Mi, vajdaságiak mindig nagyon büszkék vagyunk arra, ha hazánk szülötte sikereket ér el külföldön is. Ez a helyzet Kovács Tamás esetében is, aki Zentán született, majd Szabadkán töltötte kamaszkora legjavát. Édesapja, Kovács Frigyes nyomdokaiba lépve a színművészetet választotta élete pályájának. Tette ezt nagyon helyesen, hiszen kiemelkedő tehetségét számos esetben megmutatta már. Láthattuk őt többek között a Korhatáros szerelem, az Aranyélet és a S.E.R.E.G. televíziós sorozatokban, de Kollár Ferdinánd orvosként a Semmelweis című mozifilmben is. Legutóbb Brankovics Stefán szerepében tűnt fel a nagyszabású Hunyadi történelmi sorozatban, amelyben még a szerb nyelvtudását is hasznosítani tudta. A forgatás kulisszái mögé lestünk be vele a beszélgetésünk alatt.
Hogyan zajlott a válogatás a Hunyadi sorozatra? Tudom, hogy már egy ideje Magyarországon élsz, de hogy kerültél be a produkcióba?
– Eredetileg egy másik szerepre néztek ki, azt azonban végül nem kaptam meg. Majd felhívtak, hogy lenne egy másik szerep, amely kisebb, de mivel tudok szerbül, így adta magát a lehetőség. A szerepben Mészáros Martinnal testvéreket alakítunk, ami külön élményt jelentett, hiszen ő egy nagyon jó barátom. Ő is vajdasági, és így különleges volt a közös munka. Az is különleges, hogy Rade Šerbedžijával dolgozhattam együtt, akit nagyon tisztelek.
Milyen volt dolgozni egy ekkora stábbal és egy történelmi, kosztümös film forgatásán?
– Nyilván akkor járunk jól, ha meg tudjuk teremteni az illúziót, hogy az adott korban játszódik. Az ilyen nagy produkciók mindig izgalmasak. A stáb hatalmas volt, és azt hiszem, még soha nem dolgoztam ekkorával. Az egész forgatás azzal az érzéssel indult, hogy a történelmi filmek különlegesek, és szeretem azokat, amelyek egy másik korszakban játszódnak. Bár nem voltam sok napot a forgatáson, nagyon szerettem a munkát, és bár három éve forgattuk, még mindig jó emlékekkel gondolok vissza rá.
A két vajdasági: Mészáros Martinnal, sorozatbeli testvérével
Mely helyszíneken zajlott és meddig tartott a forgatás ?
– A forgatás Fóton kezdődött, ahol egy nagy stúdióban dolgoztunk, amelyben többféle történelmi díszletet is építettek, így például a filmhez készült egy vár is. Ezenkívül Babatpusztán is forgattunk, ahol szintén volt egy stúdió, és ott is számos jelenetet vettünk fel. A forgatás több hónapig tartott, de mivel nem voltam ott végig, nekem személy szerint csak néhány napom volt a forgatáson.
A filmben több nyelven is beszélnek a szereplők. Mennyire tudtál segíteni a szerb nyelv tekintetében a kollégáknak?
– A nyelvi coach segített azoknak a kollégáknak, akik nem ismerték a szerb nyelvet. Nekem szerencsém volt, mivel beszélek szerbül, ha nem is tökéletesen, de azért jobban, mint a magyar kollégák. Örültem annak, hogy azt a szerb nyelvtudást, amim van, végre fel tudtam használni. Emellett a filmben törökül is beszélnem kellett, ami egy nagy kihívás volt számomra. A török mondatok megtanulása nem volt könnyű, de szerencsére ott is volt egy coach, aki segített.
Milyen élmény volt külföldi színészekkel dolgozni?
– Az egyetlen külföldi kollégám, akivel közvetlen jelenetben dolgoztam, az Rade Šerbedžija volt. Nagyon izgatott voltam. Emlékszem, hogy előtte éjjel aludni sem tudtam, annyira izgultam, hogy végre találkozhatok vele. Az ő karizmája és profizmusa, ahogyan ő dolgozik, lehengerlő. Ő egy olyan típusú színész, aki mindig rendkívül koncentrál a munkára, és nem hagyja, hogy a figyelmét elvonja semmi más. Ezért nem is igazán tudtam vele mélyebb beszélgetést folytatni a forgatás előtt, de amikor lehetőségem volt rá, próbáltam kicsit jobban megismerni. Ő egy nagyon kedves, energikus és tapasztalt színész, akivel egy igazi élmény volt együtt dolgozni.
Hogyan élted meg a forgatási hangulatot?
– A forgatás mindig korán reggel kezdődött. Mivel minden nagyon precízen elő volt készítve, ezért már korán kivittek minket a stúdióba, ahol a reggeli után következett a jelmezek felvétele. Az öltöztetők segítettek, mivel a jelmezeket nem lehetett egyedül felvenni, hanem mindig két ember kellett hozzá. Miután felöltöztettek, következett a smink és a haj, majd elkezdődött a várakozás, hiszen jóval korábban kiviszik a szereplőket a helyszínre, hogy ha bármi történik, készenlétben legyenek. Amikor a forgatás helyszíne is kész volt, jött a próba. Érdekes, hogy voltak fénydublőrök, akik segítettek a fények beállításainál, hogy az összes fény tökéletesen illeszkedjen, és ne a színész álljon be erre. Mielőtt elkezdtük a forgatást, a rendezővel és az asszisztensekkel átbeszéltük, hogy miként fog zajlani a jelenet. Mindezek után kezdtük el a felvételt. A hangulat gyors tempójú volt, hiszen mindenki a saját dolgával foglalkozott, és sok ember dolgozott a háttérben, így nem volt mindig idő megismerkedni mindenkivel, de maga a forgatás nagyon pörgős volt.
Mi az a legemlékezetesebb pillanat, amelyben úgy érzed, hogy a legjobban megmutatkoztál a filmben?
– A legemlékezetesebb pillanat számomra az a jelenet volt, amikor a karakteremet megvakítják. Ez egy nagyon izgalmas kihívás volt, hiszen öt kaszkadőr fogott meg egyszerre, és fizikailag is elég megterhelő volt. Az egész jelenetnek volt egy rendkívül intenzív atmoszférája, hiszen a kaszkadőrök nagy erejűek, és ezáltal a küzdelem elképesztően valóságosnak érződött. Egy idő után betettek még gerincvédőt, hogy ne sérüljünk meg, mert valóban azon voltunk, hogy kiszabaduljunk. Ez egy olyan szélsőség, amit nem gyakran tapasztalhat meg egy színész. Továbbá mivel a forgatás több szögből zajlott, rengeteg próbán és felvételen mentünk keresztül, ezért fizikailag is nagyon kimerítő volt. Másnap izomlázam volt, arra emlékszem. (nevet) Egy másik emlékezetes pillanat az volt, amikor lovagolnom kellett. Bár alapvetően tudok lovagolni, de a forgatás előtt gyakoroltam is, hogy felfrissítsem a tudásomat, és az egész folyamat nagyon izgalmas volt.
Mi a legnagyobb tanulság, amit a Hunyadi forgatásából levontál, akár szakmailag, akár emberileg?
– Talán az a tapasztalás, amikor a megvakítást követő jelenetekhez egy speciális arctapaszt, álsebeket kellett készíteni, hogy a sebek hitelesnek tűnjenek. A sminkesek gumizselés anyaggal öntötték le az egész arcomat, és ezt néhány percig fenn kellett tartani. Igazából kicsit féltem a klausztrofóbiás érzéstől, de végül kibírtam. Az egész stáb nagyon figyelmes volt, és úgy bántak velünk, mint a hímes tojással. Mindent megtettek annak érdekében, hogy komfortosan érezzük magunkat, és minden körülmény adott volt ahhoz, hogy megfelelően végezhessük el a munkánkat. Ezt a fajta figyelmességet és szakmaiságot nagyon értékeltem.
Most min dolgozol?
– Jelenleg egy táncfilmen dolgozom, amelyet Káel Csaba rendez. A film bemutatója az Oszakai Világkiállításon lesz. A filmben nagy szerepem van, ezért most néptáncot tanulok. Mivel gyerekkoromban nem táncoltam, ez teljesen új számomra, de nagyon élvezem. Emellett a film is arról szól, hogy egy kívülálló karakter hogyan csöppen bele egy ilyen teljesen idegen közegbe. Nagyon izgatott vagyok, mivel egy új tudást sajátítok el. A színész számára mindig izgalmas, ha egy új kihívásnak nézhet elébe.
Nyitókép: Egy szelfi Rade Šerbedžijával
