Az elmúlt hónapban Újvidéken több öngyilkosság is történt. A hullám újra felhívta a figyelmet arra a komplex problémára, amellyel sok közösség szembesül, mégpedig az öngyilkosságok megelőzésének fontosságára. Nemcsak egyéni tragédiákról van szó ugyanis, hanem társadalmi jelenségekről is, melyeknek megértése és megelőzése rendkívül fontos. Az öngyilkosságok megelőzése azonban nemcsak fontos, hanem összetett feladat is. Detki Kókai Anikó pszichoterapeutával folytatott beszélgetésünk során kiderült, hogy a tavaszi időszak valóban magasabb számban hozhatja elő az öngyilkossági kísérletek gyakoriságát, hangsúlyozni kell azonban, hogy az öngyilkosságok mögött számos tényező állhat. A szakember segítségével igyekeztük megérteni az öngyilkosságok hátterét, megvizsgálni a lehetséges rizikófaktorokat, valamint feltárni azokat a lépéseket, melyekkel a közösség és az egyének segíthetnek az öngyilkosságok megelőzésében és a mentális egészség támogatásában.
Miért választja valaki ezt az utat a problémái megoldása helyett?
– Általában valami mentális betegség áll a háttérben. Leggyakrabban depresszió, de lehet ez keverve valamilyen pszichotikus eredetű problémával is. Azok, akik ezt tapasztalják, gyakran elveszítik érdeklődésüket az élet iránt, és úgy érzik, hogy semmi sem motiválja őket. Ebben a sötét állapotban a mindennapi feladatok is túl nagyoknak tűnhetnek, és az energiájuk is alacsony lehet, így nem látják értelmét az előrelépésnek vagy a küzdelemnek. Úgy érezhetik, hogy nincs erejük tovább küzdeni, és az egyetlen kiút az, ha véget vetnek az életüknek. A társadalmi nyomás és az élet különböző krízisei tovább súlyosbíthatják ezt az állapotot. Sok esetben azonban már nem elég az a megküzdési stratégia, amivel eddig küzdött a dolgok ellen. Valamilyen újakat kell bevezetni. Aki rugalmasabb, annak ez sikerül, aki viszont hajlamosabb a depresszióra, vagy akinek már ez egy utolsó csepp a pohárban, az elindul a lefelé vezető úton.
Milyen kockázati tényezőket lehet azonosítani az öngyilkosságra való hajlam esetén?
– Az öngyilkossági hajlam hátterében gyakran állnak családi konfliktusok, önértékelési nehézségek. A legtöbb esetben nincs megfelelő segítség, vagy a segítség elfogadásának hiánya áll fenn. Sokan szégyellik magukat amiatt, hogy ilyen gondolatok foglalkoztatják őket, és úgy érzik, hogy ezt senkivel sem oszthatják meg. Ezzel a magányosság és az egyedüllét érzése csak súlyosbodik, ami még nehezebbé teszi a helyzetüket. Emellett a társadalmi környezet is jelentős szerepet játszhat az öngyilkossági hajlam kialakulásában. Bár nem feltétlenül az elsődleges ok, de bizonyos társadalmi körülmények fokozhatják az érintettek érzését, hogy nincs kihez fordulniuk, vagy hogy nem értik meg őket. Ez tovább súlyosbíthatja az öngyilkossági gondolatokat és érzéseket.
A megelőzése érdekében fontos felismerni ezeket a tényezőket, és biztosítani a megfelelő támogatásról és segítségről az érintetteket, hogy ne érezzék magukat egyedül, és hogy képesek legyenek megbirkózni a nehézségeikkel.
Milyen módon lehet az öngyilkossági hajlamot kezelni, enyhíteni? Hogyan lehet támogatni azokat, akik az öngyilkosság gondolatával vagy kísérletével küzdenek?
– Abszolút fontos hangsúlyozni a pszichoterápiás és gyógyszeres kezelés fontosságát az öngyilkosság megelőzésében. Ezek a terápiás módszerek segíthetnek az érintetteknek megérteni és kezelni a nehézségeiket, valamint megerősíteni az élettel való megküzdési képességüket. Emellett az ingyenes segélyhívó szolgálatok, mint a Srce elnevezésű központ, kiemelkedő fontosságúak. Ezek a szolgálatok lehetővé teszik, hogy az emberek bármikor, amikor úgy érzik, hogy válságba kerültek és az öngyilkossággal kapcsolatos döntésüket meghoznák, segítséget kaphassanak. A szakemberek az ilyen helyzetekben támogatást nyújtanak és megértést tanúsítanak, és segítenek az érintetteknek újra megtalálni a reményt és az élet értelmét.
Ha valaki felismeri saját magában a hajlamot, akkor neki mindenféleképpen szakemberhez kell fordulnia. Fontos tudni azt is, hogy a szakember sem tud segíteni, ha a páciens nem nyitott arra, hogy befogadja ezeket a dolgokat, és hogyha ő maga nem szeretne változtatni a helyzetén.
Kihathat-e az egyik eset a másikra, felbátoríthat-e valakit, aki egyébként is gondolkodott az öngyilkosságon?
– Igen, adhat egy löketet, bátorságot. Vannak olyan esetek is a környezetünkben, amikor egyszerre ketten végeznek magukkal. Itt is megtörténik az, hogy bátorítják egymást. Úgy gondolom, ha valakinek soha nem fordult meg ez a fejében, akkor nem lehet rávenni erre, de ha már valakinek eleve van hajlama, és kap hozzá bátorítást, akkor mindenféleképpen kihathat az egyik a másikra. Az is kihathat, amikor a családban volt már valaki, aki így vetett véget a problémáinak, ő lehet akár követendő példa is. Akkor is, ha nem volt vele aktív kapcsolat.
Fel lehet-e ismerni az öngyilkossági veszélyeztetettséget az ismerőseink körében?
– Helyzettől és embertől függ. Van, hogy igen, van, hogy kevésbé. Hogy semmi jele ne legyen, olyan ritkán van, de néha tényleg alig észrevehetőek a jelek. A nyíltan megfogalmazott öngyilkossági szándék például gyakran segélykérés is lehet, és ilyenkor kulcsfontosságú a megfelelő támogatás és segítségnyújtás. Gyanús az is, amikor valaki a halál után érdeklődik, ír róla vagy eszközöket szerez be, amikkel végrehajthatja az öngyilkosságot.
Egy másik jel az öngyilkossági szándék mögött, ha valaki sérüléseket okoz magának, vagy önromboló viselkedést mutat, például drog- vagy alkoholfogyasztáshoz folyamodik.
A visszahúzódás, a kommunikáció csökkenése, valamint a hirtelen felbukkanó jókedv az öngyilkosságra való készülődés jele lehet. Amikor valaki már eldöntötte, hogy végrehajtja az öngyilkosságot, gyakran tapasztalható egyfajta megkönnyebbülés és felszabadultság érzése, ami megnyilvánulhat az önutálatban, erős lelkiismeret-furdalásban vagy éppen hirtelen felbukkanó boldogságban és megnyugvásban is.
Emellett az ügyek rendezése, a hirtelen elköszönés vagy a furcsa viselkedés is figyelmeztető jel lehet.
Hogyan lehet támogatást nyújtani azoknak, akik elvesztették szerettüket öngyilkosság következtében?
– Az ő gyászfolyamatukban különösen nagy hangsúlyt helyezünk a lelkiismeret-furdalásra. A legtöbb gyászfolyamatban megjelenik a lelkiismeret-furdalás, de náluk különösen fontos foglalkozni vele, mert gyakran okolják magukat azért, amiért nem vették észre a jeleket, amiért nem vették komolyan, nem tettek lépéseket, nem látták át a dolgokat. Nagyon bántja őket az, hogy miként lehetett volna ezt megelőzni. De mint az előbb, ahogy említettem, ezek a jelek lehetnek abszolút hétköznapi mondatok is, mint az, hogy ki tudja, mikor találkozunk, ami a hétköznapi nyelvben használatos frázis, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy búcsúzunk egymástól. A bűntudaton próbáljuk tehát az érintetteket átsegíteni.
Nyitókép: Detki Kókai Anikó pszichoterapeuta (Fotó: Ótos András)
