Párbeszédet és fejlődést!

Eseménydús volt a mögöttünk álló év politikai, így tartományi politikai szempontból is. 2023 decemberében lezajlottak a választások, s ezek eredményeképpen a 2024-es év a parlament alakulásával, az elnök megválasztásával indult, amelyet végigkísért az ellenzéki pártok folyamatos tiltakozása, elégedetlenségüknek intézményes és azon kívüli keretek közötti hangot adása is. Az év folyamán aztán kezdetét vette a munka, de mintha már az év első felében látszódott volna, hogy – társadalmi, közéleti szempontból – nem egy nyugodt időszak elé nézünk.

Aztán mindent megváltoztatott a november 1-jei újvidéki vasútállomási tragédia, melyet követően még fokozottabbá vált az oppozíciós ellenállás, bojkott is, a tartományi parlament utolsó két ülését már lehetetlen körülmények között tartották meg, sietve, a napirendi pontokat minden vita nélkül, ellenzéki füttykoncert kíséretében elfogadva, és megszavazva az azokban előirányzott döntéseket. Juhász Bálintot, a tartományi képviselőház elnökét, a Vajdasági Magyar Szövetség intézőbizottsági elnökét kérdeztük az elmúlt évben tapasztalt kihívásokról, s arról, hogyan tekint a jövő év elé.

Április végén választották a parlament elnökévé. Ha néhány mondatos értékelést kellene adnia, mi szerepelne bennük, melyek voltak azok a körülmények, amelyekre az év végén érdemes visszaemlékezni?
– Az évet egy kihívásokkal teli évnek tudnám jellemezni, illetve Pásztor István halála óta egy picit több mint egy év telt el, s gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy közösségileg – mint vajdasági magyar közösség –, s pártszempontból – mint Vajdasági Magyar Szövetség – is átéltünk ebben az időszakban szinte mindent, amit át lehetett élni. Olyan helyzeteket, amelyek általában egy mandátumnyi idő alatt történnek csak meg, egy teljes választási ciklus ideje alatt, vagy akár olyan dolgokat is, amelyek egy évtizedben egyszer fordulnak elő. Szóval, meglehetősen sűrű év van mögöttünk, mindenkinek fel kellett nőnie a saját feladatához, de úgy gondolom, hogy az egységet megőrizve, a feladatokat, mint szolgálatot kezelve és megélve, sikeresen vettük az akadályokat. Rám az a feladat hárult, hogy azon túl, hogy megőriztük párton belül az egységet, a tartományi képviselet munkájában próbáljam áthidalni azt az űrt, amit Pásztor István távozása okozott, hiszen ő három mandátumban volt a képviselőház elnöke, a leghosszabb ideig regnáló házelnöke, és egy karakteres kulcsfigurája volt egyben a tartományi politizálásnak. A kezdetek kezdetén elmondtam, hogy Pásztor István egy és megismételhetetlen, és nem is szeretném azt megkísérelni, hogy elérjem vagy felülmúljam az általa megtestesített szintet, ugyanakkor szeretném folytatni az általa elkezdett munkát, úgy vezetni a képviselőházat, ahogyan ő tette. Úgy szeretnék mind a 120 képviselő, illetve minden vajdasági polgár elnöke lenni, ahogyan ő maga is volt, megkísérelve egységet teremteni. Azt gondolom, hogy részben ez sikerült, de azt is látni kell, hogy a parlamenti munkának teljesen más a dinamikája most, mint az elmúlt 12 vagy akár 16, de azt is mondhatjuk, hogy akár az elmúlt 24 évben volt. Tudjuk, hogy az ellenzék képviselői már a kezdetek kezdetén felrúgtak egy olyan aranyszabályt, ami gyakorlatilag a D’Hondt-módszeren alapuló matematikai elosztás elve szerint működött mindig a parlamentben. Nem élt azzal a lehetőséggel, hogy alelnöki szinten részt vegyen a munkában. Azt sikerült elérni, hogy bizottsági munkákban, akár elnöki szinten is részt vegyenek, tiszteletben tartva a matematikai elosztást, és a tartományi kollégiumokon még a leginkább feszültségekkel teli utolsó, decemberi időszakban is részt vettek, s ezt részsikernek ítélem meg.
 

Romlott az ellenzékkel való kommunikáció az év eleje óta, vagy nagyjából ugyanazokon a pozíciókon van mindenki? Hogyan látja a helyzetet, inkább az általános társadalmi feszültség az, ami szítja a jelenlegi válságot?
– Ha az elmúlt két ülésnek a hangulatáról beszélünk, akkor azt kell mondanom, az ellenzék úgy döntött, hogy az utcai politizálást beviszi az ülésterembe. Úgy döntöttek, hogy az intézményes kereteket elhagyva politikai performanszon alapuló politizálást valósítanak meg. Nyilván a közhangulat is fokozott, ebben ők érdekeltek, hogy így legyen, de eddig soha nem volt példa arra, hogy a tartományi képviselőház üléstermében ilyen politikai csinnadratták játszódjanak le. Azt gondolom, hogy az ügyrend minden politikai résztvevőnek, képviselőnek lehetőséget ad, hogy a meggyőződését, véleményét artikulálni tudja. Csak az ügyrenddel összhangban tudom az ülést vezetni, és nem úgy, ahogy az ellenzék ebből profitálhasson. Folyamatosan, újra és újra felszólítom őket, hogy térjenek vissza az intézményes keretek közé, mert csak a párbeszéd és az intézményes működés lehet kivezető út a krízisből. Jó jelnek számított, hogy a kollégium munkájában részt vettek, hogy a költségvetés elfogadásának a napján is úgy indult az ülés, hogy – noha olyan napirendi pontokat terjesztettek be, mint például az én leváltásom – a procedúrának megfelelő módon került minden eljárásba. A kezdeményezésük a napirendbővítésre viszont nem kapta meg a megfelelő többséget, így a bővítés el is maradt. Innen jutottunk el oda, hogy teljes mértékben obstruálták a parlamenti munkát, holott megvoltak a kellő feltételek. Az ülés több mint tíz nappal korábban lett összehívva, az ügyrend által szavatolt intézményes keret rendelkezésre állt, amelynek révén a saját politikai meggyőződésüket és szempontjaikat el tudták volna mondani. Jelenleg a társadalmi megosztottság az ellenzék és a hatalmi többség közé is árkot ás. Én abban vagyok érdekelt, hogy ezt áthidaljam. Mindenkivel kész vagyok tárgyalni, engem soha nem a harag vagy a sértődöttség vezérelt a politikai és közszereplésben, úgyhogy továbbra is arra alapozok, hogy a parlament elnökeként – aki mind a 120 képviselőnek az elnöke, minden vajdasági polgár elnöke – rendelkezésre álljak, hogy folytassuk a párbeszédet, és intézményes keretek között a munkát.
 

Ezek szerint tehát abban egyetérthetünk, hogy a jelenlegi állás egyáltalán nem kedvező, nem jó, ha nincs parlamenti vita, ha csak gombnyomásokból áll a döntéshozás, hiszen ezáltal az emberek is keveset tudnak meg a parlament munkájáról.
– Ez pontosan így van.
 

Mit tud a házelnök tenni annak érdekében, a felszólításokon kívül, hogy változzon a helyzet, és kijussunk a villámülések világából?
– Én vagyok a legkevésbé boldog, hogy villámüléseket tartottunk, hogy a parlamenti vita helyett az ellenzék olyan feltételeket teremtett, hogy még a hatalmi többség képviselői is elálltak akár a felterjesztéseknek az indoklásától is, akár a parlamenti vitától – egyszerűen nem lehetett dolgozni. Nem örülök annak, hogy így kellett dolgoznunk az elmúlt két ülésen, ismétlem, nem ebben vagyok érdekelt. Ugyanakkor Vajdaság költségvetése a 2025-ös évre egy olyan fontos döntés, amely a teljes intézményrendszer működését hivatott szavatolni. Amellett, hogy az aktuálpolitikai kérdésekről is tudtak volna beszélni az ülés megfelelő pontjain az ellenzékiek, ha a rendes munka mellett foglaltak volna állást. Elmondhatták volna a véleményüket például a költségvetésről, a kádertervről, az egészségügyi vagy a mezőgazdasági költségvetési programokról is, amelyek minden vajdasági polgár életét mélyen érintik. Területrendezési tervekről is beszélhettek volna. Vajdaság fejlődése vonatkozásában elmondhatták volna a vízióikat: én úgy vélem, ez borzasztóan fontos, emellett a megfelelő pontokon el lehet mondani még azt is, amit egyébként szeretnének. Az utcai politizálásnak megvan a maga helye, de a parlamentben az ügyrend szerinti ügykezelésre és munkára van lehetőség, és én erre fogok törekedni ezt követően is. Mind a 120 képviselő felelőssége az, hogy a politikai párbeszéd vagy a politikai performansz kap hangsúlyt a következő időszakban. Én a párbeszédben és az ügyrend szerinti működésben hiszek.
 

Melyek voltak a 2024-es év parlamenti munkájának legfontosabb döntései?
– Egy választási évben a költségvetés módosítása borzasztóan fontos volt, ahogyan a költségvetés elfogadása is, amelynek kapcsán, például, ha vitatkoztunk volna a parlamentben, akkor lehetett volna arról is beszélni, hogy miért kevesebb a 2025-ös költségvetés 36 milliárd dinárral, s el lehetett volna mondani azt, hogy valójában – ha összeadjuk és kivonjuk a tételeket – 4 milliárddal magasabb forrás áll rendelkezésre fejlesztéseknek a megvalósítására, hiszen a csökkenés egy 40 milliárd dinárnyi massza, amely a jövő év elején bevezetendő új fizetéselszámolási rendszer miatt következik be. A tanügyben dolgozók ugyanis közvetlenül kapják meg a központi költségvetésből a fizetésüket, tehát a köztársaságtól, s ez az összeg a továbbiakban nem képezi a tartományi költségvetés részét. Ennyivel csökkent a költségvetés, de a pénz természetesen megérkezik Vajdaságba, s mindemellett négymilliárd dinárral több áll majd rendelkezésre, hogy például mezőgazdasági programokra fordítsunk forrásokat. Oda például egymilliárd dinárral több jut, hogy kapitális beruházásokra fordítsunk összegeket, ahol 4 helyett 6 milliárd dinárnyi fejlesztést tudunk megvalósítani 2025-ben. Arról is beszélni kell, hogy a körülbelül 150-160 millió dinárnyi iskolafejlesztések helyett most 375 millió dinárnyit tudunk majd megpályáztatni, így sokkal több intézménynek segíthetünk. Azt is el tudjuk mondani, hogy most végre 300 millió dinárnyi olyan fejlesztési célú pénzkeret áll rendelkezésre, amelyből kulturális nagyberuházásokat, illetve kapitális beruházásokat lehet megvalósítani. Annak ellenére, hogy nem sikerült a közbeszerzés most, a tartományi költségvetésnek, illetve a nagyberuházási alapköltségvetésnek a részét képezi a nagykikindai Fejős Klára Általános Iskola projektuma is, amely 2025-ben és 2026-ban meg tud valósulni.

Vajdaságban is kormányzati szerepvállalása van a VMSZ-nek, melyek voltak az eredmények?

– A parlamenti munka mellett a kormányzati munka is lényeges, hat év után a tartományi és az országos kormány együttes ülést tartott ismét, amelyen hosszú évek után olyan kérdések kerültek terítékre, amelyekről mi már régóta beszélünk. Végre nem csak a Vajdasági Magyar Szövetség beszél arról, hogy a Vajdaság pénzeléséről szóló törvényt ki kell dolgozni és el kell fogadni. Amíg ugyanis ez nem történik meg, addig találgathatunk, hogy a 7 százalék megvan vagy nincs meg, mindenki úgy értelmezheti, ahogy szeretné. Ha megvan a törvény, akkor ez változhat. Végre a többségi nemzet, illetve a polgárok többségének támogatását élvező párt is arról beszélt, hogy ezt a jogszabályt meg kell hozni, és ebben a VMSZ biztos, hogy partner lesz. Most is lehet arról szólni, hogy a költségvetési szint 7 százalék alatt maradt, de ha hozzávesszük, hogy 160 milliárd dinárnyi fejlesztés megvalósul majd a belgrádi központi költségvetésből Vajdaság területén, amiben benne van az újvidéki hidak építése, az egészségügy fejlesztése, a közlekedési infrastruktúra építése, akkor már az is kijelenthető, hogy 11,5 százaléknyi az az összeg, amely Vajdaságba érkezik – egy része mint vajdasági költségvetési forrás, és a keretében megvalósuló projektek és beruházások forrásai, másik része pedig közvetlenül megvalósuló beruházásokként a köztársasági költségvetésből. Nagy eredményként könyvelhetjük el, hogy elkészült a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium új szárnya. Hamarosan átadhatják rendeltetésének. A Bolyaihoz kapcsolódó diákotthon fejlesztése, amely több mint 6 millió euróra becsült beruházás, szintén a tartományi és köztársasági kormány együttes ülésének témája volt, azzal a céllal, hogy keressünk megoldást arra, hogy több éves fejlesztésként, közös finanszírozásként realizáljuk. A már említettek mellett a költségvetés elfogadása azt is jelenti, hogy jövőre a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium diákotthona már nemcsak ötlet lesz, hanem ingatlanvásárlásba, tervezésbe és első fázisú felújításba is bele tudunk vágni. Jelentős eredmény, hogy lezárult a Magyar Szó székházának felújítása Újvidéken, ahol számbelileg jelentős, de arányaiban csekély magyar közösség él. Óvodát tudunk nyitni, napközis szolgáltatást, modern konferenciatermet adtunk át, s ebben a beruházásban az anyaország mellett nagyjából az összegek csaknem harmadával hozzájárult a tartományi költségvetés is. Hatalmas projektum volt ez, melynek keretében 2025-ben még megvalósul – anyaországi források mellett szintén tartományi támogatásokkal – a Forum Könyvkiadó Intézet fejlesztése, ami egy kultúrklubot jelent, irodalmi kávéház és könyvesbolt ötvözetét. Magyar Szó-bélyeget adott ki a Szerbiai Posta a lap nyolcvanéves jubileuma alkalmából, bő egy éve Petőfi-bélyeget is kibocsátott. Ez mind-mind az elmúlt egy év munkáját is dicséri, meg persze azt a politikai súlyt, amelyet a VMSZ a tartományi politizálásban kiharcolt Pásztor István vezetésével az elmúlt időszakban.

– Ugyanakkor nem mehetünk el annak ténye mellett sem, hogy a Prosperitati Alapítvány is jelentős beruházást valósított meg egy forrásszegény évben, akkorát, mint a tartományi mezőgazdasági titkárság, melynek mintegy 1800 pályázata volt, hárommilliárd dináros kerettel, s a Prosperitati is 20,5 millió eurót költött el, nagyjából ugyanannyi pályázatra.

Maja Gojković tartományi kormányfővel rendszeresek voltak az egyeztetések, miért volt szükség ennek a munkarendnek a bevezetésére?
– A világ legtermészetesebb dolga, hogy a tartományi parlament elnöke és a tartományi kormány elnöke szoros munkakapcsolatban legyen. Ez az intézmények működtetése, a parlamenti munkára való felkészülés szempontjából is jelentős, de alkalom arra is, hogy a vajdasági magyar közösség prioritásait tudjam kommunikálni, s ebben jó tapasztalataim vannak. Egy példa a tornyosi iskola tetőszerkezetének a beázása, melyet követően a tartományi költségvetési tartalék jelentette a megoldást, ahogy a bezdáni általános iskola fűtési gondjánál is a tartalékból tudtuk megoldani a kérdést.
 

Melyek lesznek 2025 leghangsúlyosabb kihívásai?
– A parlamenti munka visszatérése intézményesített keretek közé, biztos kihívás lesz. Másrészt a tartományi költségvetés jelentős poligont jelent majd a fejlődéshez minden vajdasági polgár számára, ezen belül a vajdasági magyar közösség számára is. A mezőgazdasági termelők és a mikro- és kis családi vállalkozások fejlesztésére is lehetőségünk lesz jelentős forrásokat irányítani, s mindebben részt kell hogy vegyen a magyar közösség: az intézményfejlesztésekben, kapitális beruházásokban, valamennyi területen meg kell hogy jelenjenek a vajdasági magyar közösség prioritásai is. Éppen úgy, ahogyan például eddig sikerült elérni a Kevi–Buránysor, az Ada–Törökfalu vagy a Cserepes–Bácsgyulafalva útszakaszok felújítását. Fontos, hogy a vízhálózat, az útinfrastruktúra, a környezetvédelmi, kapitális beruházásokban az önkormányzataink részt vegyenek, hogy Szabadkán a peremvárosok is fejlődhessenek, mert erre rajtunk kívül senki nem fog odafigyelni. Itt még egy eredményt szeretnék megemlíteni, de olyat, ami már 2025-re is mutat. Még Pásztor István kezdte meg a tárgyalásokat a Srbijagasszal arról, hogy történjen meg Szabadka gázhálózatának teljes kiépítése. Ezeket sikerült az idén véglegesíteni, s az előttünk álló évben, reményeim szerint, minden szabadkai településen elérhetővé válik a gázszolgáltatás. Ugyanez megtörtént Topolyán is. Remélhetően hamarosan a topolyai községhez tartozó összes település számára elérhetővé válik a gázszolgáltatás. Mindezek az infrastrukturális, kulturális, oktatási fejlesztések és ügyek azok, amelyekre oda kell figyelnünk a tartományi politizálásban, s ez alatt nemcsak a parlamentet értem, hanem alapvetően a kormányzati jelenlétet is, hisz kormányalelnökünk van Ótott Róbert személyében, az oktatási titkárság újra a közösség irányítása alatt áll, 24 éve a magyar közösség tagja tölti be ezt a tisztséget. Az identitásmegőrző oktatás szférájának a fejlesztése vonatkozásában ez egy kivételesen hangsúlyos szempont.