Összefogtak a nehéz munkában

A közép-bánáti Tordán a hétvégén tizenhatodik alkalommal tartották meg a Kukoricafesztivált. A rengeteg érdeklődőt vonzó esemény legfontosabb programja minden évben a kézi kukoricatörő verseny, éppen ezért fesztivál célja az, hogy ez a fajta betakarítási munka ne vesszen feledésbe, és hogy a fiatalok is megismerhessék elődeink szokásait.

A mai gépesített világban nincs olyan növénykultúra – legyen szó zöldségről vagy gyümölcsről –, amelyikre ne találtak volna ki valamilyen betakarítóeszközt. Dobai János, a tordai helyi közösség tanácselnöke mesélt arról, hogy valamikor a kukorica kézi betakarítása hetekig is elhúzódott, ezért a családok, a barátok és a szomszédok összefogtak, hogy gyorsabban haladjanak a munkával.

– A kocsikat akkoriban lovak húzták. Kézzel törték a kukoricát, amit a sorok között rakásba gyűjtöttek. A szárat szárvágóval vágták, azt kévékbe kötötték, majd kúpokba igazították. A tengerit aztán felpakolták a kocsira, és a háznál folytatódott a kukoricafosztás, majd bepakolták a góréba. Mindez sokáig eltartott, különösen azoknál a házaknál, amelyeknél több föld volt, vagy több kukoricát vetettek. De ennek is megvolt a maga hangulata, az emberek a határban és otthon is énekelve, egymásnak mesélve dolgoztak – mesélte Dobai.

A kézi kukoricatörő versenyre az idén tíz csapat nevezett be. A csapatok arra is odafigyeltek, hogy a parcellára kiérve minél autentikusabb, hagyományosabb reggelit mutassanak be. A terítők finomabbnál finomabb étkektől roskadoztak, volt füstölt szalonna, kolbász és sonka is, de a legtöbben erre az alkalomra házi kenyeret is sütöttek. A csapatok a friss zöldségekre és a gyümölcsre is odafigyeltek. Reggeli után munkához láttak.

Ördög Irén, a magyarcsernyei hagyományápoló csoport tagja már fiatal lányként is törte a kukoricát, sőt a verseny napján is korabeli ruhába öltözve dolgozott. Emlékeiben kutatva mesélt arról, hogy a vetőmagtól is függött a munka nehézsége, mert voltak olyan kukoricafajták is, amelyeknek nagyon kemény volt a szára, és ezeknél a fajtáknál mindegy volt az, hogy mikor értek a határba. Szavai szerint szárvágás közben rengetegszer megvágták a kezüket és az arcukat, sokszor hetekig kellett várniuk mire egy-egy seb begyógyult, és ezek között a fájdalmak között dolgoztak.

– Hajnalba mentünk a határba, és a munkát az előző nap kint hagyott szárral kezdtük, azt vágtuk le először, mert a hajnali harmat megpuhította, majd kévékbe kötöztük, és felkúpoltuk. Utána megreggeliztünk, és egy új tábla kukoricába kezdtünk, ebédeltünk, majd a kocsira pakoltuk a kukoricát, és hazamentünk. Az ember azt se tudta, hogy először a jószágot lássa el, a vacsorát készítse el, vagy a kukoricát górézza. Sokszor éjfélig hajráztunk, másnap pedig ötkor keltünk, és minden kezdődött elölről. Nem sok volt a pihenő, de Istennek hála, kibírtuk – emlékezett vissza Irén.

Varga Sándor, a magyarittabéi Nyugdíjas Egyesület elnöke arról mesélt, hogy akármilyen nehéz is volt akkoriban az a munka, ő nagyon szerette csinálni, mert akkor nagyon nagy volt az összetartás, és sokan voltak.

– Lóval és kocsival jártuk a határt, az egész család együtt ment, a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki. Kora reggel tarisznyát pakoltunk, szalonnát, sonkát, tejfölt, hagymát, ki mit talált a kamrában. Gyereknek nagyon nagy élvezetet jelentett akkoriban a határba menni lóval és kocsival – mesélte a magyarittabéi férfi.

Az idei kézi kukoricatörő versenyre egy a fiatalokból, iskolásokból összeállt csapat is bejelentkezett. Közülük a hatodik osztályos Csernoh Viktor mesélt.

– Mi egy kis darabon dolgoztunk, így nem fáradtunk el, de a nagyszüleink igen, mert ők nagyobb földeken végezték ugyanezt a munkát. Morzsoláskor segítettem már a szüleimnek, de az egy teljesen más munka – tette hozzá Viktor.

A tordai Matyis József arról beszélt, hogy a Kukoricafesztiválnak fontos hagyományápoló jellege van.

– Én még szedtem a kukoricát, és vágtam a szárat kézzel édesapámékkal és a nagyapámékkal is, tehát én még tudom, hogy miből áll a munka, de az unokám nem tudja. A gyerekeknek nem elég mesélni a folyamatokról, meg is kell éljék azt. Amíg az ember nem tapasztalja meg a saját bőrén, addig el se tudja képzelni, hogy milyen ez a munka. Nagyon remélem, hogy a fiatalok a jövőben is bekapcsolódnak majd a munkába – mondta József.

A 16. Kukoricafesztivált művelődési műsorral, élő zenével, gyermekeknek szánt kézműves-foglalkozással, tűzoltósági bemutatóval, habpartival, főzőversennyel, középkori lovagok bemutatójával, oldtimer- és motoros bemutatóval, illetve operetténekesekkel tették színesebbé.