A próféta szólalt meg Miloš Vasićból, a képzett rendőrből lett újságíróból. Azt írta ugyanis, hogy egyesek átkozzák Sretko Kalinić kezét, mert sohasem remegett meg, akárki likvidálására is kapott parancsot, mégsem találta el Miloš Simovićot. Mások az utóbbi bűneként róják fel, hogy ha már megsebesítette Kalinićot, miért nem adott le még egy lövést, amellyel véglegesen elhallgattatta volna.
E végtelenül bonyolult, sok szálon futó, találgatásoktól, rágalmazástól, pletykától, lejáratástól sem mentes ügy szálainak kibogozását kezdjük talán azzal, hogy a zimonyi bűnbanda számos súlyos bűncselekménnyel vádolt, az előbbiekben említett két tagját távollétében 40-40 esztendei börtönbüntetésre ítélték a Zoran Đinđić kormányfő gyilkosai elleni perben.
Miután hét évig rejtőzködtek, Zágrábban bukkantak fel. Eddig ismeretlen okból egymás életére törtek. Kalinić megsebesült a tűzharcban. Felépülése után Horvátország kiszolgáltatta Szerbiának. Néhány nappal a lövöldözés után Simovićot elcsípték, amikor megkísérelt átszökni a horvát–szerb határon.
Perük újbóli tárgyalásának kezdetén Sretko Kalinić azzal rukkolt elő, hogy Zoran Đinđićet Zvezdan Jovanović, a Belügyminisztérium különleges osztagának tisztje gyilkolta meg. Mintha ezt eddig nem tudtuk volna. Azt nem ismételte meg, hogy megdönthetetlen bizonyítékok alapján a bíróság jogerősen a törvényben megszabott legsúlyosabb börtönbüntetésre ítélte Jovanovićot.
Miloš Simović azt állította, hogy mindent tud a Đinđić elleni merénylet politikai hátteréről, indítékairól, de erről csak akkor hajlandó vallani, ha szavatolják, hogy az igazság feltárása miatt nem esik bántódása sem neki, sem családtagjainak. Ahogyan fogalmazott, a labda az ügyészség térfelén van. Magyarán: vádalkut javasolt.
Néhány nappal később robbant a bomba: a sajtó kiszivárogtatta, hogy Simović azt vallotta, a gyilkosokat Nebojša Čović bérelte fel. A merénylet hátterében Nebojša Pavković tábornok, volt vezérkari főnök, Aco Tomić tábornok, a katonai hírszerzés nyugalmazott vezetője, Borislav Mikelić üzletember, a horvátországi krajinák egykori miniszterelnöke, Vojislav Šešelj radikális vezér és mások álltak. A merénylet szervezésének részleteibe beavattak több személyt, közöttük Vojislav Koštunicát is.
A zimonyi gengszterek által egymás között Ćorka, Ćora, Ćorketa néven nevezett személy nem más, mint Nebojša Čović. Nem először került előtérbe a merénylet ügyében. Dejan Milenković Bagzi vádalkus tanú a tárgyaláson sok mindenről beszélt, s olykor költői megfogalmazással élt: a krokodilusok felettünk állnak, de közülük egy sem ül a vádlottak padján, s ők gátolják meg, hogy kiderüljön az igazság a kormányfő meggyilkolásáról. Az összeesküvők, a krokodilusok közé sorolta Nebojša Čovićot, a tragikus sorsú miniszterelnök helyettesét is.
Tanúvallomása után a bíróság elvetette az ügyész javaslatát, hogy idézzék be Nebojša Čovićot.
Nem először keveredett gyanúba Aco Tomić sem. Először 2006 decemberében egy televíziós élő adásban érte súlyos vád. Az egyik részvevő azzal vádolta, hogy 2001-ben a rendőrség különleges osztaga, a hírhedt vörössapkások zendülésének (Koštunica értelmezése szerint munkajellegű tiltakozó felvonulása) idején a vezetése alatt álló szolgálat több újságban megjelentette azt az álhírt, hogy a hágai törvényszék vizsgálatot indított több mint 350 rendőr ügyében, hogy jó néhányuk ellen vádat emeljen. Az újságírók feltárcsázták, s megkérdezték tőle, mi igaz az egészből.
Felelete: Annyira nem vagyok tökkelütött, hogy válaszoljak!
Aco tábornok nevét Zoran Đinđić meggyilkolása után is gyakran emlegette a sajtó. A merénylet utáni átfogó rendőrségi akció keretében hírhedt alvilági alakokon kívül letartóztatták a katonai és a polgári hírszerzés több korábbi vezetőjét, közöttük Aco Tomićot is. Nem emeltek vádat ellene. Több hónapos fogvatartás után engedték szabadon. Bírósághoz fordult a szabadságának jogtalan korlátozását sérelmezve. Nem lebecsülendő összegű kártérítést ítéltek meg neki.
Vajon kiderül-e valaha, kik álltak a Szerbiát egy helyben való topogásra, sőt visszafejlődésre kárhoztató gyilkos merénylet mögött? Engedtessék meg, hogy történelmi hasonlattal éljünk. Az Obrenović dinasztiából származott utolsó uralkodó, Sándor király és Zoran Đinđić meggyilkolásának módja, körülményei és következményei igen hasonlóak.
Az előbbiben Zvezdan Jovanović szerepét Apis, a hírszerzés, a kémelhárítás tisztje töltötte be. A brutális királygyilkosság után Szerbiára a világ óriási nyomást gyakorolt, hogy vonják felelősségre a merénylet közvetlen elkövetőit, a háttérben meghúzódó üzletembereket, bankárokat, főtiszteket, hatalomra sóvárgó politikusokat és az összeesküvés után akadémikusokká avanzsált írástudókat. Az első világháborúban a szerb hadseregnek Albániába való visszavonulása után tartottak egyfelől Apis rebellis természetétől, másfelől pedig attól, hogy elárulja cinkostársait. A nagy zűrzavarban összeesküvés hamis vádjával halálra ítélték, s még az éjszaka kivégezték.
Sohasem derítették ki, kik bérelték fel, mi mindent ígértek neki a királygyilkosságért. Az összeesküvők gyarapították vagyonukat, gyakorolták a hatalmat, a szellemi életben vezető szerepet töltöttek be, zavartalanul éltek, míg meg nem haltak.
