarnak le. Péternek nincs jó véleménye róla. Azt állítja, ennél tisztább termékeket nem is lehet előállítani, mint ami nálunk van. Tiszták a földek, nincsenek szennyezve, a végtermék egészséges, s mint mondja, nincs ő arra rászorulva, hogy a saját udvarában más parancsoljon.
– Ha végignézünk a környező országokon, nem sok jót hozott nekik az EU…
Ő termelőként, én pedig fogyasztóként vagyok EU-szkeptikus. Szeretem a hasamat, s immár nem arra vágyok, hogy Mercedesem legyen, hanem arra, hogy életünk végéig jófajta tejtermékeket, meg ilyen sonkát, kolbászt ehessünk. Ebben gyorsan megegyeztünk a Csorba-családdal, s lassan el is köszöntünk, mert reggel folytatódik a robot. Robot? Nekem úgy tűnt, nekik nem az. Elégedettek a dolgukkal. Kemény földeken kemény emberek ők, s elégedettek azzal, ahogyan élnek.
Viszlát jövőre, amikor a sonka már teljesen kiszikkadt!
