Palicson, a Vigadóban megtartották Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának hagyományos, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett ünnepi fogadását, amelyen Csallóközi Eszter főkonzul a vajdasági magyarság politikai képviselőit, intézményvezetőit, üzleti szférájának képviselőit és közéleti szereplőit látta vendégül. Az alkalmi műsorban közreműködött a kelebiai plébániatemplom ifjúsági zenekara és gyermekkórusa, a Duhaj zenekar és a Vackor tánccsoport.
„Valamikor Pest-Budán ezen a napon nagy dolgok történtek. Olyan dolgok, amelyek alapvetően változtatták meg az ország és Európa sorsát. Beléptünk a világtörténelembe. Pedig az a néhány lelkes fiatal, a márciusi ifjak, nem tudták, és nem is tudhatták, hogy mit indítanak el azon a napon. Nem tudták, hogy ebből szabadságharc lesz, világesemény, azt pedig végképp nem, hogy ennyi idő múltán is minden évben összegyűlünk és rájuk emlékezünk. A márciusi lelkesedésből másfél évig tartó országos küzdelem lett. Ebben a hosszú küzdelemben egész Délvidék fontos szerepet játszott” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Csallóközi Eszter.
Fotó: Molnár Edvárd
A magyarság mindig emlékezik az egykori hősökre, akkor is, ha tudja, hogy a szabadságharc elbukott, akkor is, ha tudja, hogy kegyetlen megtorlás követte, akkor is, ha évtizedekig néma hallgatás övezte a szabadságharcot – emelte ki Csallóközi Eszter.
– Emlékeztünk az elmúlt 30 esztendőben is, miután a rendszerváltás végre a méltó helyére tette és piros betűs nemzeti ünneppé emelte ezt a napot. Emlékeztünk az elmúlt két évben is, amikor a világjárvány miatt csak lelkileg lehettünk közel egymáshoz, és vártuk, hogy végre újra együtt, szabadon, hangosan ünnepelhessünk. Mert március 15-e ünnep. A tavasz, a fiatalság, a magyarok, a forradalom és a szabadságharc ünnepe, egy forradalom pedig soha sem csendes műfaj – hangsúlyozta a főkonzul.
Alkalmi beszédének folytatásában Csallóközi Eszter kiemelte, hogy napjainkban minden jóérzésű ember csendre, békére és nyugalomra vágyik, majd rámutatott, hogy ezen a tavaszon a magyarság nem ünnepelhet mindenhol egyformán. Kárpátalján elmaradnak az oly kedves megemlékezések, nem öltöznek ünneplőbe a diákok, nem szavalják el a Nemzeti dalt, és nem mondják el a 12 pontot sem – emelte ki Csallóközi Eszter.
– Ma a 12 pont követelései számunkra magától értetődőek. Természetesnek vesszük a szabadságot és a biztonságot, a demokrácia vívmányait. De mit látunk ma? Napjainkban azt éli át és tanulja meg ismét Magyarország és Európa, sőt, az egész világ, hogy semmi nem örök, és nem lehet tétlenül elvárni a dolgok állandóságát. Mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban? Azt, hogy az idegen hatalmak hazánkat ne sodorják idegen háborúba, a magyar katonákat ne vigyék külföldre, legyen nemzeti felelős kormány, és a magyar nemzet békében és biztonságban folytathassa fejlődését. Ezek a gondolatok vezérelték az 1848-as márciusi fiatalokat és az évszázadok során Magyarország több kormányát is, köztük a jelenlegit. Ezen a tavaszon mindennél jobban kívánjuk ezeket az értékeket, mert itt állunk egy veszélyes háború közelében. Most arra kell törekedni, hogy ahol megvannak a normális élet keretei, ott azok megmaradjanak, ahol pedig elvesztek, ott újra megteremtődjenek – fogalmazott Csallóközi Eszter.
Fotó: Molnár Edvárd
A szabadkai főkonzulátus főkonzulja a folytatásban Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarsághoz intézett ünnepi üzenetét tolmácsolta: „Legyen béke, szabadság és egyetértés. 174 évvel ezelőtt Jókai Mór ebben a három szóban foglalta össze, hogy mit kíván a magyar nemzet. Mi, magyarok, azóta is ezekkel a szavakkal tudjuk leírni mindazt, amire vágyunk. Békét akarunk a minket körülvevő szűkebb és tágabb világban, az önrendelkezés szabadságát saját életünk alakításához és egyetértést nemzeti ügyeinkben, hogy a velünk élő népekkel biztos jövőt építhessünk magunknak a Kárpát-medencében. 1848 szellemi örököseiként ma együtt állunk ki és nyújtunk segítő kezet kárpátaljai testvéreinknek. Együtt fejezzük ki szolidaritásunkat az ukrán néppel és együtt vesszük védelmünkbe kultúráink, életformánk és az elmúlt 12 év nemzetpolitikai eredményeit. Számunkra az a természetes, hogy bezárjuk az ajtókat az otthonainkat felforgató ideológiák előtt, de szélesre tárjuk a kapukat, amikor a magyar nemzet segítségre szoruló tagjai, vagy az életükért futó emberek kopogtatnak rajta. A szabadságharc és a forradalom napjainak fényében tisztán látjuk, hogy merre vezet ma a magyar nemzet közös útja. Ellen kell állnunk minden olyan külső nyomásnak és belső megosztási kísérletnek, amely veszélybe sodorná, amit közösen építettünk.”
