Csak remélni merem, akad még olvasóm, aki emlékszik, hogy legutóbbi jegyzetemben megígértem: a következő Szederindában az ELŐÁLLÍTÁS-sal, mint olyannal foglalkozunk. Márpedig ha megígértem, akkor tartsam is magamat hozzá. Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó...
Gondolom nem csupán az említett rovat olvasói, de a Magyar Szó fogyasztók többsége is tudja, hogy előállítani ebben a túlságosan elmodernizálódott, túlfejlett világunkban sok mindent lehet, gépeket, műszereket, vegyszereket, gyógyszereket, sőt drogszereket is, azt azonban vajmi kevesen konyítják, konyították eddig, hogy akár tenyészkocát, s ennek folytán hússertést is ELŐÁLLÍT-anak maradék óljaink, virágzásnak induló farmjaink szűkebb pátriánk sok szenvedést megélt s túlélt településein.
S mert a téma nem csupán közgazdasági szempontból, de nyelvi, s ezen belül anyanyelvi szempontból is figyelmet érdemelhet, kíséreljünk meg behatolni a probléma gyökeréig, jóllehet ez nem lett éppen könnyű, mert mélyek a gyökerek, ahogy mondani szokás.
Kezdjük talán a kenyérrel, amiről több jegyzetünkben több megvilágításban és aspektusban szóltunk már, így a nyelvi szintézis se maradhat el.
Feltehetőleg minden kenyérfogyasztó sejti, hogy ezt a nélkülözhetetlen közfogyasztási cikket – ha szabad így nevezni a Megszenteltet – nagyanyáink nem előállították, hanem sütötték. A legnagyobb, a legmodernebb kenyérgyárak is kénytelenek még ma is ezt a technológiát követni. Kenyéren kívül persze sütnek még mást is, sok mindent, államfők, bankárok, banditák és betörők például terveket. Kisütötték, hogy az euró, mint új nemzetközi valuta, hathatós, gyümölcsöző fizetőeszköze lesz ennek a legeslegújabb világnak, de legalábbis Európának, azonban kiderült róla, hogy bizonyos európai régióknak nincs belőle elegendő, sőt olyan családokról is hallani, hogy a még forgalomban, érvényben lévő dinárból sincs, annyi sincs, ami biztosítaná bizonyos családok zavartalan túlélési lehetőségét.
Ha tehát mindent nem is lehet meg- és kisütni, előállítani annál inkább. Valamit azonban mintha egyre nehezebb volna előállítani.
Azokat a személyeket, akikről kiderül, hogy nagy disznóságokat követtek el. Az előállítás, többek között, jogi, közrendészeti műszó, legújabban azonban, úgy látszik, befurakodik egyéb területekre is, miként ezt egy rátermett kisbácskai állattenyésztő szájából hallottuk. Aki a bizonyára korszerűen előállított, felszerelt óljaiban nem tenyészti, neveli, hizlalja a kocáit, süldőit, ártánjait, kismalacait és törzskönyvezésre váró kanjait, hanem ELŐÁLLÍTJA azokat, mintegy saját kezűleg gyúrva meg őket. S miért ne tehetné? Vajon a gyárak és üzemek nem állítják elő a saját termékeiket?
Az ehhez való jogot aligha vonhatjuk meg egy mangalica vagy kocaelőállítótól sem. És ha csupán egy nyelvbotlásról volt szó? Hiszen ma már a költők és jegyzetírók nyelve is meg-megbotlik, nemde?
