Hogy milyen volt egykoron, majd negyven éve a Magyar Szó székházában, a deszkben a hangulat? Zsibongó. Milyen is lehetett volna? Amikor újságírói gyakornokként kezdtem, egymás hegyén-hátán ültünk, a szerkesztőségben a rengeteg asztal és szék ellenére soha nem volt elég hely. Az óriási termet cigarettafüst lengte be, állandó hangzavar volt a mechanikus és a villamos írógépek kattogásától, az élménybeszámolót tartó újságírók köré csoportosuló munkatársak kacajától és az anekdotázó szerkesztők hahotájától. Ilyen körülmények között körmöltük flekkpapírra az írást, és hallgattuk közben a tapasztaltak jó tanácsát: az újságíró többnyire a terepen dolgozik! Menjetek ki, ne üldögéljetek itt bent! Volt, aki megfogadta, volt, aki nem. De mindannyian egyet akartunk, és azt nagyon: hozzájárulni, hogy a napilap nagyüzemében minél jobb, érdekesebb, olvasmányosabb újság készüljön.
Ilyenkor, a Magyar Szó születésnapján, ami hivatalosan december 24-én lenne, de mi az ünnepséget mindig előbb rendezzük meg, megállunk egy kicsit, egy szóra, lélegzetnyi szünetet tartunk, és eltöprengünk a múlton, felidézzük az elődeink útravalónak szánt intelmeit, és elmerengünk a laphoz kötődő legszebb emlékeinken. Együtt örülünk a díjazottakkal, és koccintunk a 77 éves Magyar Szó tovább éltetésére.
De valóban csak egy pillanatra állunk meg, mert a napi taposómalom hajt bennünket tovább, nincs megállás, készül a másnapi újság, a karácsonyi, a szilveszteri szám, a sok melléklet, és folyamatosan lüktet az online-on a munkatempó.
Mindez egyetlenegy célért tesszük, önökért, kedves olvasóink, mert a Magyar Szó legfőbb küldetése a vajdasági magyarság szolgálata.
Boldog 77. születésnapot, Magyar Szó!
