Már legalább öt éve időről időre találkozni olyan, hazai tisztségviselők által tett kijelentésekkel, amelyek a sorkatonaságnak a visszaállítását helyezik kilátásba. Ezek a kijelentések egészen mostanáig megmaradtak véleményeknek, amelyek kapcsán konkrét lépés nem következett be. A helyzet a közelmúltban változott meg, amikor Aleksandar Vučić államfő a nemzethez intézett televíziós beszédében bejelentette, javasolni fogja a 90 napos kötelező katonai szolgálat bevezetését. Igaz, maga is hozzátette, ezt még közvitára kell bocsátani és jóvá kell hagynia az alakulóban levő új kormánynak és parlamentnek is, a közvita pedig mély, átfogó, hosszú folyamat lesz.
A belgrádi média rögtön találgatásokba kezdett. Legtöbbjük azt állapította meg, hogy leghamarabb jövőre állíthatják vissza a sorkatonaságot, ám annak költségeit is alaposan ki kell még számítani. A Večernje novosti információi szerint a hadsereg vezetősége korábban több modellt is kidolgozott a szolgálat újbóli bevezetésére: ezek időtartamban, a szükséges eszközök beszerzésében, finanszírozásában és a védelmi rendszer átszervezési lehetőségeiben is különböztek. Az ajánlatok részletes elemzésével született meg az a döntés, hogy a kilencven napos kötelező szolgálat lenne a legmegfelelőbb modell. A sorkatonaság újbóli bevezetését egyébként már Zoran Đorđević miniszter is latolgatta öt éve, majd támogatta az ötletet Aleksandar Vulin és Nebojša Stefanovićis, akik ugyanezen a poszton követték a sorban.
ETTŐL FEJLŐDNÉNK?
A katonaságnak egyébként nagy problémát jelent, hogy nincs megfelelő kádere a kiskatonák kiképzésére, mert a létező központok a hivatásos katonák képzésére szakosodtak. A sorkatonaság újbóli bevezetéséhez meg kell(ene) nyitni az elhagyatott kaszárnyákat is, amelyek jelentős részét eladták a kötelező katonai szolgálat megszüntetése óta. Vučić az említett beszédében azonnal reflektált is azokra a kifogásokra, amelyek a hadsereg vezérkarából érkezhetnek a javaslattal kapcsolatban: mint mondta, nem akar arról hallani, hogy nincs elegendő kiképzéssel foglalkozó szakkáder, mert a katonaság máris nekiláthat a káder kialakításának, átképesítéseket hajthat végre, esetleg új személyeket is alkalmazhat. Ezt a problémát az államvezetőség tehát nem akarja tudomásul venni, megoldhatónak tartja viszonylag rövid idő alatt. Ami a kaszárnyák hiányát illeti, valószínűleg kevesebbre is lenne szükség, hiszen ezúttal nem féléves vagy annál is hosszabb szolgálaton töpreng az államvezetőség, hanem kilencven napon. Az államelnök pedig még gazdasági hasznot is lát a kaszárnyák újjáélesztésében: mint mondta, fejletlenebb régiókban pezsdülne fel az élet, hisz ahol katonák vannak, ott felszerelésre, élelmiszerre, minden egyéb használati cikkre is szükség van, ami felvirágoztathatna egyes elmaradt településeket.
NYOLCMILLIÁRD VAGY HETVENMILLIÁRD?
A katonai szolgálat újbóli bevezetésének munkatervei kitérnek a hadsereg bérezésére is. A védelmi minisztérium számításai szerint a kiképzés, az ellátás, a ruházat, a szállítás és más egyéb költségek biztosítására évi nyolc milliárd dinárra lesz szükség.
A sorkatonaság visszaállításáról a védelmi minisztérium két tervében is szó volt már, a 2020–2022-es és a 2021–2023-as tervekben, számolt be a nova.rs hírportál. Az első tervekben még az szerepelt, hogy a sorkatonai kötelezettség visszaállításához kezdetben az államnak 600 millió eurót, vagyis 70 milliárd dinárt kellene elkülönítenie a költségvetésből. Természetesen a következő években ezek a kiadások folyamatosan csökkennének a rendszer működésbe helyezését követően.
A KASZÁRNYA NEM ISKOLA
A hadsereget érintő témákban jártas, ma ellenzékben politizáló korábbi állami tisztségviselők nem látják értelmét annak, hogy újból bevonultassák a fiatal férfiakat. Dragan Šutanovac korábbi védelmi miniszter, akinek a mandátuma idején 2011-ben meghatározatlan időre felfüggesztették a sorkatonai szolgálatot, közölte, az eddig hallott érvek realitást nélkülöző, közvélemény-kutatásokon alapuló politikai szólamok, azoknak a szülőknek próbál kedvezni a hatalom, akik szívesen átengednék a gyerekek nevelését egy időre az államnak, s a hadseregre amolyan oktatási-nevelési intézményként tekintenek, ahonnan tisztességes, jóravaló emberek kerülnek ki. Kiemelte, Szerbia katonai fenyegetettsége nem változott, a környező országok mindegyike hivatásos hadsereggel rendelkezik, így ilyen szempontokkal sem igazolható a sorkatonaság visszaállítása. A költségekkel kapcsolatban elmondta, a 600 millió eurós becslést valóban annak kell tekinteni, ami: becslésnek. Komolyabb elemzések szükségesek.
ROSSZ A MEGKÖZELÍTÉS
Hasonlóképpen vélekedett a témában Zdravko Ponoš ellenzéki elnökjelölt, korábbi vezérkari főnök, szerinte a városok „újjáélesztéséről” szóló jóslatok mesék, a katonaság ugyanis nem vállalat, amely munkahelyeket teremt, a katonaság költséges, pénzébe kerül az államnak, s nem termel hasznot. Szerinte tíz évig semmit sem tett senki a hadseregben, most ráeszméltek, hogy nincs elegendő tartalékos, s hirtelen „megoldást” kellett találni. A professzionális hadsereg fejlesztésén kellene dolgozni, aktív és passzív tartalékos szolgálat felállításán. A költségeket senki sem számolta ki, csak dobálóznak az összegekkel, állítja.
A negyven európai ország közül egyébként hagyományos katonai szolgálat jelenleg 14 államban van: Oroszországban, Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában, Ausztriában, Svájcban, Litvániában, Észtországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Görögországban, Törökországban és Cipruson. Ezen országok többségében a kötelező katonai szolgálat 6–12 hónapig tart.
