– Számos hasonlóság van Magyarország és Szerbia között. Mindkét állam kis országnak számít, de olyannak, amelyek az államiság hosszú tradícióját őrzik, mindkét népcsoport tagjai nagy számban élnek az anyaországuk határain túl a történelem viharai miatt, mindkét ország azon a területen fekszik, ahol a nagyhatalmak örökösen a befolyásért, egymás erejének a felmérése miatt küzdöttek, s ennek a megmérettetésnek az elszenvedői voltak az itteni államok. Ma annyiban más a helyzet a tíz évvel ezelőtti vagy korábbi helyzethez képest, hogy mindkét ország sokkal inkább képes arra, hogy saját maga döntsön a sorsáról, Szerbia és Magyarország vezető politikusa is olyan politikus, amilyenhez nem szoktak hozzá Brüsszelben: jellemes, határozott karakterrel rendelkező politikusok – jelentette ki a Dnevnik újvidéki napilapnak adott interjújában Pásztor István, a tartományi parlament és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke arra a kérdésre válaszolva, hogy miért hasonlítják ma sokan össze Orbán Viktor magyar miniszterelnököt és Aleksandar Vučić szerb államfőt.
Pásztor rámutatott, tény, hogy Szerbiában nem a legideálisabb a média szabadságának, a közbeszéd minőségének az állapota, ez azonban nem jelenti azt, hogy a különféle európai jelentéseket mindenféle fenntartás nélkül kellene kezelni. Mint mondta, az európai integráció kapcsán az utóbbi időben számos alkalommal hallhattuk azt, hogy Szerbiának egyeztetnie kellene a külpolitikáját az EU-val, nem kellene ennyire szorosra fűznie a szálakat Kínával. Ezeknek a kijelentéseknek a tevői azonban szemet hunynak afölött, hogy például Németországnak, melyet a legmeghatározóbb uniós országnak tartanak, 2017 óta éppen Kína a legnagyobb külkereskedelmi partnere. Sok a képmutatás az európai politikában – állapította meg Pásztor.
Az interjúban sok szó esett az Európai Bizottság szerbiai országjelentéséről, melyben számos kifogás érte az itteni jogállamiságnak, véleményszabadságnak az állapotát. Az elnök közölte, megkérte arra a Fideszt, melynek képviselőcsoportjában Deli Andor vajdasági képviselő is helyet foglal, hogy szavazzon a jelentés elfogadása ellen, s ez meg is történt. Pásztor csalódott a jelentés és az európai integrációk előrehaladása miatt, mint mondta, arra számított korábban, hogy nagyobb előrelépést látunk majd, közelebb jutunk a célhoz az elmúlt évek során. Tisztában van azzal, hogy a pandémia most sok mindent átírt, megváltoztatott prioritásokat, elfordította Brüsszel figyelmét, de az igazat megvallva – tette hozzá – a pandémia előtt sem észlelte egy erőteljes bővítési kedvnek a jeleit. A jelentés megerősíti ezeket a meggyőződéseket, és nem mutatja be, mennyit fejlődött Szerbia. Egy korábbról megörökölt sematikus ábra alapján készítették el a jelentést, mely egyetlen utalást sem tartalmaz, hogy bizonyos hibákat esetleg maga az Unió is vétett. Hozzáfűzte, a leginkább azt hiányolja belőle, hogy nem ismeri el társadalmunk előrehaladását, azt a közös erőfeszítést, amelyet megteszünk az EU-hoz való közeledésért. Itt nem egyes politikusok eredményeiről, hanem a társadalom egészének eredményeiről van szó, mely fölött elsiklottak a jelentés készítői.
Meggyőződésének adott hangot, hogy Magyarország a szerb európai uniós közeledés legkiemelkedőbb támogatója volt az elmúlt évtizedben. Ebben az évtizedben Szerbia olyan eredményeket ért el, amelyek feljogosítják arra, hogy ma elégedetlen legyen a fogadtatással, jegyezte meg, és meggyőződésének adott hangot, hogy olyan uniós tagállamoknál is jobbnak számít, amelyek már régóta tagjai az EU-nak.
A magyarországi támogatással megvalósított vajdasági magyar gazdaságfejlesztési program kapcsán úgy fogalmazott, semmilyen kivetnivalót nem lát abban, ha valaki 350 millió eurós gazdaságélénkítésben érdekelt, s mint mondta, nem lenne rossz, ha a többi itt élő nemzetiség anyaországa is hasonlóan cselekedne, a haszon ugyanis közösnek számít.
