Kedves Pósa atya! Februárban ünnepeljük a házasságot, ha jól tudom Házasság hete is ekkor van. Én valahogy kevés igazán boldog házasságot látok manapság. Örök robotolás, a hétköznapok gondjai által okozott keserűség az, ami úgy tűnik, lehangolja a mai kapcsolatokat. Túlélés, a mindennapi betevő biztosítása, a rohanás határozza meg a fiatal házasok életét. Szomorúan látom ezt. Van megoldás? Van lehetőség az öröm visszaszerzésére a megfakult életekben? Köszönöm a válaszát: Cs.
A Házasság hetét az idén február 13-20. rendezik meg világszerte.
Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. A Házasság hetét – amelyhez hazai és nemzetközi szinten is számos ismert közéleti személyiség csatlakozott kifejezve elköteleződését a házasság, a család ügye iránt – mára 4 kontinens 21 országában ünneplik. Magyarországon az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével. A Házasság Hete Szervezőbizottsága által koordinált központi programok fővédnöke 2013 óta Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége.
„A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is.
A Házasság hete olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Bátorít minden olyan helyi kezdeményezést, amely hidat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé, amely segíti életüket, boldogulásukat. Nyíltan beszél a házasság mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és házasulandókat, valamint a teljes helyreállás reményét ébren tartani azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valamilyen ok miatt megszakadt.”
Olvasónk írja, hogy kevés igazán boldog házasságot lát manapság. A robotolás, a gondok, a keserűség lehangolja a kapcsolatokat. Túlélés, a mindennapi betevő biztosítása, a rohanás rányomja bélyegét a fiatal házasok életére. Kérdezi, van-e megoldás? Van-e lehetőség az öröm visszaszerzésére a megfakult életekben?
A Házasság hetében bemutatott és bemutatandó házaspári történetek, tapasztalatok mind azt mondják, hogy van megoldás a házastársi kapcsolatokat lehangoló nehézségekre, van lehetőség az öröm megszerzésére a megkeserült életekben.
Csókay András, a neves idegsebész és felesége, Altay Daniella a Házasság hete szombathelyi rendezvénysorozatán 2020. február 11-én közös életük örömeiről, tragédiáiról, nehézségeiről beszélt a hallgatóságnak.
Mi az, ami összeköt hívő és nem hívő embert? - tette fel a kérdést az előadás elején Csókay András, és rögtön meg is válaszolta azt: a szeretet. A szeretet, ami elköteleződést jelent.
András: „Mi három hónap után, az Erzsébet-híd lábánál köteleződtünk el egymásnak. Elhatároztuk, hogy közösen éljük le az életünket. 14 és 15 évesek voltunk ekkor. Bár volt olyan időszak, amikor nagy erőkkel dolgoztam azon, hogy ezt az ígéretet felrúgjam, a legnagyobb nehézségeket is túléltük, és ma is együtt vagyunkk szeretetben, megértésben.
A szeretet nem elsősorban érzelmi kérdés, hanem akarati, döntési tényező. Én 33 és 42 éves korom között gonosz voltam a feleségemmel, kicsapongó életet éltem. Ami végül térdre kényszerített, az a megbocsátás volt.”
Daniella: „A kezdet kezdetén önzetlen szeretet kell. Ha ez nincs, 15 év múlva nem fognak tudni a párok túllépni a bajokon és megoldani a problémáikat. Amikor elindul egy közös élet, a felek annyira kell, hogy szeressék egymást, hogy ne csak önmagukat, de a másikat is boldoggá akarják tenni. Sokan mondogatták nekem akkoriban, hogy milyen nő az, aki hagyja magával ezt csinálni? Miért nem küldöm el? De én nem ezt éreztem. Szükségem volt a férjemre. Arra a férjre, akit fiatalon megismertem. Volt bennem elég csökönyösség, bátorság és ragaszkodás ahhoz, hogy megbocsássak, és megmaradjunk együtt, mint két puzzle-darab, ami kiegészíti egymást. El tudtam hinni, hogy megváltozik.”
Csókay András a tékozló fiú történetét idézte: tudni kell letérdelni, és szívből bocsánatot kérni. És kell a másik fél, aki szívből megbocsát.
Csókay András 47 éves volt, amikor megszületett a legkisebb fiuk, Marci. Mindenki nagyon várta őt, a család szeme fénye volt. Egy otthoni összejövetel alkalmával megfulladva találtak rá az elhagyatott kerti medence húszcentis vizében. Tíz éves volt. Az előadóterem kivetítőjén megjelenik egy fotó: a sikertelen újraélesztést követően a kanapén fekszik a kisfiú élettelen teste, apja föléje borul, anyja és testvére összetörve ülnek körülötte. Megrendítő látvány.
András: „2014. február 2-án volt, hogy Marcit elvesztettük. Bíztam a csodában, és ez meg is történt. Nem úgy, hogy Marci feléledt, hanem úgy, hogy a szenvedés meghozta a teremtő energiát. A hitnek egy magasabb szintjén, megerősödve jött ki ebből a tragédiából a család. Még szerelmesebbek lettünk egymásba, és mi, akik 18 évesen elhagytuk a templomot, közelebb kerültünk a bennünk élő Istenhez. Marci halála után összeroppantam, másfél évig depressziós voltam, de akkor sem kételkedtem az Istenben. Daniella tartotta össze a családot, ő lett a nagyszülők vigasztalója, a gyerekeink támasza. A férfiak tudnak háborúzni, atombombát csinálni, de a nők erősebbek nálunk.”
Daniella: „Mindenki romokban hevert. Kételkedtünk benne, hogy valaha még boldogok lehetünk. Szörnyű volt, fizikailag is nagyon rosszul voltam, de óriási kötelességtudat munkált bennem, és hittem, hogy Isten megmutatja a kiutat. A szülőknek fáklyának kell lenni, fel kell tudni dolgozni a bajokat, talpon kell maradni. Nem volt más választás. Élni kellett az életet, és az volt bennem, ha én nem csinálom, akkor ki? A seb életem végéig ott lesz a szívemen, de elfogadtam, hogy ez velünk megtörtént. Boldogok vagyunk nélküle, és mégis mindig vele.”
Hallanunk kell a Házasság hetében elhangzó tanúságtételeket, hogy megtanuljuk, hogyan lehet örömtelivé, elkötelezett szeretetben kitartóvá tenni a házasságot, hogyan lehet megteremteni a boldog házasságot.
