A Tartományi Nagyberuházási Alap óriási összegekkel tartozik a kivitelezőknek. Emiatt nemcsak számos vajdasági projektum megvalósítása került veszélybe, hanem jelentős számú építőipari vállalat is a csőd szélén áll. A tartományi kormány képviselőinek eddigi kijelentései szerint az aggasztó helyzet miatt a köztársasági kormányt kell okolni, mivel nem utalja át az alapnak a szükséges, költségvetésben már előirányzott és megígért összegeket.
Lapunknak Kern Imre, az alap igazgatóhelyettese nyilatkozott a jelenlegi helyzetről, a veszélybe került projektumokról és a lehetséges megoldásról.
Mennyire aggasztó a helyzet a Tartományi Nagyberuházási Alap projektumait, illetve működését illetően?
– A nagyberuházási alap a napokban módosított vajdasági költségvetésből 10,2 milliárd dinárt mondhat a magáénak. Ebből 8,95 milliárd dinárnak a köztársasági költségvetésből kellene érkeznie, a tartománynak pedig 1,25 milliárd dinárt kell biztosítania. Mindebből eddig 650 millió dinárt kaptunk meg, a napokban pedig újabb 1,3 milliárd dinár kifizetése esedékes. Az 1,3 milliárdból 800 millió dinárt a tartomány biztosít, a többit pedig a szerb kormány hagyta jóvá kedden. A tartomány gyakorlatilag már teljesítette kötelezettségét a nagyberuházási alap irányába, az állami büdzsé viszont lényegesen lemaradt ezen a téren. Mostanra 4 milliárd dinárt kellett volna folyósítaniuk a nagyberuházási alapnak, ebből viszont csak 1 milliárdot kaptunk meg. Értesüléseink szerint kétséges, hogy a köztársaságra eső 8,95 milliárd dinár átutalása megvalósul-e az év végéig.
– Mivel az idén eddig csupán 650 millió dinárt tudtunk kifizetni a kivitelezőknek, ezért lényeges lemaradás jellemzi az elvégzett munkák finanszírozását. Ha a köztársaság nem utalja át a rá eső részt, s így nem tudjuk rendezni a jelen pillanatban 4 milliárd dinárra rúgó tartozásainkat, akkor több száz nagy és kis építőipari vállalkozást fenyeget a csődbe jutás réme, ez pedig újabb, akár több tízezer munkanélkülit jelentene. A vállalatok számláját zárolják, a cégek beperelik a beruházót, vagyis legtöbb esetben az önkormányzatot, ez pedig odáig vezet, hogy az önkormányzatok számláját is zárolják. Ez egy végtelen és bezáródó kör, ami miatt komoly problémák alakulnak ki. A tartozásokon kívül az is gond, hogy új projektumokat sem tudunk elkezdeni. Olyan projektumok is vannak, amelyek kivitelezéséről még 2008-ban született határozat, megvalósításuk azonban a mai napig nem kezdődött el. Az idén nem adtunk engedélyt új projektum megindítására, vagyis két kezünkön megszámolhatjuk, hogy hány projektum kivitelezését hagytuk jóvá.
Szeretném megemlíteni azt is, hogy a szerbiai parlament tavaly júliusban hozott egy törvényt, amely az építőipar támogatását hivatott biztosítani. Ennek keretében Vajdaság kicsit több mint 6 milliárd dinárral rendelkezik. A 6 milliárdból 10-10 százalék önrészt biztosít a tartomány, illetve a köztársaság, a többi pedig hosszú lejáratú hitel formájában érkezik Vajdaságba. Ebből a keretből nagyjából 110 projektumot kivitelezünk. A 6 milliárdból eddig nagyjából 1,3–1,4 milliárd dinárt utaltunk át a kivitelezőknek az elvégzett munka ellenében. Ezen projektumok egy része esetében még nem kezdődött el a kivitelezés, mivel többek között a közbeszerzések lebonyolításával kapcsolatban merültek fel nehézségek. Úgy tűnik azonban, hogy a 6 milliárdból fennmaradó keret az idén megvalósul. De ezeket a projektumokat nem szabad összetéveszteni azokkal a tervekkel, amelyeket a köztársasági költségvetésből kellene törleszteni. Amikor a Vajdasági Magyar Szövetség négy köztársasági parlamenti képviselője tavaly megszavazta az idei évi költségvetést, akkor abból indultak ki, hogy a tartomány a büdzséből a nagyberuházási alap részére 9 milliárd dinárt kap, plusz ez a 6 milliárd dinár az említett bankkölcsönből, és további egymilliárd dinárt irányoztak elő a Nemzeti Beruházási Tervből vajdasági projektumok fedezésére. Ez a három feltétel volt az, ami alapján a VMSZ képviselői támogatták a költségvetést. Ha a 9 milliárd dinár nem valósul meg, akkor felbomlik az a konstrukció, ami miatt képviselőink igennel szavaztak, hiszen egyik eszköz sem helyettesítheti a másikat.
Tavalyelőtt elvégzett munkálatok alapján is tartoznak a kivitelezőknek?
– Adósságaink javarészt a tavaly vagy esetleg az idén elvégzett munkák alapján halmozódtak fel. Tavalyelőtti munkálatok függvényében is vannak még fizetési kötelezettségeink, de ennek nem az az oka, hogy nem akartuk átutalni a pénzeket, hanem néhány kivitelező nem pontosította a kifizetéshez szükséges dokumentációt.
Tudna-e példát említeni, hogy melyek azok a projektumok, amelyek veszélybe kerültek, vagy kerülnek a pénzhiány miatt?
– Ilyen mondjuk az Európa Kollégium, amelynek munkálatai május elején álltak le. A kivitelezőnek ezen és más projektumok alapján elvégzett munkálatokért több száz millió dinárral tartozunk. Sem ezt, sem más kivitelezőt nem lehet rávenni arra, hogy munkadíj nélkül dolgozzon. Ebben a pillanatban veszélyeztettetnek tűnik a kollégium őszre tervezett megnyitása is, bár maga a projektum megvalósítása nem kétséges. A nagyobb projektumokat illetően tudomásom szerint vagy csak lassan haladnak, vagy teljesen megszűntek a munkálatok Újvidéken a Vajdasági Klinikai Központ szülészeti osztálya esetében, állnak a munkálatok a zentai Sportcsarnok és a szabadkai Népszínház építkezésén, sőt napok kérdése és leáll a horgosi Művelődési Ház építése is.
Egy bezáruló körről beszélt. Van-e kiút ebből a körből?
– Az alap beosztottjaként erre nagyon nehéz válaszolnom, sem nekem, sem a munkatársaimnak nincs rálátásunk a köztársasági költségvetés alakulására, illetve a pénz beosztására. Hallomásból mi is információkhoz jutottunk, de ezeket senki sem erősítette meg, ezért nem szeretnék arról nyilatkozni, hogy a kifizetések késése mögött politikai motiváció áll-e, vagy ténylegesen pénzhiányról van szó, esetleg a Nemzetközi Valutaalap kérelme alapján igyekszik mérsékelni a szerb állam a beruházásokat. Végleges kiút az európai uniós előcsatlakozási szerződés lenne, amelynek függvényében reményeink szerint megkezdődhetnek majd a külföldi beruházások. Ilyen módon az új ipari létesítmények nagyobb bevételt biztosítanának az államkassza számára. Mi több tíz ipari park infrastruktúráját pénzeljük Vajdaság-szerte: Szabadkán, Horgoson, Bácskertesen, Topolyán, Kishegyesen, Óbecsén stb. Jó hír, hogy a legtöbb helyen már elkezdődtek a beruházások. Ilyen módon lábalhatunk ki a nehéz helyzetből, mivel ezek a beruházások nemcsak helyi szinten biztosítanak megélhetést az embereknek, hanem az egész ország számára fellendülést hozhatnak.
