Életének 77. évében meghalt Jung Károly költő, műfordító, kritikus, néprajzkutató, egyetemi tanár. A neves szakember 1944. június 26-án született Gomboson. Az általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, a középiskolát Szabadkán végezte el. Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett egyetemi oklevelet 1970-ben, majd ugyanitt 1977-ben magiszteri, 1984-ben pedig doktori fokozatot irodalomtudományból. Jung Károly 1966–1969 között az Új Symposion szerkesztőségi titkára volt. Később, 1970–1975 között a Jó Pajtás munkatársaként dolgozott, majd 1975-től 2012-ig az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének tudományos munkatársa, főmunkatársa, rendkívüli, majd rendes tanára volt. Emellett a budapesti ELTE Bölcsészettudományi Kara Folklór Tanszékének, illetve a szegedi JATE Bölcsészettudományi Karának vendégtanáraként is dolgozott. Jung Károly 2012-ben vonult nyugdíjba. Tagja volt a Vajdasági Írók Egyesületének és a Magyar Írószövetségnek. Legismertebb művei között van a Barbaricum és a Mogorva Héphaisztosz című verseskötetek, valamint Az emberélet fordulói – Gombosi népszokások; a Köznapok és legendák, az Ikerkönyvek 1. és 2., a Sokarcú néphagyomány, illetve A Pannóniai Énektől a Mária-lányokig című tanulmánykötetek. Munkásságát 1993-ban Ortutay Gyula-emlékéremmel, 1995-ben Neven-díjjal, 1979-ben és 1987-ben Bazsalikom műfordító díjjal, 1988-ben Üzenet-díjjal, három ízben (1991-ben 2004-ben és 2012-ben) pedig Híd-díjjal ismerték el.
