Mivel érdemelte ki Ivica D ačić a Fehér Angyal Érdemrendet? Mint a kormány alelnöke? Mint belügyminiszter? Mint pártvezér? Mint olyan közéleti személyiség, aki az ilyen és olyan éles fordulatok ellenére mindig sikeresen a csúcson maradt? Mint olyan hivatásos politikus, aki újabban nyilvánosan, harsányan rendre utasítja, kioktatja a nyugati diplomatákat? Mint olyan egyén, aki átrajzolná Koszovó térképét? Mint Mira Marković egykori legkedvesebb tanítványa? Mint Cécának, Arkan özvegyének földije és osztálytársa?
Az sem mellékes kérdés, hogy mint olyan személy, aki hivatali tisztségénél fogva betekintést nyerhetett ama bizonyos iratkötegekbe, el kellett volna-e hárítania a kitüntetést, mert elismerésre méltónak találtatott a fajtalanság bűncselekményével vádolt főpap is, aki csak az igazságügyi szervek időhúzásának köszönhetően úszta meg a börtönbüntetést.
Egy belügyminiszter ne értesült volna arról, hogy a velük együtt a Fehér Angyalok közé sorolt Kačavenda főpap a bijeljinai pátriárkai palotát kibővítette a szülőföldjükről elűzött bosnyákok házainak lerombolásával nyert területtel, s az épületet az elkergetettek bútoraival, festményeivel és egyéb tárgyaival rendezte be?
A kitüntetések átnyújtása alkalmából rendezett ünnepségről szóló terjedelmes beszámolók szóra sem méltatták azt az egyáltalán nem mellékes körülményt, vajon a miniszterelnök-helyettesnek, belügyminiszternek, szocialista pártelnöknek voltak-e aggályai, hogy az elismerésben az a Filaret részesítette, aki a rablástól, fosztogatástól, falvak felperzselésétől, nők tömeges megbecstelenítéstől nem mentes öldöklések sorozatában áldását adta a martalócokra, testvérgyilkos háborúra uszított, géppuskával, gyermekkoponyával pózolt. Az is nyílt titok, miként jutott márkás terepjárójához. Az már a megfogalmazás kérdése, hogy azt az ördög vagy angyal ajándékának minősítjük-e.
Az előbbiekben megnevezett püspök az elismerés megindoklásában kidomborította, hogy az általa Ivicának becézett, hívő léleknek nevezett kormánytag a büszkeségnapi felvonulás betiltásával megmentette Szerbiát egy förtelmes bűn elkövetésétől és a szégyentől.
Sem az elismerés, sem egy nem szeplőtlen múltú főpap szónoklata nem homályosíthatja el, hogy egy belügyminiszternek elsődleges feladata az alkotmány és a jogrendszer védelme, azoknak a törvényeknek a betartása is, amelyek szavatolják a másságra, a gyülekezésre való jogot.
A Vuk Jeremić külügyminiszterhez hasonlóan örökös vándorúton levő, buzgó, mindenről nyilatkozó Ivica Dačić dehogyis mondott olyant, hogy Koszovót fel kell darabolni, osztani. Nem, soha! Csupán égetően szükségesnek vélte annak hangsúlyozását, hogy elkerülhetetlen a szerbek és az albánok elhatárolódása. Akinek más a véleménye, le kell torkolni. Teszem azt fel, Ausztria kormányának államtitkára olyan kijelentésre ragadtatta magát, hogy Koszovó függetlensége és területi egysége realitás.
Dačić nem maradt adós. Mint ékesen megfogalmazta, a kommunista Tito hagyatékából az osztrák államférfiú csak a határokat örökölné meg, a két Koszovó a realitás, az albánok ugyanis nem érzik hazájuknak Szerbiát, a szerbeknek Koszovó a bölcsőjük, hazájuk Szerbia, ezért szükségeltetik az újbóli elhatárolódás, s Belgrád nem nézheti ölbe tett kézzel, ha Prishtina megkísérli bekebelezni a szerbek lakta területeket.
Választásokra készül Szerbia, s akiknek fülében kellemesen csengenek a kardcsörtető nyilatkozatok, a kemény szavak, azok mélyen átérzik, kiket fogadnak majd bizalmukba. A kioktató hangnemtől, a szónoki fogásoktól függetlenül azonban realitás az is, hogy rendőrök sztrájkolnak, hosszú hónapok óta hajnali óráktól kezdve megszámlálhatatlan ember rostokol a rendőrségi épületek előtt annak reményében, hogy forgalmi engedélyhez, személyi okmányhoz jut.
Az összes e világi dologról, történésről véleményt formáló belügyminiszter az előbbiekről hallgat. Indokoltan, jogosan-e, ennek eldöntése nem a tisztem. Mivel magam is szenvedő alanya voltam a megalázásnak, a hivatali közönynek, csupán ismételten konstatálom, hogy az adófizetők türelmesen várakoznak, mint a birkák.
S nem is mondhatok újat, csak azt jegyzem le, amíg lesznek birkák, minden silány anyag eladható eredeti angol szövetként.
