Izgalmas közéleti témák kapcsán folytatott hangulatos beszélgetések jellemezték a nemzeti összetartozás éve záróeseménye alkalmából Tóthfaluban a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K), valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség által életre hívott Vajdaság Tóthfaluba költözik elnevezésű rendezvény Magyar Szó Park helyszínének programsorozatát, amelyben összesen kilenc panelbeszélgetést hallgathattak meg az érdeklődők. Összefoglalónkban ezúttal a Hátrányból felállni, a Feltörekvő generáció – Az újmédia és a Határok nélkül a médiában című beszélgetések részleteit elevenítjük fel.
HÁTRÁNYBÓL FELÁLLNI
Hátrányból felállni – ezt a címet kapta tóthfalui beszélgetéssorozatunk sporttal kapcsolatos része, utalva arra a küzdelemre, amellyel a vajdasági magyarságban érvényesülni próbáló minden sportolónak és sportegyesületnek meg kell birkóznia. A szakma széles palettájáról érkezett vendégeink révén lehetőség nyílt arra, hogy több szemszögből is körbejárjuk a témát, beszélgessünk a térségünk sportéletét nehezítő, olykor egyéni okokban gyökerező, olykor lokális, máskor globális méretű kihívásokról.
– Az 1999-es bombázások után a klub szinte teljesen megszűnt – adott rögtön példát egy helyspecifikus kihívásra Tóbiás József, az adai Potisje–Pletex Férfi Kézilabdaklub elnöke, aki 2004-ben vette át a klub irányítását, amelyet azóta is számos csúcs- és mélyponton vezetett át. – Azóta sok szép dolog történt, s bár néhányszor jött olyan pillanat, amikor bennem is felmerültek kételyek, nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja. Amikor úgy nézett ki, hogy nem tudunk felnőttcsapatot indítani, vagy már az U14-es korosztályban is kevés gyerekünk maradt, akkor sem hagytuk abba. Később pedig kifizetődött ez a kitartás, hiszen 2019-ben felkarolt minket a Magyar Kézilabda Szövetség. Jelenleg nemcsak az adai férfi- és női egyesülethez, hanem Zentára, Magyarkanizsára, Törökkanizsára, Muzslyára is jut az anyagi, erkölcsi és szakmai segítségből, vagyis mindenhova, ahol magyar gyerekek kézilabdáznak – magyarázta Tóbiás József.
Bálint Zoltán, a Vajdasági Birkózóakadémia ügyvezetője, vagyis egy csupán néhány hónapja elindult, nagyszabású projektum élén áll, ám egy olyan sportban, amely nemcsak az egyik legnagyobb múltúnak, hanem talán a leginkább hányattatott sorsúnak is mondhatja magát, hiszen egyre nehezebben tudja elfogadtatni magát napjaink nézőbarát követelményei között.
– A birkózás az egyik ősi sport, amit tulajdonképpen minden gyerek a génjeiben hordoz, hiszen az egyik első játékuk egymással éppen az, hogy birkóznak. A sportunk folyamatosan próbál megfelelni a modern, felgyorsult világ elvárásainak. Egykoron még 20 percesek voltak a mérkőzések, az én időmben aztán 3x3, később 5, most pedig már 2x3 percre módosult a küzdelmek ideje. A mérkőzések azonban így sem mindig azonos hosszúságúak, ezzel pedig nem tudjuk kielégíteni a média igényeit: hiszen tusgyőzelemmel rövidebb, a nemrég bevezetett videóbíró használatával pedig hosszabb ideig is tarthat, amíg kialakul az eredmény – hangsúlyozta Bálint Zoltán.
A sportolókat a zentai Bajić Halasi Éva, többszörös Európa- és világbajnok küzdősportoló képviselte, aki olyan, felénk kevésbé meghonosodott küzdősportokban próbált érvényesülni – sikerrel – mint a kick-boksz és a szambó. Őt egész karrierje során egy betegség, az asztma hátráltatta, ám ennek ellenére is sikerült meghódítania a csúcsot.
– 2002-ben kezdtem aikidóval foglalkozni, ami egy olyan sportág, amelyben az asztmám kevésbé hátráltatott, hiszen nem kell sokat futni. Nem tudtam viszont ugyanúgy edzeni, mint a többiek, ami különösen akkor kezdett akadályt jelenteni, amikor a küzdősportok nehezebb vállfajai, mint a kick-boksz felé kacsingattam. 2013-ban a kick-boksz- és az IBF-világbajnokságot is megnyertem, s mivel ezek nem olimpiai számok, úgy éreztem, hogy számomra ennél nem volt feljebb. Visszavonultam, megházasodtam, ám néhány év múlva erőt gyűjtöttem a visszatéréshez, mígnem immár anyaként rá kellett jönnöm, hogy a családom szenvedné kárát, ha magas szinten tovább folytatnám a versenyzést – mesélte Bajić Halasi Éva, hozzátéve, végül ez a felismerés vezette el odáig, hogy végleg befejezze a karrierjét.
Ft. Utasi Jenő, a tóthfalui Nyers István Akadémia Sportegyesület elnöke meglátása szerint a legnagyobb hátrányt a sport fejlődésében századunk új trendjei jelentik, amelyek nyomán a fiatalok egyre kevésbé vágynak a szabadba.
– Az én gyerekkoromban a szülőknek este be kellett hívniuk az utcáról a gyerekeket, ma viszont azért kell rájuk szólni, hogy menjenek ki játszani – szögezte le a beszélgetés során ft. Utasi Jenő.
Bognár Viktor, ft. Utasi Jenő, Bajić Halasi Éva, Bálint Zoltán és Tóbiás József (Gergely József felvétele)
A ROSSZ KOMMENT IS LEHET JÓ
A tóthfalui kerekasztal-beszélgetések között egy igen aktuális témáról szólót is meghallgathattak az ott jelenlevők. Az új média fogalmát és szerepét jártuk körbe vendégeinkkel, Máriás Endrével, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettesével, Fehérvári Csongorral, a Pannon RTV internetes kiadásának a főszerkesztőjével, Kohán Mátyással, a Mandiner munkatársával és Ternovácz Áronnal, a Magyar Nemzet és a Magyar Szó munkatársával.
A beszélgetés során a résztvevők egyetértettek abban, hogy az újmédia megjelenése jelentősen megváltoztatta a médiafogyasztási szokásokat, hiszen az eddigi egyoldalú kommunikáció kétoldalúvá vált, ráadásul hatalmas híráradat is tárult elénk. Ez egyfelől jó, hiszen van miből válogatni, valamint akkor tájékozódunk, amikor szeretnénk, másfelől viszont mindennek következtében egyre inkább elterjedtek az álhírek is.
A rohanó világ következménye az is, hogy teljesen más formátumú híreket fogyasztunk, s ehhez kellett alkalmazkodnia az újmédiának is, amely rövid bejegyzések segítségével vezeti át az olvasót a hosszabb terjedelmű anyagokra. Mindezek mellett egyfajta verseny is kialakult, hiszen minden médiaház igyekszik elsőként értesíteni a nyilvánosságot egy-egy hírről. Ennek a hátulütője az, hogy az olvasó sokszor nem azt nézi, hogy ki közölte a hírt, hanem azt, hogy mit közölt.
Arra a kérdésre, hogy a közösségi média milyen szerepet játszik a médiafogyasztásban, mindannyian úgy vélték, hogy igen nagy jelentőséggel bír. Áron egy kutatással szemléltette a dolgot, kiemelve, a vizsgálatok alapján az emberek napi négy órát töltenek el a telefonjuk nyomkodásával, aminek 80 százaléka a közösségi média felületeinek használatára irányul. Mátyás és Csongor az algoritmusok szerepére is rávilágított, hiszen bármennyire is tudatosnak tűnik az olvasó számára a választás, mégsem tekinthető annak.
A közösségi médiában megjelent tartalmak lehetővé teszik a visszacsatolást, a kétoldalú kommunikációt, hiszen az ott megjelent írásokhoz, bejegyezésekhez hozzá is tudnak szólni. A beszélgetőpartnerek szerint ezek a hozzászólások befolyásolhatják a többi olvasót is, mindennek azonban pozitív hozadéka is van, hiszen felpörgeti a cikkek, bejegyzések elérését. A résztvevők viccesen megjegyezték, hogy a rossz komment is lehet jó, hiszen igen jelentős hasznot tud generálni, ez ugyanis egyfajta jelzés a Facebook felé is arra vonatkozóan, hogy az adott bejegyzés nagy érdeklődésre tart számot.
Azzal kapcsolatban, hogy az újmédia „legyőzi-e” a hagyományos médiát, Csongor elmondta, szerinte mindegyiknek meglesz a maga helye, és meg fognak maradni, majd hozzátette, hogy a tartalmakat ennek megfelelően kell igazítani. Úgy vélte, hogy a kettőnek össze kell dolgoznia, és ki kell egészítenie egymást. Máriás Endre sem volt borúlátó ezzel a témával kapcsolatban, mint mondta, hiába beszélünk sokat arról, hogy csökken a rádiók hallgatottsága, a nyomtatott sajtó olvasottsága, hiszen ha a hagyományos médiumok megfelelő módon, megfelelő tartalmak előállításával tudnak reagálni az előttük álló kihívásokra, akkor fenn tudnak maradni, hiszen egészen mást tudnak nyújtani, mint az újmédia, és – ahogyan fogalmazott – van, akinek az újra van igénye, van, akinek a hagyományosra, ugyanakkor olyan is akad, akinek mindkettőre.
Kállai Göblös Nikoletta, Ternovácz Áron, Kohán Mátyás, Fehérvári Csongor és Máriás Endre (Gergely József felvétele)
HATÁRTALAN ÉRTÉKTEREMTÉS
A kettős állampolgárság megadásával 2010 óta a határon túli és az anyaországi médiumoknak jóval közvetlenebb az együttműködésük, mint amilyen korábban volt. Az együttműködés formáiról számoltak be a Határok nélkül a médiában című panelbeszélgetés vendégei: Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője, Tóth Lívia, a Hét Nap főszerkesztője, Klemm József, a Vajdasági Rádió és Televízió vezérigazgató-helyettese, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) társelnöke, Bodzsoni István, a Pannon RTV igazgatója, illetve Ternovácz István, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja, az Újvidéki Rádió munkatársa.
Klemm József a konvenció megalakulásáról és jelentőségéről mesélt a közönségnek.
– Egy magyarországi tanácskozáson ismerkedtünk meg az erdélyi magyar újságírókkal, és akkor ébredtünk rá, hogy a külhoni magyar újságírást nagyon sok minden fűzi össze. Igen sok kérdésben egyetértettünk, és rájöttünk, hogy olyan megoldásokat tudunk javasolni, amelyek a többi kisebbségi közösség számára is felhasználhatók lehetnek. 2005-ben megtartottuk a konvenció első ülését, és próbáltuk ezeket a törekvéseket megvalósítani. Egyetértettünk két alapvető kitételben, amelyeket a kisebbségben dolgozó magyar újságíróknak követniük kell: az európai színvonalú, ugyanakkor magyar szellemiségű újságírás biztosításának fontosságában – emlékezett vissza Klemm József, hozzátéve, a KMÚEK tavaly ünnepelte volna fennállásának 15. évfordulóját, a járványhelyzet miatt azonban erre csak az idén kerül sor.
Tóth Lívia a Kárpát-medencei magyar újságíró-szervezetek együttműködésének előnyeiről beszélt az egybegyűlteknek.
– Hatalmas az a kapcsolati tőke, amit a 15 év alatt sikerült kiépítenünk. Hol az egyik, hol a másik országban szerveztünk találkozókat, közös megmozdulásokat. Megfizethetetlen értéke van annak, hogy megannyi helyről kérhetünk írásokat, fotókat, ha szükségünk van rájuk – mutatott rá a Hét Nap főszerkesztője.
Varjú Márta kiemelte, hogy a Magyar Szó 2003 óta különböző rovatokon keresztül foglalkozik a külhoni magyarság helyzetével.
– A kilencvenes években számos újságíró tudósított a magyarországi médiumoknak a háborús helyzetről. Folyamatosan kapcsolatot teremtettünk a határon túli lapokkal, így szélesedett a kör és növekedett az együttműködésre való igény is.
A Magyar Szó ma is igyekszik online informálni a külföldön élő vajdasági magyarokat, akárcsak a magyarországi olvasókat, akik állandó látogatói honlapunknak, és folyamatosan arra törekszünk, hogy mindezt tovább fejlesszük – fejtette ki lapunk főszerkesztője.
– Kétfajta globalizáció van: az egyik regionális határon átívelő információáramlás, a másik pedig világméretű, amit médiagyarmatosításnak nevezek. Figyelembe kell venni az emberek igényeit, a piaci igényeket, és kínálni valamit, ami konkurense lehet mindennek. A mi dolgunk, hogy elfogadottá tegyük a közép-európai értékrendet. Ezért fontosak a határon túli együttműködések, mert össze tudunk fogni általuk – foglalta össze álláspontját Bodzsoni István.
Ternovácz István szerint ugyanakkor arról is beszélni kell, hogyan bontsuk le a belső határainkat.
– Szépen leépültek az országhatárok, és kiválónak nevezhető az együttműködés határon innen és túl, azonban korábban voltak nézeteltérések az itteni médiumok munkatársai között. Ma már sokkal jobb a hangulat, mint amilyen évekkel ezelőtt volt. A vajdasági magyar sajtó berkein belül azonban tovább kell erősíteni a jó kapcsolatokat – fogalmazta meg gondolatait Ternovácz István a Határok nélkül a médiában című beszélgetésen.
