Egyre többen kísérik figyelemmel a topolyai Ozorák család és a kis Martina ügyét. A négyéves kislányt eddigi nevelőszüleitől áthelyezték az őt örökbe fogadni kívánó családhoz. Az örökbefogadás folyamatához ugyanis hozzátartozik az, hogy a kislány előtte megismerkedik az új környezetével. A szociális központ döntésével sokan nem értenek egyet, köztük a kislány nevelőszülei sem, ezért a helyiek több tiltakozást is szerveztek Ozoráék háza előtt, illetve a község területén.
Martina jelenleg is az örökbefogadó családnál tartózkodik, amit nyomon követ Topolya Község Szociális Központja is. Detki Kókai Anikó pszichológust, pszichoterapeutát arról kérdeztük, hogyan befolyásolhatja a négyéves gyermek érzelmi és mentális állapotát egy ilyen helyzet?
– Ez nagyban függ attól, hogyan érezte magát ebben a családban a gyerek, illetve hogy mi várja őt a másik családban. A legrosszabb helyzet akkor áll fenn, ha eddig érzelmi biztonságban nevelkedett, és esetleg olyan helyre kerül, ahol nem tudja megélni ezt az érzelmi biztonságot, akkor ez biztosan traumát okoz egy ekkora gyereknek, de egy nagyobbnak is. Abban az esetben viszont, ha egy érzelmi biztonságból egy másik érzelmi biztonságba megy át, akkor azt könnyebben át tudja hidalni.
Nagyon fontos az is, hogy milyen körülmények között kerül az új környezetbe. Függetlenül attól, hogy ő még csak négyéves, és nem biztos, hogy az emlékeiben meg tudja őrizni azokat az eseményeket pontosan, részletesen, amik történtek vele. Lehet, hogy meg tudja, de lehet, hogy nem, de az érzelmeire emlékezni fog. Valószínűleg, hogy egy bizonyos állapotban meg tudja őket élni, vagy diktálni tudja neki a későbbiekben a viselkedését, ki tud hatni rá, tehát ez megmarad egy úgymond mozgatórugónak az életében. Ezért nagyon fontos az, hogy milyen körülmények között kerül át a másik családba. Egy ilyen helyzetet kellő empátiával, gondoskodással és odaadással kell kezelni, hogy megelőzzük a gyerek lelki sérülését.
Milyen hatással lehet a gyerek hosszú távú érzelmi fejlődésére, ha egy másik családba kerül?
– Nagyon nagy hatással van. A mentális egészségünk egyik legfontosabb alapja az, hogy hogyan kötődtünk, illetve milyen a kötődési stílusunk. Vannak kötődési mintázatok, például a Bowlby-féle kötődési elmélet szerint négyfajta kötődési stílus van. Ebből a biztonságos kötődési stílus az, ami a legjobb hatással van a gyerekre. A kötődési stílus azért nagyon fontos, mert nagyban befolyásolja és meghatározza gyerekként, de felnőttként is a viszonyunkat más emberekkel. Azt, hogy milyen volt a kötődésünk a szüleinkhez gyerekkorban, sok mindent meghatároz felnőttkorunkban. Legyen az baráti kapcsolat, párkapcsolat vagy szülő-gyerek kapcsolat. A legfontosabb, hogy biztonságos kötődést létesítsen a szülő a gyerekkel, ami azt jelenti, hogy figyel a gyerek igényeire, tiszteletben tartja őt, nem bántalmazza, fölismeri, hogy mire van szüksége, látja a gyerek szükségleteit, ugyanakkor megfelelő korlátokat is ad, mivel attól is biztonságban érzi magát a gyerek. Tehát szereti és elfogadja őt, de közben egy irányt is ad neki. Fontos, hogy legyenek keretek, amihez alkalmazkodni kell, mert ha nincs keret, akkor bizonytalan a gyerek, és nem érzi magát biztonságban. Az a lényeg, hogy szerető, elfogadó közegben nevelkedjen a gyermek, aminek megvan a maga keretrendszere, és érthetőek a szabályok ebben a rendszerben.
Milyen módon lehet támogatni a gyermeket az esetleges változások és az új környezet megismerése során?
– Ennek a folyamatnak elsősorban nem szabad sokkolónak lennie. Ebbe beletartozik az a folyamat is, hogyan viszik el a gyereket, hova kerül, kiket ismer abból a közegből, és hogyan viselkednek vele az új közegben. Lényeges, hogy mivel indul otthonról, milyen üzenetekkel, mire van felkészülve, mire nincs. Ilyen helyzetben leginkább bizalomra van szükség, ahhoz pedig, hogy kialakuljon a gyerekben a bizalom és a biztonságos kötődés, idő kell. Mindenféleképpen arra kell törekedni, hogy megteremtsük a gyerek érzelmi biztonságát, tehát figyelni kell a gyerek érzelmi igényeire, és megfelelően kell válaszolni ezekre az igényekre. Legyen az szomorúság, harag vagy félelem. Nem elég a gyereknek, ha azt mondjuk, hogy ne aggódj, itt minden rendben van, biztonságban vagy, hanem ezt valóban meg is kell mutatni, és a gyereknek észlelnie kell hosszú távon ahhoz, hogy valóban befogadja és integrálja az egyéniségébe.
Milyen jelentősége van a stabil és biztonságos családi környezetnek a kisgyerek életében?
– Ez a legfontosabb dolog a gyerek életében. Ez nagyon jó alapja annak, hogy egészséges felnőtté váljon, egészséges kapcsolata legyen a környezetével és az emberekkel, a munkájával és saját magával is. Ha egyvalamit kellene kiemelni az egészből, akkor az lenne, hogy biztonságos kötődése legyen. Ez azt jelenti, hogy rendben van az, hogy kimutassa az alapvető érzelmeit. Persze meg kell tanítani a gyereket arra, hogy hogyan kell kimutatni. Mondjuk a düh is alapvető érzelemnek számít, de nem mindegy, hogy úgy mutatjuk ki, hogy nekiesek a másiknak, vagy pedig megmondom neki, hogy földühített.
Az érzelmi biztonság tehát arról is szól, hogy szabad érzelmeket megélni, és megtanítjuk a gyereket arra, hogyan élheti meg az érzelmeket. Fölismerjük azt, hogy milyen érzelmeket élnek, átbeszéljük, nyitottak vagyunk, de nem forszírozzuk túl, viszont hogyha ő nyitott rá, akkor rákérdezünk, érdeklődünk, és érdeklődéssel figyelve hallgatjuk a gyereket, aki elmondja, hogyan érzi magát.
Milyen lépései vannak annak, hogy érzelmi biztonságban neveljünk egy gyereket?
– Ha például megüti magát a gyerek vagy bántja valaki, akkor nem azzal reagálunk rögtön, hogy eltereljük a figyelmét, vagy figyelembe se vesszük, vagy azt mondjuk neki, hogy jól van, ne sírjál, hanem fölismerjük a helyzetet. Elmondjuk neki, hogy mi a helyzet, mi történt, együtt érzünk vele, és a végén tereljük el a figyelmét. A helyzet meghatározása után következik az érzelem megnevezése, meghatározása. Mindez kellőképpen hozzájárul ahhoz, hogy a gyerek fel tudja ismerni és a későbbiekben saját magában is le tudja játszani ezeket a lépéseket. Megtanítjuk arra, hogy ne fojtsa el az érzelmeit, hanem fölismerje őket, és tudjon velük mit kezdeni.
Nyitókép: Detki Kókai Anikó pszichoterapeuta (Ótos András felvétele)
