Kissé habagajsz barátom említi, hogy mától kezdve – ez a „mától” hétfőn volt – az üzletláncokban, és több kiskereskedésben is a hét végéig nem ellenőrzik a tisztelt vásárlókat.
Hogyhogy nem ellenőrzik? – nézek rá bambán.
Csakugyan nem hallottad?
Csakugyan.
Elhatározták, bújik ki belőle a jólértesültség, hogy a rebellis rendőrök mintájára az említett üzletláncok és a hozzájuk csatlakozó kiskereskedések alkalmazottai az év utolsó hetében, azaz ezen a héten szabad kezet adnak a kedves vevőknek.
Miféle szabad kezet? Hogyan?
Úgy, hogy ha észreveszik, hogy valamelyik kuncsaft elfeledkezik magáról és a polcról leemelt portékát nem a kosárba, hanem a zsebébe süllyeszti, nem csapnak le rá, futni hagyják, nem motozzák meg a pénztár előtt.
És hogy jönnek ide a rebellis rendőrök? Miféle mintáról zagyválsz itt össze?
Te most teszed a hülyét, vagy csakugyan az vagy? – nézett rám szokatlanul földúlt ábrázattal. – Az elégedetlenkedő, sztrájkoló rendőrök csoportja bejelentette, az ünnepek alatt futni hagyják azokat a sofőröket, akik ittasságukból vagy figyelmetlenségből kifolyólag zűrt követnek el a közlekedésben. Tehát, hogy megértsd: bérköveteléseiket hangsúlyozandó és ezek spektrumát színevétendő rendőrök csakis nagyobb közúti balesetek helyszínelésére hajlandók kiszállni, az ámokfutó sofőröket futni hagyják. És teszik ezt éppen akkor, így ünnepek tájékán, amikor a legtöbb alkohol fogy még a fegyelmezett gépkocsivezetők körében is. Hát nem szenzációs?
Csakhogy az, nyugtatom meg kissé lökött barátomat. De hát ilyen a világ. Nézem a tévét s látom, Moszkva utcáit, tereit, talán még a Vörös teret is vörös zászlós tüntetők árasztották el, közöttük vörös, ötágú csillagos is akad, sarló-kalapáccsal ékesítve, mintha a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját ünnepelnék, holott csak makulátlan demokratikus, csalásmentes választásokat szeretnének kivívni sokat szenvedett hazájukban, mintha ott mindig is ezért folyt volna a harc és vér, de különösen a vörös zászlók uralma alatt. És amikor ilyesmit lát az ember, önkéntelenül eszébe tolakodik: vajon mit szólna a világ, ha történetesen Berlin főterén holnap horogkeresztes zászlókat lengető tömegtüntetők a demokrácia kiteljesedését követelnék? Vajh szó nélkül hagyná ezt is a demokratikus világközösség? Mert, úgy látszik, a sarló-kalapácsost szó nélkül hagyja. Megemészthetetlen, mint a sületlen bejgli.
Holott még ilyesmi is generálhat nemzetközi összekoccanást. Súlyosabbat, mint egy közlekedési szabálysértés, amely felett eme év végi ünnepnapok „ajándékaként” szemet huny a rend őreinek egy radikális csoportja, azok, akik még a főnökük parancsát is eleresztik a fülük mellett. Miként az ünnepi zsebtolvajokat – habagajsz barátom szerint – az üzletláncok és a haladó kiskereskedések megbocsátó képet öltő kiszolgálói.
