Mi lesz, ha 20 év múlva már nem lesz nyugdíj? Mi lesz, ha olyan betegség üti fel a fejét, amelynek gyógyítására nincs elég pénz? Ilyen és ehhez hasonló kérdések nyilván naponta fogalmazódnak meg az emberek fejében, sőt, a magányosabb idősebbek még arra is gondolnak, vajon halál esetén mi történik majd. Kellemetlen, időnként morbidnak tűnő dolgok ezek, de életszerűek. Foglalkozni kell velük, s bizony kísérni a mozgásokat, mert a sok „tuti” megoldás közül továbbra is a legmegbízhatóbb a biztosítás valamely formája. Ennek kapcsán járt Zentán a DDOR Novi Sad biztosítóintézet egyik igazgatója, prof. dr. Dragan Mrk šić , aki az életbiztosítási igazgatóság vezetője:
– A DDOR Novi Sad az utóbbi években mind nagyobb hangsúlyt fektet az életbiztosításra. A világon jelenleg ez a domináns formája a biztosításnak, a fejlett világban 60 százalék ez az arány. Nálunk a rossz gazdasági helyzet, az alacsony életszínvonal, valamint a kilencvenes évekből húzódó, pénzintézmények iránti bizalmatlanság miatt az életbiztosítás még nem ilyen fejlett, de megállapíthatjuk, hogy növekvő tendenciát mutat. Néhány évvel ezelőtt az életbiztosítás az összes megkötött biztosításnak csupán néhány százalékát tette ki, jelenleg ez a szám már elérte a 16 százalékot. Ezen adat tudatában intézményünk a klasszikus életbiztosítási forma mellett növelte a kínálatot. Maradt természetesen a klasszikus biztosítás is, amely halál esetén jár, valamint a futamidő lejártával felvehető a pénz is, tehát takarékoskodás jellege is van, hiszen a befizetett összeg mellett a hozamot is kifizetjük. A tapasztalat azt mutatja, hogy a biztosítottak 98 százaléka megéli a futamidő lejártát, csupán valamivel kevesebb, mint két százalékban következik be a legrosszabb. Ezt tehát a világban és nálunk is a legnépszerűbb biztosítási forma, ugyanakkor minden cégnek, amely ad magára, mindig valami újjal kell jelentkeznie. Örömmel jelenthetem, hogy a DDOR Novi Sad is egy ilyen cég, amelynek legújabb kínálata az ún. No risk-csomag (kockázat nélkül – a szerk. megj.), amely egy igen korszerű módja a biztosításnak, s nagyon hasonló a takarékoskodáshoz. Ha egy egyénnek van valamennyi pénze befektetésre, s arról gondolkodik, hogy például bankba teszi és leköti – amely természetesen nem rossz megoldás –, mi azt mondjuk, kösse meg inkább az életbiztosítást, mert ez sokkal kifizetődőbb a számára. Van továbbá kockázat-biztosításunk is, amely nem hordozza magában a takarékoskodás elemét, viszont például mindössze 3 eurónyi dinárösszegért már meg lehet kötni, de ez már csak halál esetén kifizetendő.
• Mi a tendencia Nyugaton?
– Érdekes az a tény, hogy a legfejlettebb országokban a demográfiai mutatók igen rosszak, azaz mind kevesebb ember dolgozik, s mind több a nyugdíjas. Ráadásul, az orvostudomány fejlődésének is köszönhetően, az emberek immár hosszabb ideig élnek, s még ott sem hagyatkozhat az ember teljesen az állami nyugdíjpénztárra, mert az nem nyújt elegendő pénzt a nyugdíjas évekre. Ezért ott igen népszerű a magánnyugdíjpénztár és az életbiztosítás. Nálunk, és a világban is, megengedett, hogy a biztosítottnak több megkötött életbiztosítása legyen, hiszen az élet a legdrágább, s annak nincs ára.
• Látjuk, hogy előbb-utóbb nálunk is meg kell reformálni a nyugdíjrendszert, s tudjuk azt is, hogy a biztosítási társaságok nem szívesen kötnek életbiztosítást idősebb emberekkel. Milyen lehetőségük van nekik a DDOR-ban?
– Világos, hogy a nyugdíjrendszerünk első pillére igen komoly gondokkal küzd, hiszen minden második nyugdíjat a költségvetésből fizetnek ki, s nem a nyugdíjpénztárból. Ráadásul, a nyugdíjak évről évre veszítik a lépést a fizetésekhez képest. Ennek tudatában minden most dolgozó egyén, akinek lehetősége van, már gondolkodhat is egy kiegészítő biztosításról, amelyet akkor használna, amikor a nyugdíjkorhatárhoz ér. A mi véleményünk az, hogy legjobb életbiztosítást kötni, mert ezzel egyidejűleg pénzt takarítunk meg.
• Úgy vélem, hogy Vajdaságban igenis hagyománya van a különböző fajta biztosításnak. Mi a helyzet az egész országgal?
– Pont a 90-es évek hiperinflációja és a hitelüket vesztett pénzügyi intézmények, valamint az alacsony életszínvonal miatt igen fejletlen volt ez a fajta biztosítás. Jelenleg viszont meg kell állapítani, hogy országunkban stabil a pénzügyi helyzet, a dinár szintén stabil, s bár az életszínvonallal még mindig óriási bajok vannak, a lakosság egy része már képes elkülöníteni annyi pénzt, hogy megkösse az életbiztosítást. Szerbiában mintegy 250 ezer ember teheti ezt meg, ami természetesen borzasztóan kicsi szám, még akkor is, ha valamekkora növekedést mutat. Megértjük mi, hogy az embereknek először a szociális helyzetükre kell gondolniuk, s ezért is rukkoltunk elő új csomagokkal, melyek talán már mindenkinek elérhetők, hiszen minimálisan 3 és 10 eurónyi dinárösszegről van szó havonta.
Ha már az igazgató urat Zentán kaptuk mikrofonvégre, megkérdeztük a helyi fiókintézet igazgatóját, mgr. Aleksandar Dragićot (aki egyben a nagykikindai fiókintézet igazgatója) is, vajon környékünkön mi a helyzet az életbiztosítással kapcsolatban: – Csatlakozhatok az igazgató úr állításaihoz. Zenta és Nagykikinda területén pontosan ez a helyzet, tehát az életszínvonal határozza meg a biztosítás szintjét. Azt kel mondjam, mi lépést tudunk tartani az említett növekedéssel. Nálunk még mindig az 5 éves futamidőre és 10, vagy 20 euróra megkötött életbiztosítás a legnépszerűbb forma, s az emberek már az itt megszerzett hozamokkal is nagyon elégedettek. Természetesen az életbiztosítás terén nyújtott új kínálat nálunk is megtalálható, s az ügyfeleknek még el sem kell jönniük az irodáinkba, hiszen ügynökeink folyamatosan járják a terepet, s szívesen elmagyaráznak mindent az érdeklődőknek. |
Zenta sem marad elNo risk
A DDOR Novi Sad új életbiztosítási csomagjának fő célja a takarékoskodás és a biztonságos befektetés. Ez az életbiztosítás olyan formája, amelynek áldásos hatását egy bizonyos futamidő után élvezheti az ember. Azoknak ajánlják, akik a takarékoskodás legbiztonságosabb formáját s jelentős hozamot remélnek. Ennél a biztosításnál még halál esetén is felveheti a haszonélvező a teljes befizetett összeget, hozamostól együtt.
Példa: ha egy 30 éves egyént veszünk alapul, aki havonta 50 eurót fizet be, 20 év után 14 376 (férfiak), illetve 14 356 (nők) euró üti a markát. Ha az említett egyén évente 600 eurót fizet be egyben, 20 év után 14 604 (férfiak), illetve 14 568 (nők) eurót kap kézhez. Ha az illető egyben befizeti a 12 000 eurós összeget, 20 év után 19 200 (férfiak), illetve 19 080 euró (nők) jár neki.
