Mit jelent Önnek elsősorban a karácsony?
A család, a szeretet ünnepe 59.7%
Vallási ünnep 18.6%
Ma már csak a lakmározásról, a túlzásba vitt ajándékozásról szól 18.1%
Nem ünneplem a karácsonyt 3.6%
Nem meglepő: legtöbben úgy érezzük, a karácsony a család, a szeretet ünnepe. E mottó nevében vált lassan, de biztosan a keresztény ünnepkörök legkiemelkedőbbikévé a karácsony, s e mottó nevében legalább egy álló hónapig – ha nem tovább –, csillog-villog, fényárban úszik minden valamire való település, mértéktelen bevásárlások, sürgés-forgás, kapkodás előzi meg, legalábbis a nyugati világban. Egy-egy nagyváros – mi tagadás – káprázatos, csodaszépen díszített, árusoktól-vásárlóktól hemzsegő utcáján haladva az embernek olyan érzése támad, hogy mindennek már édeskevés köze van a valláshoz, sokkal inkább a lakmározáshoz, vagy így: dőzsöléshez, a fogyasztói társadalom évvégi hajrájához és kiteljesedéséhez.
Szavazó olvasóink véleménye szerint mégis erősen tartja magát a szeretet ünnepének képzete, miszerint karácsonykor a család körbeüli az asztalt, ahol vidáman, békésen elkölti a finomságokat, gyertyát gyújt, karácsonyfát díszit, majd „titokban” alálopja a szeretteinek készített meglepetést. Ha teheti, elmegy a misére, rokonokat, barátokat fogad, szerettei között van. Ha nem, ha nincs egy nagyobb közösség, és egy kisebb: a család, akivel az ünnep örömét megoszthatja, akkor baj van. A magányosság ilyenkor, ünnepek idején a szokásosnál is nagyobb erővel tombol.
Ha akár száz évvel utaznánk vissza a múltba, nyilván egészen más képet kapnánk a karácsonyokról. Sokkal kisebb lenne a külsőség, nagyobb a belső ünneplés. Gondolom, a száz évvel ezelőttiek másként is szavaznának: sokkal többen tartanák vallási ünnepnek a karácsonyt, és jóval kevesebben lakmározásnak, túlzásba vitt ajándékozásnak, mint most. A szokások azonban óhatatlanul változnak. Kimondottan érdekes, hogy az általánosnak mondhatóak mellett amolyan egyéni, családi szokásokat is magunkra öltünk. Vendégségbe megyünk vagy vendéget várunk, együtt díszítjük a gyerekekkel a karácsonyfát vagy a nagyszülőkre bízzuk őket erre az időre, a Jézuska hozza az ajándékot vagy a szülők veszik, halat sütünk vagy babot főzünk… A karácsonyi készülődésben vállalt munkamegosztástól kezdve, az ünnepi menün, karácsonyi dalokon, ajándékozási szokásokon keresztül az éjféli mise szertartásáig családonként eltérnek ezek a bizonyos rituálék. Értékként adódnak át egyik nemzedékről a másikra, itt-ott kicsit átalakulva, új elemekkel bővülve.
A családi hagyományok, egyáltalán a családi ünnepek legnagyobb hozadéka mégis a „mi vagyunk” érzése. Fokozzák az összetartozás érzését, részét képezik a családi identitásunknak, erősítik a család biztonságot adó belső erejét, fogódzót adnak a hétköznapokban. A család erejére, az összetartozás érzésére nemcsak a gyerekeknek van szükségük, legalább annyira a felnőtteknek is. Rajtunk áll tehát, beköszönt-e hozzánk is a szeretet, az öröm, megteremtjük-e az ünnep erőt adó csodáját. Gondolom, sok millióan erre törekszenek ezekben a napokban.
