Barátomnak, mint a felelős házi tanács elnökének, meggyűlik a baja nemcsak a felelőtlenül viselkedő lakókkal, hanem a gazdátlan, szabadon röpködő galambokkal is. A galamboknak ezt a kategóriáját azért említem, hogy elkerüljem a félreértést és a harcot a hivatásos galambászokkal, akik padláson, dúcokban, ketrecekben gondozzák és nevelik begyes kedvenceiket. Nem ezekről lesz szó az alábbiakban, hanem a gazdátlanokról, illetve a város galambjairól, akiknek nem épített senki csinos galambházat, ezért kénytelenek meghúzódni, befészkelni magukat a városi épületek erkélyeibe, zegzugaiba, tehát jobb szó híján a kóbor galambokról, mert ha lehetnek (és – sajnos – vannak is!) kóbor kutyák, kisipircelt macskák, miért ne lehetnének kóbor galambok is.
Velük gyűlik meg a baja barátomnak.
Mert az épület esővíz-csatornáját teleszemetelik, felelőtlen ténykedésükkel eldugaszolják, a száradásra kiaggatott fehérneműt stb. lepiszkítják, befészkelik magukat mindenhova, mint afféle menekültek, élik világukat a védett műemlékek zegzugaiban.
Persze a város galambjairól megoszlik a lakók véleménye, sokan vannak, akik a tenyerükből etetik őket, a főtéren a kicsinyek (állatkert híján) barátkozhatnak velük, kedvükre kergethetik őket és így tovább.
Mit mesélt a minap a házi tanács elnöke! Két suhanc tevékenykedik egy kihalt játszótéren, amelyet ideiglenesen elfoglaltak ezek az üldözött vagy megszánt kategóriába tartozó galambok. A suhancok kezében egy-egy öblösebb lepkefogó háló. Időnként ezzel csapnak le egy-egy gyámoltalan, morzsát mazsolázó galambra. Barátom nagy lelkesedéssel megszólítja őket: rögtön hozok nektek egy hatalmas pöndölhálót, azzal egyszerre akár százat is leboríthattok. A fiúk megmagyarázták, nekik arra semmi szükségük, őket csak bizonyos példányok érdeklik a csapatból, mégpedig azok, akik meg vannak gyűrűzve. Mert a piacot ebben a pillanatban ez érdekli.
Szóval itt tartunk. Szelekció a kisállatok ócskapiacán.
Mily szép, régi emlékeket idéző összetett szavak: galambpiac. Van olyan is, hogy békegalamb. Az elsőt talán a spanyolból lett francia festő rajzolta meg, ami rögvest a szovjet békemozgalom, jelképévé nemesítődött. De a galamb, mint a béke szimbóluma nem ekkor került be a világ vérkeringésébe, hanem jóval előbb, és nem máshonnan, mint Noé bárkájából röppent föl, s nemsokára oda is tért vissza zöld olajfa ággal a csőrében, annak híréül, hogy vége a Vízözönnek.
Talán éppen ezért, vagy ezért is tartják tiszteletben bizonyos városok eme szabad galambcsapatokat, s gondoskodnak ellátásukról. Ezek közé tartozik Ragúza is. Miként azt másutt elmondtuk, pontosan délben, a déli harangszó megcsendülésével a Gundulić tér nemcsak galambokkal telik meg, hanem turistákkal is, hogy részesüljenek a galambetetés szemet-szívet gyönyörködtető látványában.
Megértem a barátomat, hiszen néki, mint elnöknek, nem csupán a lift zavartalan működéséről kell gondoskodnia, hanem a reá bízott épület esővizes csatornájának a tisztán tartásáról is, amit néha a galambok hálátlanul felelőtlen viselkedésükkel eldugaszolnak. Valamit azért talán tanulhatnánk tőlük.
Mondjuk szelídséget.
