Lassan múlófélben a Napsugaras ősz Nagyrépáson is, ebben az észak-bácskai kis faluban, amely falucska több mint kétszáz éves újratelepítése óta nem sok hírt adott magáról, meghúzódott önmagában és élte szerény, falusi életét. Sorsát azonban ő se kerülhette el: megöregedett. Jelenlegi lakóinak több mint nyolcvan százaléka hetven éven felüli s már nem csak a legények eleje, de a nehezebben mozdulók közül is jó néhányan elköltöztek belőle, munkát és jobb életkörülményeket remélve Zomborban, Apatinban vagy akár Kupuszinán is. A leányság azonban maradt. S várják, ki köti be a fejüket. Az egyik nagyokos répásinak az az ötlete támadt, hogy a környékről importálni kéne legényeket, de ezen az egész falu csak röhög és kesereg.
A maradékság a kilátástalan körülmények közepette nem ül ölbe tett kézzel. Évek óta működik a faluban a Napsugaras ősz nevet viselő társaskör s tagjai – szinte már a fél falu betagosodott – különböző rendezvényeket rendeznek. És ami valódi újdonságnak számít: különböző projektumokat, prodzsekteket vagy ahogy ők nevezik projektokat eszelnek ki és hoznak létre.
Már itt is, ebben a csakugyan félreeső, eldugott falucskában is alkalmazzák, gyakorolják az új írásbeliséget, a felkínált, meghirdetett pályázatok megcélzásáról.
A maradékság – ahogyan önmagukat nevezik – elenyészően kevés a nyugdíjas s az a kevés is mind kisnyugdíjas, ennek ellenére Nagyrépást is bejárta a sokat hangoztatott jóslat, hogy az ország és a benne élők sorsa a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok közötti arány alakulásától függ. Nem vezethet jóra, ha a mind kevesebb foglalkoztatottnak kell eltartania a mind nagyobb mértékben szaporodó nyugdíjasokat.
Mozdulni kell, tenni kell hát valamit még az olyan kis közösségen belül is, mint amilyen Nagyrépás, hogy a foglalkoztatottak száma túlhaladja az idősekét, a nyugdíjasokét.
Valami módon vissza kell édesgetni a faluba a szétszéledt legényeket. Alapítsanak itthon családot, a menyecskék szüljenek minél több utódot, de legalább kettőt, hármat. Az ifjú apák pedig ragadják meg a dolog végét. A Nagyrépás kétszáz éves fennállása után ne csak nevében legyen nagy.
Persze ehhez a projekthoz mindenekelőtt kedvet kell teremteni a fiatalok részére. Ekkor pattant ki a bölcsek tanácsa fejéből a szikra, hogy Napsugaras ősz nevű társaskör mellett meg kell alakítani, létre kell hozni a Hol a boldogság mostanában nevű testvér társaskört, annál inkább, mert lassan a tél küszöbére érkezünk. A névről talán mindenkinek beugrik, hogy a boldogság a meleg szobában van.
Nagyrépáson most már csak azt figyelik, lesik, mikor írnak ki pályázatot olcsó tűzifa vagy szén beszerzésére, mert ha az megtörténik, azon nyomban megpályázzák és beindítják a Boldogság projektumukat. A faluból elvándorolt fiatalok részére ez egy hazacsalogató, hazahívó üzenet lesz.
És ha sikerrel jár a projektum, s hazatérnek az elkóborolt legények, és ha otthon párjukra találnak a meleg szobában, abból kivirágozhat valami, ami egykor helyre billentheti az egyensúlyt az aktív lakosság meg a napsugaras őszt élvezők és a meleg otthonra vágyók között.
