Sonja Biserko a szerbiai Helsinki Bizottság képviseletében, és dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási titkár együttműködési megállapodást írtak alá a minap, hogy a jövőben a Helsinki Bizottság részt vesz a vajdasági középiskolákban szervezett szemináriumok, előadások és képzések megszervezésében. A cél, hogy a demokratikus gondolkodás, cselekvés, kultúra, az európai szellemiség minél inkább gyökeret eresszen és meghonosodjon a diákok, fiatalok körében. Kiderült ugyanis, hogy a másság a fiatalság körében a leginkább fellelhető konfliktusforrás, ez ellen kívánnak küzdelmet indítani.
– Az elmúlt 20 év során felhalmozódott gyakorlati kérdések és kutatások eredményét szeretnénk a gyakorlatba átültetni, és segítségére lenni a vajdasági oktatási titkárságnak a fiatalok képzésében – szögezte le Sonja Biserko, a szerbiai Helsinki Bizottság elnöke beszélgetésünk során. – Itt már van egy meghonosodott, jó gyakorlat, hiszen a gyermekjogokról az általános iskolákban történt egy alapos felvilágosító tevékenység, most szeretnénk továbblépni és a középiskolások körében hirdetni a tolerancia, az emberi és a kisebbségi jogok fontosságát. Az európai csatlakozás aktualizálásával állami szinten is mind nagyobb hangsúlyt fektetnek a toleráns szellemiség térhódításának. Az elmúlt 20 év káros következményei sajnos még ma is tapasztalhatók a kisebbségi jogok megvalósulása terén, ez ellen fogjuk felvenni a harcot. Amikor kisebbségi jogokról beszélek, akkor nemcsak az etnikai kisebbségre gondolok, hanem a politikai, vallási és egyéb más kisebbségre is. A társadalom előtt áll ez a feladat, hogy mindezt meghonosítsa, amiben mi a Helsinki Bizottság részéről ki fogjuk venni részünket. A fiatalok körében kell kezdeni a helyes hozzáállás elhintését, annál is inkább, mert sajnos a felnőttek úgynevezett erőszak-modellje igencsak romboló volt az elmúlt időszakban, amikor is a felnövő nemzedék az intoleráns, a diszkriminatív viselkedésformát tapasztalhatta, ami ráadásul még azzal is járt, hogy az ily módon viselkedők nem nyerték el méltó büntetésüket.
Ki fogja pénzelni a négy vajdasági középiskolában induló együttműködést?
– A Nyílt Társadalomért Alap fogja pénzelni Belgrádból, de más helyről is számítunk támogatásra, az a célunk, hogy a fiatalokat és a tanárokat kellőképpen felvilágosítsuk, és meghonosítsuk bennük mindazt, amit az emberi és a kisebbségi jogokról tudniuk kell. Az elmúlt időszakban e téma kapcsán számos kiadványunk, könyvünk jelent meg.
Úgy tűnik, hogy a társadalmunkba a viselkedési formák közül leginkább az erőszakos magatartás ivódott be. Vajon lehet ezen gyorsan és hatékonyan segíteni?
– A 2008-as éves tájékoztató alapján azt kell megállapítanunk, hogy az erőszak nagyon elterjedt Szerbiában. Az utcákon, a sportrendezvényeken, de sajnos az iskolákban is felütötte a fejét. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ahogy közeledünk az európai uniós csatlakozás felé, a kormány egyre gondoskodóbban viszonyul ehhez a kérdéshez, s az se mellékes, hogy tavaly megszületett a diszkrimináció-ellenes törvény. Mindennek ellenére nekünk még nagyon sok tennivalónk lesz. Nemcsak a társadalmi intézmények és az egész társadalom viselkedési és viszonyulási szokásain kell változtatnunk, hanem el kell érni azt, hogy az egyén gondolkodásmódja és viselkedése is megváltozzon.
Ön szerint hol tudják leginkább elsajátítani a fiatalok a toleráns viselkedést: a családban, az iskolában, vagy a társadalomban?
– Elsősorban a családban kell megalapozni a toleráns viselkedést, később ezt építi tovább az iskolai oktatás, majd a társadalom is odahat, hogy végképp toleráns magatartású felnőtté váljon az egyén. Tulajdonképpen minden oktatási intézménynek, állami szervnek, de a médiának is propagálnia kell az igazi toleráns modellt.
Vajon a fiatalok kellőképpen ismerik-e emberi jogaikat?
– Sajnos nálunk az emberi jog kérdését túlságosan mechanikusan kezelik, és éveken át negatívan álltak hozzá ehhez a kérdéshez. Volt egy olyan magyarázat a konzervatív körök részéről, hogyaz emberi jogok szószolói szerbellenes nézeteket terjesztenek, s ilyen légkörben nehéz volt elfogadtatni a valós képet a fiatalokkal. Sajnos azt kell mondanom, hogy nincsenek tisztában az emberi jogaikkal, éppen ezért hirdetjük, hogy meg kell ismerniük azokat, hogy élni tudjanak velük.
A fiatalok vajon el tudják-e dönteni, hogy hogyan lépjenek fel, amikor érvényesíteni szeretnék jogaikat?
– A középiskolások még nem tudják, az egyetemisták talán már jobban, hiszen próbálkoztak eddig is országszerte különböző módon érvényesíteni jogaikat. Azt hiszem, hogy még egy bizonyos időnek el kell múlnia ahhoz, hogy a nyugati kultúrában meghonosodott tiltakozási módok és rendszerek nálunk is táptalajra leljenek. Persze ehhez mi is hozzájárulhatnánk, akik külföldön szerzett tapasztalatainkat át tudnánk adni a fiataloknak, de az igazi megoldás az lenne, ha minél többet utazhatnának a fiatalok külföldre, és ők maguk szűrnék le, hogy mi az, ami ott jó, és mi az, ami nem. Úgy tapasztalom, hogy Vajdaságban ezen a téren valamivel jobb a helyzet, mint Szerbia más vidékein. Az elmúlt években volt egy nagy visszalépés az emberi jogok megvalósulása területén, de talán most jött el a kellő pillanat, hogy ez lassan fölszámolódjon és végre tovább léphessünk.
