Ez a felvétel nem Velencében készült
Monostorszegen vagyunk, Đura Rang udvarában. Itt áll, szállításra készen a csaknem tizenhárom méter hosszú és három méter széles hajó. És a hajó mellett áll megrendelője, régi ismerősöm, megszállott Duna-rajongó, Milan Stefanović nyugalmazott tengerész, hajóskapitány. Látom rajta, hogy ideges, de be is vallja.
– A munka talán legnehezebb része következik, innen, ebből a kicsi udvarból kiemelni a hajót és elszállítani a vízig, Baracskáig.
A mester, Đura Rang "megpecsételi” munkáját
Hát, ez valóban nehéz feladat lesz, ugyanis a már elkészült hajócska, a dunai sajka, szinte az egész udvart betölti. A kapun nem lehet kivontatni, mert túl szűk a kijárat, ezért a szomszéd telken szakítottak neki utat. Ezen a telken valamikor ház állt. Lakói külföldre költöztek, a ház összedőlt, az udvart, a telket benőtte a gaz, akácfák szőttek hálót felette.
A sajka elszállításával mintegy tizenöt-húsz ember foglalkozik. Fél napon át szerelik a platót, azt a járgányt, pótkocsit, amelyre majd fel kell emelni az úszóalkalmatosságot. És órákon át tanakodnak, miként tegyék ezt meg. Mármint a hajó felemelését. Mert, ugye, senki sem szeretné, de legkevésbé a mester és a megrendelő, hogy egy téves döntés miatt megsérüljön, kettétörjön a sajka.
Nézem az embereket. Tudom, hogy még egyikük sem végzett ennyire bonyolult feladatot, de azt is tudom róluk, hogy valamennyien értenek a szakmájukhoz. Nem idegesek, megfontoltan cselekszenek, lassan, a falubeliek mentalitásához mérten. Ezért sokáig tart, amíg a hajót felemelik a járgányra. Emelik, gerendákkal alápöckölik, majd megint emelik, ékekkel támasztják alá, emelik, s teszik ezt órákon át, mindaddig, amíg a nyolckerekű, csakis erre a célra készült pótkocsi nem kerül a hajó alá. A rögzítés már nem bonyolult, és a szomszéd kertjébe vésett alkalmi kijáraton is könnyűszerrel kivontatja a traktor a hajót. Az utcabeliek mind itt vannak, két német turista is, valamennyien tapsolnak.
Bravó, sikerült!
Mindazok, akik segítettek építeni, szurkolni...
Persze a hajó még nincs vízen, a bezdáni Baracskáig el kell vontatni, és az út rossz, kátyúkkal teli. A borúlátók semmi jót nem jósolnak. Szerintük a borzalmasan rossz út lesz a sajka veszte, azon törik majd össze. De aki ezt a különleges hajót megrendelte és aki megszerkesztette, nem borúlátó. Ha azok lettek volna, hozzá sem fognak ehhez a különleges és igen nehéz vállalkozáshoz.
Traktorral vontatták ki a hajót
Ma már a sajka a Dunán úszik, és a kovini kikötőben pihen. És pihennek mindazok, akik ezekben a napokban, a múlt héten izgultak, idegeskedtek a sorsa miatt. És pihen Milan Stefanović is, akit a monostorszegiek egyszerűen Smederevacnak neveznek, mint annak idején neveztük mi mindannyian azt a bizonyos kályhát.
– A katonaságnál szolgáltam. Hajóskapitány voltam. Leszereltem, nyugdíjaztak, így visszatérhettem a Dunához. Még fiatalnak, életerősnek érzem magam, és tenni is szeretnék valamit a Duna népszerűsítése, a dunai turizmus fellendítése érdekében. Néhány évvel ezelőtt egy barátom azt javasolta, hogy készíttessek egy valódi dunai hajót, sajkát. A legutolsó ilyen, fából készült folyami járműt állítólag a tizenkilencedik század derekán vonták ki a forgalomból. Azóta ez az első. Manapság már nem készítenek fából hajót, legalábbis nem folyami hajót. A tengerre igen, de folyóra nem. Ma már a műanyag, a fém az úr. Ezt a hajót Sajkának keresztelem. Barátaimmal, Drago Cvetičaninnal, Milenko Kostićtyal és Đorđe Trninićtyal lehajózok vele a Dunán, kikötünk Apatinban, Újvidéken, Titelnél, Pancsován, majd végül Kovinban, ugyanis ott lesz a törzshelyünk. Nem Szendrődön. Ott nincs megfelelő hely a sajkának. De nem ez a fő gond, hanem az, hogy a helyi vezetőknek semmilyen érzékük sincs a dunai turizmushoz.
Ezt a hajót evezősök hajtották, nyolc az egyik, nyolc a másik oldalán. A turisták ezt is hajthatják evezőkkel, de ha elfáradnak, segít a motor
Nemcsak nekik, szögezzük le közösen a kapitánnyal és barátaival. Szerbiában a folyami turizmusra, annak fejlesztésére egy vasat sem adnak. És ha mégis, ezt csak választási, politikai célokból teszik a miniszterek, polgármesterek. Mint Apatinban is, ahol nemrég egy olyan kikötőt építettek, amely a nemzetközi mércéknek is megfelel. Legalábbis ezt állítja a polgármester. A hajósok mást mondanak.
