A becslések szerint több ezer személy részvételével emlékeztek meg csütörtökön este Újvidéken a Szabadság téren a Vihar hadművelet áldozatairól és a horvátországi otthonaikból elüldözött szerbekről. Az idei központi rendezvényen többek között részt vett Aleksandar Vučić köztársasági elnök, Ana Brnabić ügyvezető kormányfő és a köztársasági kormány egyéb képviselői, Igor Mirović, a tartományi kormány elnöke, Miloš Vučević, Újvidék polgármestere, valamint a boszniai Szerb Köztársaság politikai vezetői és egyházi méltóságok.
Az alkalmi rendezvényen Sanja Vulić volt a felszólalók egyike. Sanja Vulić 12 évesen egyike volt azoknak, akik 1995. augusztus 4-én és 5-én az akkori Krajinai Szerb Köztársaságból a menekültáradattal megindultak Bosznia-Hercegovina, illetve Szerbia irányába. Huszonhét évvel később vegyesek az érzései, egyrészről fájdalmas az egykori szülőföldre emlékezni, másrészről viszont hálás, amiért Szerbiában nem feledkeztek meg a történtekről, és azért, hogy annak idején segítségre számíthattak az otthonaikból elüldözöttek, mondta.
Ez a kilencedik év, hogy méltón emlékeznek meg Szerbiában a második világháborút követően Európában végrehajtott egyik legnagyobb etnikai tisztogatásról, emelte ki Aleksandar Vučić. „Két okból kifolyólag vagyunk itt. Egyrészről azért, hogy a meggyilkolt gyermekekre, nőkre és idősekre, valamint az elüldözött 250 ezer szerbre emlékezzünk, másrészről pedig azért, hogy a tanúk beszámolhassanak az átéltekről. A hallgatás évei, az emlékezet korábbi válsága és az áldozatainkról való megfeledkezés miatt most kötelességünk emlékezni.” – fogalmazott Vučić.
– Hosszú éveken át úgy tűnt, mintha Szerbiában egyetlen tanú sem lenne, aki elmesélhetné, hogy miként gyilkolták meg az ártatlan civileket, házaikat pedig kifosztották és felgyújtották. Mintha senki nem lett volna, aki beszámolhatott volna arról, hogy miként gyalázták, vagy dobálták őket kővel, miközben otthonaikból menekültek. Mintha senki nem beszélhetett volna arról, hogy miként dobtak bombákat a menekültáradatra, ekképpen kioltva gyermekek és idősek életét. A hallgatással megismételtük a gaztettet, a közömbösséget pedig uralkodó ideológiává tettük. Saját nemzetünkben keltettük a felelősség érzését. A hallgatás éveiben Szerbia szép lassan és csendben leépült, erejét veszítette, és bocsánatot kért mindenért, azért is, amiért kellett, de azért is, amiért nem kellett. Véget értek ezek az idők, többé nem hallgatunk és nem engedjük meg, hogy hasonló gaztetteket kövessenek el. Nem lesz egyszerű. Folyamatosan átkereszteltek bennünket, horvátországi szerbek, boszniai szerbek és montenegrói szerbek, majd koszovói szerbek lettünk, noha mi mindig is csak szerbek akartunk lenni, függetlenül attól, hogy hol élünk. Az, hogy különböző országokban élünk, nem jelenti azt, hogy nem ugyanahhoz a nemzethez tartozunk – hangsúlyozta Vučić.
A köztársasági elnök a folytatásban a béke fontosságát hangsúlyozta, szavai szerint Szerbia szinte bármire képes a béke megőrzésének az érdekében. „Másokat oltalmazni annak reményében, hogy majd ők is oltalmaznak bennünket” – nyomatékosította.
– Olyan időket élünk, amikor a világban többen is úgy érzik, hogy eljött az ideje támadni Szerbiát. Visszaélve az ukrajnai helyzettel, sokan próbálnak bennünket támadni, mivel úgy érzik, hogy ezúttal elnyernék a többség támogatását ahhoz, hogy tönkretegyék a szerb nemzetet. Megtörténhet, hogy valóban sikerült nekik kiválasztani a megfelelő pillanatot, lehet, hogy úgy érezték, most válthatnák valóra Budak és Tuđman terveit. Ugyanakkor tévednek. Napjaink Szerbiája nem a kudarc Szerbiája. Napjaink Szerbiája nem az egykori Szerbia, ez a Szerbia nem hátrál meg. Védelmezzük Szerbiát, míg a hazugságokra és a fenyegetésekre higgadtan reagálunk. Akárkinek is jutna eszébe Szerbiát támadni, legyen tudatában annak, hogy országunkat védelmezni fogjuk, illetve megvédjük. Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, Szerbia senkinek nem hódol be, és Jasenovac, a Vihar, valamint az egyéb gaztettek számunkra nem mítoszok, hanem tények – fogalmazott Vučić.
