A lányok a legjobbak
„Az óbecseiek nyertek” (Kajak-kenu 37. nemzetközi regatta, Magyarkanizsa), „Hat óbecsei, három zentai érem” (Minikajakosok országos bajnoksága, Apatin) – két friss cím egy-egy augusztusi Magyar Szóból. Legutóbb a szegedi vb-n a szerbiai válogatott tagjai kilenc hellyel gyarapították az olimpiai résztvevők listáját, közülük akár három óbecsei – Dejan Terzić, Marko Tomićević és Marko Novaković – is ott lehet majd a londoni olimpián.
Mester és tanítványa: balról Marko Novaković, jobbról (sapkában) Sóti József
De miként lehetséges az, hogy egy Tisza-parti kisváros ifjú kajakozói az ország egyik legerősebb csapatává nőtték ki magukat? Nos, ez egyáltalán nem a (köz)pénzen múlik.
Az 1948-ban megalapított óbecsei kajak-kenu klub az utóbbi években valóban figyelemre méltó eredményeket ér el. Az előző idényben szinte minden versenyszámban érmesek voltak, összesen több mint 150-et sikerült összelapátolniuk. A klub pionír csoportja a legerősebb, ők szinte egyeduralkodók a mezőnyben. A tavalyi év legjobb óbecsei sportolói között is sok kajakozó szerepelt, Vladislav Živanovićot edzői munkájáért tüntették ki, a Bečej Kajak-kenu Klubot pedig az év sportegyesületének nyilvánították.
A pionírok a klub legsikeresebb versenyzői
Első kajakos riportom óta többször is megfordultam közöttük egy-egy edzésen. Néhány szülő is ott ül minden alkalommal a parton vagy dolgozik valamit a klub körül: rendezik a környéket, füvet nyírnak, felügyelnek, vagy ha kell, fotóznak. Meghitt, családias a légkör, jól ismerik itt egymást szülők, gyerekek egyaránt.
A NYELVTUDÁS NEM AKADÁLY
Vladislav Živanović edzi a pionírokat, serdülőket és ifiket, elmondása szerint az elmúlt tíz év alatt az egyik legsikeresebb klub lett az övéké az országban:
– Ezeket az eredményeket a remek gyerekeknek, valamint az edzők elhivatottságának és szakértelmének köszönhetjük, de jó a klubvezetésünk és nagyon segítőkész szülők is állnak mögöttünk. A kajakozás nehéz sport, folyamatosan nyílt vízen, a szabadban vagyunk, akár fúj a szél, akár perzsel a nap. A kajakozás mellett sokat kell futni, télen teremben tartunk edzéseket, de már márciusban, akár 5 fokos vízben is csónakba szállunk. A tavalyi árvíz idején a töltés mellett, az erdőben, a csatornán – füvön, gyomon keresztül – eveztünk. Az elképesztően nehéz körülmények ellenére is újból tartományi, országos és ligabajnokok lettünk – ez volt sportolói pályafutásom legörömtelibb eredménye. A gyerekek igazán hősiesen küzdötték végig ezt az időszakot.
Vladislav Živanović edző magyarul is remekül szót ért a fiatal sportolókkal
Több edző, szakember beszélt a közelmúltban arról, hogy számos sport esetében a magyar gyerekek hátrányban vannak, ha nem beszélik a szerb nyelvet. Živanović húsz éve edzi a klub legfiatalabb sportolóit, és azon ritka kivételek egyike, aki magyarul, szerbül egyformán szót ért a gyerekekkel. Nincs is itt önbizalomhiányban szenvedő, félénk, visszahúzó magyar gyerek, pont olyan csibészek ők is edzésszünetekben, mint a többi társuk.
A 16 éves Lukács Oszkár két éve kajakozik, legutóbb a magyarkanizsai regattán nyert négyesben bronzérmet, és a juniorok között is harmadik lett.
Lukács Oszkár szerint a klubban igazi családias hangulat uralkodik
– Olyanok vagyunk itt egymásnak, mintha testvérek lennénk. Ha valaki nem jön, rögtön aggódunk érte, az edzések után meg mindig van egy kis mókázás. Amikor idekerültem, alig tudtam szerbül beszélni, de az edző sokat segített, mindkét nyelven elmondja az utasításokat – meséli Oszkár.
A legtöbb klubtagnak a szülők veszik meg a csónakot, az evezőt és a versenyre való utaztatást is ők szervezik meg. Legutóbb az apatini versenyre kísérték el a gyerekeket, a szülők főztek és készítették el a gyerekek reggelijét, este pedig tábortűz mellett rostélyozással lazított a csapat.
Kovács Lídia tagja a szülők tanácsának, tavaly óta követi jobban a versenyeket, és segíti munkájával a csapatot:
– Füvet nyírunk, meszelünk, takarítunk, ha kell, rendezzük a környéket, szervezzük az utazásokat. A gyerekek nagyon összetartóak, lelkesek és eredményesek, több támogatást érdemelnének. A klubnak nincs zuhanyzója, mosdója, a tető is felújításra szorul. A kezdők biztonságos vízre szállása sem megfelelően biztosított, szükség lenne mentési eszközökre és egy követő csónakra is. Amit egy szülő megtehet, mi megtesszük, de ez nem elég – teszi hozzá Lídia.
Több csónak, evező, könnyebben megközelíthető víz, nagyobb tároló, öltöző, klubkajakok – ezek kerültek fel a gyerekek kívánságlistájára is.
ÓBECSÉTŐL LONDONIG
Augusztusban az apatini minikajak országos bajnokságon hat érmet lapátolt össze a csapat, majd a višnjićevói országos pionírbajnokságon csapatban második helyen végeztek.
– Két egymást követő évben országos bajnokok voltunk, de másodiknak lenni is jó eredmény, én nagyon elégedett vagyok. Nehéz év van mögöttünk, gyakorlatilag „renováltuk” a csapatot, sokuknak ez volt az első nagy versenye. Tíz év alatt mindig az első három csapat között voltunk. Gondot jelent az, hogy nem foglalkozunk kenuval, legnagyobb ellenfeleinkkel szemben emiatt értékes pontokat vesztünk, de női csapatunk így is a legerősebb az országban – értékel Živanović.
A klubnak jelenleg 65 versenyzője van, de az edző szeretné még tömegesebbé, népszerűbbé tenni ezt a sportot. Bácsföldváron egy hónappal ezelőtt egy „kirendeltséget” is nyitottak, ahol máris nyolc gyerekekkel foglalkozik a kihelyezett edző – közülük is kerülhet ki világklasszis versenyző.
Marko Novaković K-1-ben 200 méteren 11. lett a szegedi vb-n:
– Idén először versenyeztem K-1-ben, az Eb-n már harmadik voltam a B-döntőben a felnőttek között, a fiatalabb korosztályban (23 éves korig) pedig bronzérmes lettem. Nagyon elégedett vagyok, remélem, hogy kijutok a londoni olimpiára. Nekünk itt a klubban mindenünk megvan, ami igazán fontos: fiatal versenyzők és remek edzők. A pénz persze kevés, az épületet néhány alapvető dologgal kellene felszerelni, ebben sajnos messze elmaradunk versenytársaink mögött – mondja a versenyző.
A „nagyokat” Sóti József edzi, a vele kiegészülő Terzić, Novaković, Džigurski összetételű felnőtt K-4-es 200 méteren országos bajnok lett. Novakovićot is ő készítette fel a vb-re.
– Az elért helyezés Novaković tapasztalatát, korát és azt figyelembe véve, hogy ő emellett dolgozik is, fantasztikus eredmény. A mi klubunk ráadásul tárgyi feltételek tekintetében tulajdonképpen amatőr szinten működik, de profi eredményeket hoz, mert a jóindulat és a lelkesedés viszi előre – állítja a 2000-es sydney-i olimpia döntőse. Tulajdonképpen ő taposta ki az utat a többieknek és mutatta meg: innen, Óbecséről is el lehet jutni az olimpiára. Ha Marko Novaković is megkapja ezt a lehetőséget, ebből a Tisza-parti kisvárosból hárman fogják képviselni Szerbiát a soron következő ötkarikás játékokon. Marko Tomićević ugyan már Zimonyban, Dejan Terzić pedig Šabacon evez, de mindketten Sóti keze alól kerültek ki.
Amíg a gyerek lapátol, Goran Relić apuka füvet nyír
Živanović edző – bár nem szeretné alábecsülni a többi sport eredményeit és nehézségeit –állítja: a kajakozás mind közül a legnehezebb, ők esőben is, hidegben is kint edzenek a szabad ég alatt, az olykor kiszámíthatatlan természetű folyón, hullámverésben. Tíz év alatt 6-7 olyan válogatott kajakozót nevelt ki ez a klub, akik jobb körülmények között sportolva világbajnokok is lehetnének. Nagy reménye, hogy a mostani fiatalok között van olyan, aki kijut a 2016-os olimpiára.
