Be kell vallanom, amikor néhány nappal ezelőtt arról olvastam a szerb sajtóban, hogy Katarina Rebrača könnyekre fakadt a 30 napos vizsgálati fogság kihirdetése után, megsajnáltam. R endezett környezetben élő nőként megrendítőnek találtam az elképzelést, hogy az élet eddig napos oldalán élő, pazarul felöltözve és tökéletesen kisminkelve, egyik fogadásról a másikra siető egykori manöken most egy sötét és talán nem a legtisztább fogdai cellát kénytelen megosztani ki tudja milyen bűntényeket elkövető nőkkel. A néhány perces eszmefuttatás és együttérzés után a tényeknek adtam teret, és ekkor már arra gondoltam, hogy akármennyire is a szépek és gazdagok világának egyik szereplője Katarina Rebrača, a gyanú szerint ez a nő lopott.
Olyan embereket lopott meg, akik segíteni szerettek volna és pénzt adományoztak az egykori manöken nevét viselő jótékonysági egyesületnek.
Az ártatlan tekintetű szépséget, annak édesanyját, valamint 4 munkatársát egy héttel ezelőtt tartóztatta le a rendőrség sikkasztás gyanújával. Az ügyészség eddigi gyanúja szerint Rebrača és segítői legalább 37 millió dinárt tulajdonítottak el a mellrák elleni küzdelem fokozásának céljából alapított jótékonysági szervezet számlájára befutó adományokból. A hitelkártya kivonatok azt vélik bizonyítani, hogy Rebrača a pénz egy részét mindennapos költségeinek fedezésére fordította, de ebből a pénzből vásárolt neves divattervezőktől ruhakölteményeket, márkás kozmetikumot és parfümöt, de a kivonatokon megtalálható a háziállatok eledelére költött pénz is, és Jeep Grand Cherokee márkájú terepjáróját úgyszintén az adományokból vásárolta.
Az egykori manöken 2006 májusában alapította jótékonysági szervezetét, majd ugyanazon év szeptemberében már meg is szervezte az első pénzgyűjtő akciókat. Rebrača többek között azt állította, hogy a támogatásokból Belgrádnak, Újvidéknek és Nišnek 1-1 digitális mammográfot fognak vásárolni, de kilátásba helyezte egy teljesen új egészségügyi központ megépítését is Belgrádban, ahol a mellrák korai felismerésével foglalkoztak volna a szakemberek. A Köztársasági Egészségügyi Minisztérium és a Szerbiai Radiológiai és Onkológiai Központ hivatalosan is támogatta a szervezetet, de a tartományi egészségügyi titkárság is együttműködött Rebračával különböző jótékonysági rendezvények szervezésekor. Sajtóinformációk szerint az egyesület fennállása óta valamivel több mint 500 ezer eurót gyűjtött össze, ugyanakkor a támogatandó intézmények illetékesei azt állítják, hogy eddig egy dinárt sem kaptak Rebrača alapítványától.
Számomra a történet hegvisszatetszőbb szereplője Katarina édesanyja, Sandrina Bogunović. A szóban forgó középkorú hölgy eddigi élete során számos álnevet használt, az Amerikai Egyesült Államokban több alkalommal is csalás gyanújába keveredett, majd 2006-ban Szerbiában 15 ezer eurót csalt ki Kosjerić, és 20 ezer eurót Nagykikinda községektől. Igazából azonban nem azért döbbentett meg az édesanya, mert múltjának függvényében tökéletes csalónak tűnik, és nem is azért, mert egyesek azt állítják, hogy a jótékonysági szervezet esetében is ő szervezte meg a sikkasztást, hanem azért, mert hétfőn a vizsgálóbíró előtt lánya ellen vallott. Bogunović azt állítja, hogy semmi köze sincs a sikkasztáshoz, mindent a lánya szervezett meg és hajtott végre. Nem szeretnék elmélkedésbe bocsátkozni a szülői erkölcsről, hiszen az igazságot úgyis a bűncselekményben résztvevők ismerik egyedül, most az ügyészség és a bíróság dolga minél többet kideríteni ebből az igazságból és rávilágítani az elkövetők tettének súlyosságára, illetve egyértelművé tenni a résztvevők felelősségét. Egy biztos: egy olyan világban, ahol a jótékonyság és a felebaráti cselekedet egyre inkább feledésbe merülő fogalom, ahol a segíteni akarókat elnéző mosollyal naivitással vádolják, ahol az emberek magányos farkasként önmagukon kívül senki másban nem bíznak meg, egy ilyen világban ez az eset még magasabb falat emel az emberek közé. Azok, akik segítettek, legyenek ők szerény fizetésből, esetleg nyugdíjból élő polgárok vagy akár sikeresen működő vállalatok, jómódú művészek, hírességek, nem tudom, hogyan reagálnak majd, ha legközelebb egy másik szervezet vagy személy fordul hozzájuk segítségért bármilyen jótékonysági célból. Az egyszer elveszett bizalmat gigászi munkával lehet csak visszaállítani, ha egyáltalán vissza lehet állítani. Katarina Rebrača nemcsak saját hírnevén ejtett foltot, hanem a jótékonyság, a segíteni akarás fogalmát is befeketítette.
