Valihora István, lapunk egykori újságírója életének 81. évében vasárnap hunyt el a szabadkai kórházban. Szerdán a palicsi temetőben helyezték örök nyugalomra. Nagyra becsült volt kollégánk a Képes Ifjúságban kezdte pályáját és 1968-tól 2000-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a Magyar Szó újságírója, emellett a város sportéletében és a civil szférában is tevékenykedett. Valihora Istvánt lapunk nevében Kabók Erika, a szabadkai szerkesztőség vezetője, a Hétvége melléklet szerkesztője búcsúztatta:
– Valihora István a Magyar Szó legendás újságírója volt. A legnehezebb és legkényesebb témákat bízta rá a szerkesztőség vagy ő maga hozakodott elő ezekkel. Igazán belpolitikai újságíróként teljesedett ki karrierje. Nem tudta szó nélkül hagyni az igazságtalanságot, a tények elferdítését, a politikai vagy gazdasági rövidlátást. Mindig élesen fogalmazott, s mert pontos és körültekintő volt, nem lett egyetlen sajtópere sem – hallottuk egyebek között a visszaemlékezésben.
– Nem csak a belpolitikai vagy a sport témákban volt jártas, de az élet minden területe egészen nyugdíjba vonulásáig, sőt még azután is minden közéleti téma érdekelte, gyakran bosszantotta is. Amíg dolgozott, amolyan kávéház volt a Magyar Szó szabadkai szerkesztősége, bejártak az olvasók, az értelmiségiek beszélgetni. Akkor még volt időnk egymásra. Heves viták folytak a város vagy akár Palics gondjairól, gyakran a színházi vagy irodalmi életről is. Emlékszem gyakran felemlegette a palicsi Bagolyvárat. Mintha csak a saját örökségéről lett volna szó, úgy bántotta az épület omladozása. S talán kicsit magáénak is érezte, hiszen ő volt az, aki visszahozta a köztudatba Vermes Lajos sportmunkás eredményeit meg a palicsi előolimpiát, s ápolta az ősök emlékét úgy, hogy sportnapokat szervezett. Ha csak tehette, nem mulasztotta el kifejteni, hogy az, ami 1880-ban Palicson történt, a világ sporttörténetének része, hiszen a palicsi előolimpia 16 évvel megelőzte az újkori olimpiai játékokat. S mivel ilyen nagy érték van a közvetlen környezetünkben, a sporttörténelem mellett arra is ügyelt, hogy Palics brendjeként emlegesse Vermes Lajos hagyatékát. Munkája nem múlt el nyomtalanul. Az első európai kerékpárpályát újra építették, Vermes Lajos szobra is áll a tóparton és az ígéretek szerint a Bagolyvárat is hamarosan felújítják. Pista, ebben a te munkád is benne van. Az utókor hálával tartozik neked – mondta egyebek között Kabók Erika.
A palicsi temetőben vettek végső búcsút Valihora Istvántól (Fotó: Mihályi Katalin)
– Vérbeli újságíró voltál, nagyra becsültünk mi, akik veled együtt dolgoztunk, és nagyra tartottak téged az olvasók is, mert hihetetlenül tájékozott voltál és kemény kiállású, véleményformáló újságíróként bátran vállaltad véleményedet még a legkockázatosabb időkben is. Olyan előfordult, hogy nem közölte le a szerkesztő az írásodat, mert politikailag nagyon kemény volt, de abba egyetlen egyszer sem mentél bele, hogy belejavítsanak, hogy átírják, hogy elvegyék az élét. Tisztelted a betűt, a mondatot, a szakmát, meg magadat is. Méltán kerültél a vajdasági magyar újságírás nagyjai közé. Igazad van, nincs ilyen testület, szervezet, de mi tudjuk ki voltál, és büszkék vagyunk rád. Nyomot hagytál a vajdasági sajtótörténetben. És ez nagy dolog – búcsúzott egykori kollégánktól Kabók Erika.
