A globális felmelegedés és a klímaváltozás nehezen tagadható, hiszen tetten érhető, miközben sokak szemében még mindig csak messzi, megfoghatatlan fenyegetés. Akadnak olyanok is, akik elfogadják és felelősnek érzik magukat a problémáért. Egy átlagember is sokat tehet, noha arányait tekintve elhanyagolható, hogy az egyén miként viselkedik, eltekintve a milliárdosoktól és a befolyásos politikusoktól. Még mindig kevesen, de egyre többen aggódnak a következmények miatt. A klímaváltozás miatt pedig akár egyfajta szorongás is kialakulhat, ezt nevezik más néven ökoszorongásnak. Ez a kifejezés egyelőre nem szerepel a mentális betegségek hivatalos listáján, azonban egyes szakemberek szerint ugyanolyan tüneteket okoz, mint a más okokra visszavezethető szorongás. Vannak olyan emberek, akik egészen furcsa dolgoktól félnek. Lehet félni a madaraktól, halaktól, pókoktól, de olyanok is vannak, akik a tehenektől félnek. A legtöbb olyan ember, aki nem falusias, jószágtartó környezetben szocializálódott, talán valóban fél a tehenektől, ha élőben találkozik velük. Amíg egy jól sikerült fotón a medve, a farkas vagy az oroszlán is cuki, a valóságban a tehén is lehet félelmetes. Egyébként a statisztikák szerint évente közvetlenül több ezer ember halálát okozzák éppen a tehenek. Valójában többnyire teljesen ártalmatlanok, mégis erősek. Egy egyszerű rúgás vagy döfés halálos sérülést okozhat. Tavaly nyáron bejárta a világsajtót a hír, miszerint egy tehéncsorda sebzett halálra az osztrák Alpokban egy nőt, aki születésnapi gyalogtúrán vett részt felnőtt gyermekei kíséretében. A világ más tájain is történtek hasonló tragédiák. Szerencsétlen és véletlen eseményekről van szó, összességében alaptalan ilyen szempontból rettegnünk a tehenektől.
Vétkes kérődzők?
Az utóbb években egyre többet hallani arról, hogy a kérődzők milyen mértékben járulnak hozzá a klímaváltozáshoz. Sokan bizonyítottnak tekintik, hogy a tehenek túl sokat szellentenek, amitől a légkör üvegházhatású gázzal válik telítetté, ez okozza a globális felmelegedést, ami végül fajunkra nézve is katasztrofális következményekkel járhat. Az egyik leggyakrabban emlegetett klímaváltozási közhely ez manapság. Lehet, részben azért olyan közismert, mert a szellentés valószínűleg már önmagában is vicces felvetés a legtöbb ember számára. Ha olyanokat kérdezünk meg, akik tényleg szakértői a kérődzők emésztésének, kiderül, nem is szellentésről van szó, a szó hagyományos értelmében, hanem tehénböfögésről. Nem csak a tehenek, az összes kérődző állat emésztésére jellemző a gázok kibocsájtása. Állítólag tehenenként naponta átlagosan 160–320 liter közti metántermelés terheli a környezetünket. Ha figyelembe vesszük, hogy a szarvasmarhák száma mintegy másfél milliárdra tehető, és a számokat összeszorozzuk, valóban elég ijesztő számot kapunk. Brazíliában 200 millió, Kínában 108 millió, az Amerikai Egyesült Államokban 96 millió szarvasmarha él. Összesen 1,5 milliárd van belőlük a Földön. Összesített testtömegük majdnem kétszer akkora, mint az emberiség össztömege.
Metánfóbia
Az elérhető szakvélemények szerint a metán sokkal erőteljesebben járul hozzá az üvegházhatás kialakulásához, mint az általános mumusnak tekintett szén-dioxid. Nem kevesebb mint 28-szor erősebb az ilyen hatása. Mielőtt mindent a tehenekre, szarvasmarhákra kennénk, fontos megemlíteni, hogy a „szerencsétlen” tehenek mellett vannak ám még komoly metánszennyezők is. Amíg a világ teljes tehénállománya a becslések szerint 10-15 százalékban „felelős”, a metánkibocsátás harmadáért például az olajipar okolható, amelyben szinte észrevétlen melléktermékként szivárog a gáz a levegőbe kitermeléskor, szállításkor és feldolgozáskor. Nem mellékesen, metán jut a légkörbe a műanyagok lassú lebomlásából is napfény vagy tengervíz hatására. De egyfajta öngerjesztő folyamatként tekinthetünk arra, hogy a sarkvidék permafrosztjából a felmelegedés hatására mind gyorsabb ütemben olvad ki a fagy által foglyul ejtett metángáz. Permafrosztnak nevezzük azt a földet, amely legalább két évig folyamatosan fagyott állapotú. Vannak olyan területek a bolygón, ahol a talaj már több száz, sőt több ezer éve nem engedett fel. Az ilyen befagyott rétegekben nagy mennyiségű szerves anyag található, ami felolvadáskor kiszabadulhat, például üvegházhatású gázok formájában. Ez egyfajta ördögi kört eredményez: a globális felmelegedés felolvasztja a permafrosztot, ami miatt olyan gázok szabadulnak fel, amelyek gyorsítják a globális felmelegedést. A folyamat saját magát gerjeszti, beláthatatlan jövőbeni következményekkel. Igaz az tehát, hogy mint minden gazdasági tevékenységnek, így a mezőgazdaságnak is van környezeti lábnyoma. Az ezzel kapcsolatos vitáknak azonban sokkal inkább arról kellene szólnia, hogy mekkora ennek a mértéke a többi iparághoz képest. Az ENSZ adatai szerint az ember által okozott teljes üvegházhatású gázkibocsátás 14,5 százaléka tulajdonítható az állattenyésztésnek. Európában viszont ez az arány a 6 százalékot sem éri el. Mindezt nem árt tudni, mielőtt mindenért a teheneket okolnánk.
