Külön elragadtatással figyelem a óbecsei fiatalok igyekezetét, ahogy új padokkal „ültetik” tele a város főterét, példát statuálva mindazok számára, akik – többek között – azzal szórakoznak, hogy az így kihelyezett ülőalkalmatosságokat fölfeszegetik, megrongálják, összetörik, használhatatlanná degradálják. A parkbéli, főtéri sétányokban elhelyezett padok, mint köztudott, abból a nemes célból állítódnak ezen helyekre, hogy a pihenni vágyó polgároknak, járókelőknek a sétálásban elfáradva ülőkéül szolgáljanak. Úgyszintén a békés, jámbor, jól nevelt ifjak meg a diáksereg számára is. És persze a szerelmes párok számára.
Itt azonban meg kell állni egy lélegzetvételre. Mert akadnak az ifjak között, akik valószínűleg külföldi kortársaik szokását követve ezen köztéri és közkerti padoknak nem az ülőkéjét használják pihenésre és köpködésre, hanem a fenékpihentetésre nem legalkalmasabb korlátját, miközben az ülőkéjén a gyanús tisztaságú, sáros, rágógumitól ragadós bakancsba bújtatott lábukat pihentetik, ezáltal a padokat olyannyira bemocskolják, hogy a magára és szoknyájára, pantallójára valamit is adó járókelő nem ereszkedhet le rá.
Az új ülőhelyeket kihelyező óbecsei és más, hozzájuk hasonló fiatalok vajon szögeztek-e – és a jövőben szögeznek-e – figyelmet felkeltő táblácskákat a padokra: „Ne a karját használd, hanem az ölét!” Foglalj helyet tehát a pad marasztaló ölébe, ne mássz föl sáros lábbelivel a karjára. Főleg pedig ne feszegesd fel eredeti helyéről, ne hurcold a bokrok alá, ne hasogasd föl gyújtósnak. S az előbbi is, meg ezen utóbbi is a padnyüvő fiataloknak szól, mert öreg hölgyek és bácsikák inkább padkímélők, mint padnyüvők. Tehát a becsei padtelepítő fiatalok nem a békés környezetkímélőket szeretnék nemes cselekedetükkel jobb belátásra buzdítani, hanem nyugtalan vérű kortársaikat.
Miközben jóllehet bizonyos meglett korú kortársaink sem viszonyulnak mindig a közvagyon megőrzéséhez megfelelő tisztelettel. Azok, akik vasúti síneket mozdítanak ki eredeti helyükről, csatornafödémeket emelnek le és el, mindenféle rézhuzalokat és kilincseket szednek le világos nappal vagy az éj leple alatt, legújabban pedig rákaptak az új fazonú föld alatti konténerek szétszerelésére. Érdekes megemlíteni, ezek a konténerek környezetünkben annyira újszülöttek és újszerűek, hogy még meg se keresztelték őket, máris rongálják az erre hajlamosak. A környezetvédők azért folyamodtak ehhez a módszerhez – mármint ahhoz, hogy zárt helyen, a föld alatt tárolódjék a szemét –, hogy elejét vegyék a szemétbűz beáradásának a lakásokba. Ám ha az új tárolók fedelét lelopkodják, a bűznek továbbra is szabad utat engednek. Mindebből egyenesen következik, hogy nemcsak a padrongáló fiataloknak, hanem a felnőttkori fémmozgatóknak is határozottan a körmére kéne nézni.
Most már csak arra vagyok kíváncsi, vajon mit furfangoltak ki a jegyzetünk élén prezentált óbecsei és tágabb térségbeli fiatalok padrongáló nemzedéktársaik buzgólkodásának lehűtésére, amiből a fémgyűjtők is okulhatnának.
