A szabadkai Népszínház építése kezdetektől fogva nem a tervek szerint halad, az illetékesek szerint ez a pénzek késésével magyarázható. Kasza József , a Népszínház igazgatóbizottságának elnöke tavaly szeptember óta kétszer járt Boris Tadić szerb államfőnél, és mindkétszer ígéretet kapott, hogy az állam lehetővé fogja tenni a munkálatok befejezését. A legújabb fejleményekről és az építkezéssel kapcsolatos részletekről Kasza a következőket mondta el lapunknak:
– Múlt héten aktív tárgyalások folytak a színház problémája körül. Ezeken az egyeztetéseken részt vett Bojan Pajtić, a vajdasági kormány elnöke, a Tartományi Nagyberuházási Alap képviselői, a tartományi művelődési titkár és a Demokrata Párt vezetése. A tárgyalások azt eredményezték, hogy sikerült kifizetni a tervezőket. Így tovább dolgozhatnak a kiviteli terveken, mert félő volt, hogy most tervek hiányában fog leállni az építkezés. A kivitelező irányába szintén sikerült minimálisra csökkenteni az adósságot az elvégzett munka után, így már csak 10 millió dinárral tartozunk, de arra is ígéretet kaptunk, hogy néhány nap múlva megkapjuk a szükséges összeget, és sikerül tisztázni a tartozást. A kivitelező megígérte, hogy az elkövetkezendő 2 hónapban teljes mértékben befejezi a szerződött munkákat. Az építkezés második fázisára vonatkozólag aláírt szerződés 200 millió dinár értékű munkálatok elvégzésére vonatkozik, ebből a kivitelező eddig 150 millió dinár értékű munkát végzett el, az említett határidő lejártáig pedig valószínűleg sikerül majd elvégeznie a maradék 50 millió dináros munkálatokat is. Ott kezdődött a probléma, hogy mit csinálunk június után. Áthidaló megoldásként a Tartományi Nagyberuházási Alaptól fogunk kapni 100 millió dinárt, hogy a munkálatok folytatódjanak. Állítólag a kormány tartja az ígéretét, és folyamatosan biztosítja majd a színház befejezéséhez szükséges 20 millió eurót. Azt is szeretném elmondani, hogy a májusi Múzeumok Éjszakájára meghívtuk Mirko Cvetković kormányfőt és Boris Tadić államfőt, valamint még néhány magas rangú tisztségviselőt. Nekik egy kiállításon szeretnénk bemutatni a színház régi arculatát, a bontási munkálatokat, az építkezés alakulását, valamint a színház tervezett kinézetét. Továbbá szeretnénk elvinni a társaságot az építkezés helyszínére. Ígéretet kaptam, hogy vagy a kormányfő, vagy az államfő biztosan eljön Szabadkára, de az is előfordulhat, hogy mindketten.
A 200 millió dinár értékű szerződés befejezése után melyik fázisáig jut el az építkezés? Sikerül befejezni a külső munkálatokat?
– Nem, azt azért nem. Reményeink szerint a munkálatok most záródó fázisában a kupola is felkerül az épület tetejére. Pillanatnyilag a pincehelyiségek szanálása folyik az épület régi része alatt. Ha minden rendben lesz, akkor a külső munkálatok befejeztére jövő év derekáig számíthatunk.
Feltűnt, hogy a Nemzeti Beruházási Terv (NIP) idei költségvetésében nem szerepel a szabadkai színház...
– A színház-projektumot külön eszközökből pénzelik, tehát nem is kell a NIP költségvetésében szerepelnie ennek a tételnek. A szerb kormány hitelből biztosítja a 20 millió eurót. Azt még nem tudni, hogy ki veszi fel, vagy ki fizeti vissza a hitelt, de erről majd egy későbbi időpontban lesz érdemes beszélgetni.
Legutóbbi beszélgetésünkkor azt mondta, hogy az eredeti tervekhez képest 1,5–2 éves lemaradás észlelhető. Ebben a pillanatban mekkorának véli az építkezési munkálatok késését a tervekhez képest?
– Még most is azt mondanám, hogy 1,5–2 éves csúszás észlelhető, nagyobb lemaradás nincsen. Ha a pénzek rendszeresen érkeznek, akkor még ez is visszaszorítható 1 évre. Minden a pénztől függ. A kivitelező sem gyorsítja a munkát, mivel nem akarja befektetni a saját pénzét a bizonytalanba.
Amióta csak megkezdődött a színház bontása, illetve építése, csakis súrlódások, a pénzek késése, a befejezési határidő csúszása tapasztalható. Mindennek függvényében továbbra is úgy gondolja, hogy jó ötlet volt teljesen új épület építésébe kezdeni? Nem gondolja, hogy sokkal kevesebb akadállyal járt volna a színház épületének renoválása?
– Itt nem ötletről vagy egyéni meglátásról van szó. A színház épülete olyan állapotban volt, hogy magától összerogyott volna. Nem én akartam új színházat, hanem a régi egyszerűen elhasználódott. Tetejébe Ljubiša Ristić felgyorsította ennek az épületnek a tönkremenését. Emlékezzünk csak vissza: a színházban régen volt forgószínpad. Ezt a forgószínpadot ugyanúgy visszaállítani már nem lehetett volna. A kulisszamozgatás pedig úgy történt, hogy az emberek szaladgáltak, kézzel vitték, cipelték a kulisszát. Nekem az életem vágya, hogy amibe belefogtunk, az fejeződjön is be, és Szabadkának legyen egy színháza, amely újra kaput nyit Európa felé. 150 évvel ezelőtt ez a színház kapu volt Európa felé, az új színháznak ugyanezt a szerepet kell betöltenie a jövőben.
A kiállítás, amelyre meghívták Tadićot és Cvetkovićot, hol kerül megrendezésre?
– Ez még pontosításra szorul. Elképzelhető, hogy a Városháza bejáratánál, de az sincs kizárva, hogy szabadtéren, pannókkal fogjuk megoldani a képek bemutatását.
A szabadkai városi képviselő-testület néhány héttel ezelőtt elfogadta a Városrendezési Intézet terveit. Ennek függvényében Szabadkán valószínűleg több régi, a város arculatát meghatározó épület is lebontásra kerülhet. Ezzel kapcsolatban milyen érzések, gondolatok ébrednek Önben?
– El kell dönteni, hogy mit akarunk: konzerválni egy várost, vagy pedig fejleszteni. Egyik és másik elképzelés mellett is szólnak érvek. De hála az égnek, nem az én feladatom eldönteni, hogy ez ügyben mit kell tenni. Akármerre járok a világban, azt látom, hogy a városok változnak. Másutt is bontanak, nem csak Szabadkán. Meg kellene azonban állapítani, hogy melyek azok az épületek, amelyek nem bonthatóak. Ez hiányzik ebben a városban. Nincs pontosítva, hogy melyek a védett épületek, amelyeket nem lenne szabad bántani. A felújított épületeknek illeszkedniük kellene a városképbe. Szükség lenne egy olyan műemlékvédő intézetre, amely véleményének súlya van.
