Amikor 2006-ban először nyílott lehetőség a második világháborúban és az azt követően ártatlanul kivégzettek rehabilitácójára, az óbecsei Fehér Erzsébet azonnal bírósághoz fordult: mondassék ki édesanyja, Szabados született Bűn Piroska, valamint a zsablyai nagyszülők, Bűn György és Gizella ártatlansága. Öt évvel később, 2011 májusában megszületett az ítélet: a magyar Bűn család meghurcolt tagjai ártatlanok voltak.
– Amikor édesanyám 1981-ban megözvegyült, magányában írni kezdett, és papírra vetette életét. Boldog, szép gyermekkorról írt, sok lóval és más állatokkal, de borzalmakról is beszámolt: 15 évesen elvesztette édesapját, ezt követően édesanyjával Kátyra költöztek... 2003-ban bekövetkezett halála után merültem el komolyabban a ránk hagyott kéziratban, ekkor vettem észre, hogy a visszaemlékezésekben egy helyen hiányzik néhány oldal, ezeket celluxszal összeragasztva találtam meg a füzetben. Amikor édesanyám meghalt, szétvágtam a lapokat, az állt rajtuk: ezt a jó édesanyátok jegyezte fel, hogy valamikor, amikor elolvassátok, megtudjátok, mit szenvedett át Szabadosné Bűn Piroska. Ezeken a lapokon az 1944–1945-ös időszakról ír, amikor édesapját, aki semmiféle katonai vagy politikai alakulatnak nem volt tagja, erőszakkal elhurcolták otthonról, majd 1944. november 2-án 11 órakor – ítélet nélkül – kivégezték, nagyanyámat és édesanyámat pedig először a járeki, majd a gajdobrai táborba vitték. Miután elhagyhatták a tábort, nem térhettek vissza Zsablyára, ezért Kátyra költöztek a rokonokhoz. 1949-ben édesanyám feleségül ment Szabados Károlyhoz, így kerültek Óbecsére – mesél a történtekről Fehér Erzsébet.
Erzsébet édesanyja sok sorstársához hasonlóan egész élete során mélyen hallgatott a történtekről, magába folytotta fájdalmas emlékeit, és gyermekeinek sem beszélt róluk. Amikor lánya elolvasta Bűn Piroska vallomását, eldöntötte, rehabilitáltatni fogja a családját.
A családi fotón Bűn György, Bűn Gizella, valamint a testvérek: az 1944 augusztusában elhunyt Bűn Erzsébet, a Horvátországba elkerült Bűn Ilona, valamint a legkisebb – Bűn Piroska
– Különösen két mondata érintett meg édesanyámnak. Az egyikben arról ír, hogy még idős korában is «Piros lógeros» csúfnévvel illeték egyesek, a másikban pedig arról: nem tud megbékélni azzal a ténnyel, hogy ártatlanul megkínozták és kivégezték gazdálkodó édesapját, aki imádta a földet és a lovakat... Ez a legkevesebb, amit én megtehettem a meghurcolt családomért. Sajnálom, hogy édesanyám nem érhette meg az újvidéki Felső Bíróság rehabilitációs ítéletét – mondja szomorúan Erzsébet.
Férjével, Ferenccel egyedül, ügyvéd nélkül járta végig ezt az utat: a rehabilitációs törvény életbe lépésének másnapján letöltötték az internetről annak szövegét, így járták a hivatalokat, levéltárakat, amelyek nem egy alkalommal tőlük értesültek először arról, hogy a rehabilitációért folyamodóknak nem kell semmiféle illetéket, perköltséget fizetniük. De az eljárás nem volt egyszerű, bizonyítani kellett azt is, hogy Bűn György valóban létezett, és azt is, hogy családtagról van szó. Az eljárás során bátyja, Szabados Károly is mindenben támogatta Erzsébetet.
– Öt évet vártam az ítéletre, május 20-án volt az én kihallgatásom, ez volt egyben az utolsó meghallgatás is – ezután két hétig vártam a végzést, és ez hosszabb volt, mint a megelőző öt teljes év, hiába tudtam, hogy más ítélet nem születhet, mint hogy nagyapám ártatlan volt. De megérte végigcsinálni! Most úgy érzem, sikerült, bebizonyítottam, hogy ártatlanul bélyegezték meg anyukámat. Azt üzenem mindenkinek, akinek családtagjai átéltek hasonlót, tegyék meg ugyanezt, hogy ilyen soha többé ne történhessen meg! Sajnos, hogy ezekről az eseményekről még a magyarok közül is sokan nem tudnak, de az 1941–1942-es eseményekről igen. Az én édesanyám ezekről is írt – fűzi hozzá Erzsébet.
Fehér Erzsébet
Azoknak, akiket rehabilitáltak, és akiktől annak idején elvették a vagyont, a jogerős ítélet alapján joguk van az elvett vagyon visszakövetelésére, annál is inkább, mert Szerbia még mindig nem hozta meg a vagyon visszaszármaztatásáról szóló törvényt. Bűnéktől is elvették a házukat, földjüket, amit Erzsébet szerencsére bizonyítani is tud, így el is indítják az eljárást a vagyon visszaszerzésére.
Szabados szül. Bűn Piroska még látta Zsablyánál azt a 11 nagy sírhantot, ahova a túlélő családtagok szerint az ártatlan áldozatokat eltemették – körülöttük azóta gyümölcsfák nőttek, de a feltételezett sírhelyek azóta is parlagon hevernek. A tragédiára egy kereszt emlékeztet.
