Kétnapos szerbiai látogatáson vett részt hétfőn és kedden dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke és küldöttsége. A hétfői napot, a Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével folytatott tárgyalást követően, Belgrádban töltötte, ahol egyebek mellett Ivica Dačić szerb házelnökkel, továbbá Ana Brnabić miniszterelnökkel, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti frakciójának a tagjaival találkozott. A magyar házelnök keddi napja az Aleksandar Vučić államfővel folytatott tárgyalással kezdődött, ezt követően Újvidékre utazott, ahol megtekintette az Európa Kollégiumot, majd több, Újvidéken működő, közösségi szempontból fontos intézmény – köztük a Magyar Szó – vezetőjével találkozott, akik beszámoltak az általuk vezetett intézmények jelenéről és terveiről. Ezt követően Topolyán megtekintette a TSC csapat labdarúgó-akadémiáját, de a szerb szuperligás együttes stadionjának az építkezés utolsó fázisába lépett munkálatait is bejárta. Látogatását Szabadkán zárta, ahol megtekintette Bíró Károly egykori polgármester, a nemzeti összetartozás napján leleplezett szobrát, majd ellátogatott a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karra, ahol a magyarul is oktató szabadkai felsőoktatási intézmények vezetői, valamint Somogyi Tünde, a Szekeres László Alapítvány ügyvezetője, továbbá mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke számoltak be a magyar nyelvű oktatás jelenéről és a jövőbeni tervekről, végül pedig a Magyar Médiaházban a Pannon RTV, a Hét Nap és a Magyar Szó képviselőivel találkozott. Végül a Pannon TV Szubjektív című műsorának vendégeként összegezte kétnapos látogatását, valamint válaszolt a Szerbiát és a magyar közösséget érintő legaktuálisabb témákat elemző kérdésekre. Az alábbiakban ezt az interjút olvashatják.
Dr. Kövér László (Ótos András felvétele)
Útja elsőként Belgrádba vezetett, ahol Ivica Dačić szerbiai kollégájával találkozott, valamint aláírtak egy keretegyezményt is. Mit tartalmaz ez?
– Nagyon sok parlamenttel van kétoldalú kapcsolatunk, de kevéssel van bármiféle írásos megállapodás az együttműködésről. A szerb nemzetgyűléssel már régebbről létezett ilyen, ezt most tulajdonképpen megújítottuk, arra tekintettel, hogy Szerbia európai uniós integrációs törekvéseit hangsúlyozottan szeretnénk támogatni. A rövid deklaráció arról szól, hogy megosztjuk egymással a tapasztalatokat és az információkat, kicseréljük a másik felet érdeklő törvényeket és törvényjavaslatokat, szakmai segítséget próbálunk egymásnak nyújtani. Felhívom a figyelmet arra, hogy a magyar Országgyűlésnek nemcsak képviselői, hanem hivatala is van, és ez immáron 14 európai uniós iker-intézményi felkészítő programot bonyolított le szerte Európában. Ennek nagyobbik része, pontosabban 12, a Nyugat-Balkán valamelyik országának a parlamentjében zajlott. Ez egy olyan lehetőség, amit a szerb kollégáknak szintén felajánlottunk, az európai uniós integrációs folyamat elősegítésének az érdekében.
A két hivatal közötti együttműködés során a nemzeti önazonosság megőrzése is szem elé kerül, hiszen Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke a szerbiai parlament alelnöki posztját is betölti. Mi lehet a külhoni magyar pártok szerepe ebben az összeköttetésben?
– Én azt látom, hogy szerencsés csillagállás jellemző, a nemzetpolitika és a szomszédságpolitika tekintetében egyaránt, hiszen van egy anyaországi kormányzat, amelyik végre komolyan vette saját alkotmányos kötelezettségét, azaz nem csupán a 93 ezer négyzetkilométeren élő magyar polgárok iránt tartozik felelősséggel, hanem a nemzet egésze iránt. Ráadásul sikerült olyan anyagi hátteret teremteni a nemzetpolitikához, amelyik nagyságrendi és minőségi fejlődést jelentett az együttműködésben. Sikerült egy olyan szerbiai kormányzatban partnerre találni, amelyik hajlandó volt túllépni a történelmi beidegződéseken, a régi, rossz hagyományokon, és megértette azt, amit mi is vallunk: itt, Közép-Európában, egymás mellett élünk, ezért meg kell tanulnunk az együttélés és az együttműködés azon formáit, amelyek arról szólnak, hogy Magyarország anyagi és erkölcsi vonatkozásban is támogatja a területén élő 13 nemzetiséget, és Szerbia is támogatja törekvéseiben a jelentős számú magyar közösséget, amelyik hosszú időn át az elvándorlás, az elmenekülés gondolatával volt kénytelen foglalkozni. Szerencsére évek óta új időszámítást élünk, és ebben a fejlődésben oroszlánrészt vállalt a Vajdasági Magyar Szövetség. Nekik is köszönet jár, mert ezt a változtatást nyilvánvalóan csak úgy lehetett elérni, hogy ők képesek voltak kiépíteni a bizalom hídját a szerb politikai elittel. Úgy látom, hogy ma nem csupán taktikai, vagy akár személyes szimpátiára épülő partnerség van Szerbia és Magyarország között, hanem egy stratégiai együttműködés a közös érdekek mentén. Ugyanez mondható el a Szerb Haladó Párt és a VMSZ együttműködéséről is. Persze van egy, személyes jó viszonyokon alapuló együttműködési rendszer is, ugyanakkor van egy hosszútávra tervező, közös gondolkodás is, Szerbia, és azon belül a vajdasági magyarság, jövőjéről.
Szerbia és Magyarország között is stratégiai együttműködésre törekednek, mit jelent ez?
– Szerbiának jelen pillanatban legfontosabb nemzetpolitikai feladata elérni, hogy az EU teljes jogú tagként felvegye. Mi ebben szeretnénk minden segítséget megadni, nem csupán barátságból, vagy azért, mert valamit cserébe várunk, hanem azért, mert ez egybevág a mi nemzeti érdekeinkkel is. Ennél még tovább megyek: mi arra szeretnénk ráébreszteni az EU vezetőit, a vonakodó tagállamok politikusait, hogy nem csupán Magyarország, illetve Közép-Európa stratégiai érdeke a Nyugat-Balkán integrációja, hanem ez egész Európa stabilitásának a záloga a jövőre nézve. Bizonytalan világban élünk, Európa maga is elbizonytalanodott. Talán ez is okozza a bővítés lelassulását, ám ezen túl kell lépni és olyan gyorsan, ahogyan csak lehet, elvégezni azt a munkát, amelyik szükséges ahhoz, hogy kimondhassuk: Európa a szó szoros értelmében újra egyesült, egy szabad és független, ám együttműködésre kész nemzetállamok közösségében.
A térség felzárkóztatása is zajlik az európai uniós életszínvonalhoz. Az elmúlt nap folyamán több vajdasági magyar fejlesztést, beruházást is megtekintett, mind Újvidéken, mind Topolyán és Szabadkán. Milyenek a benyomásai ezekről?
– Hosszú időn keresztül az volt sokaknak a benyomása, hogy Európa nyugati tagállamai egy fajta támogatást, segítséget, alamizsnát nyújtanak a friss tagállamoknak, vagy a felzárkózásra váró tagállamoknak. Ez a látszat kétségkívül megerősítést nyert abból, hogy történelmi okokból kifolyólag Európa nyugati térsége hozzánk képest mindenképpen gazdagabb, még Magyarországhoz képest is, nem beszélve Szerbiáról, ami háború sújtotta terület volt hosszú időn keresztül. Az elmúlt 8–10 esztendő megmutatta, hogy Közép-Európa – ebből a szempontból elsősorban a visegrádi négyekre gondolok, de akár Szerbiára is gondolhatok – képes az uniós tagságtól függetlenül is gyarapodni, vagy az uniós tagságot olyan mértékben a saját hasznára fordítani, hogy immáron dinamikusabb fejlődés jellemző Európa ezen térségében, mint a nyugati térségben. Ehhez kellő szerencse is kell, de emellett kellő önbizalommal kell felmutatni a magunk erejét. Azok a fejlesztések, amelyeket akár a magyar állam, akár az EU, vagy akár a szerb állam támogatásával itt, ebben a térségben, valósulnak meg, azt mutatják, hogy egy életképes közösség él itt, szerbek és magyarok, de főként a magyarokra terjesszük ki ezt a kört. Ha onnan nézzük a világot, ahonnan azt néhány évvel ezelőtt még néznünk kellett, a magyarok azzal a dilemmával szembesültek, hogy képesek-e egyáltalán boldogulni a saját szülőföldjükön, vagy el kell hagyniuk az őseik földjét, és jobb esetben Magyarországra, rosszabb esetben viszont azon túlra költözniük. Ezekhez a vészterhes és nehéz esztendőkhöz képest óriási fejlődésen ment keresztül Szerbia, és ezen belül Vajdaság, valamint a magyar közösség. Nemcsak azért, mert Magyarországnak van egy koncepciózus és nemzetpolitikában gondolkodó vezetése, hanem azért is, mert a vajdasági magyarságnak is van egy koncepciózus, jövőképpel rendelkező és a saját közössége iránt elkötelezett vezetősége.
Mind a média, mind az oktatási intézmények, illetve a gazdasági szereplők fejlesztéseit is látta az elmúlt nap során. Melyek azok a pontok, amelyek még szükségesek ahhoz, hogy még jobban meg tudja őrizni magyarságát a közösség? Elég-e ez a néhány terület?
– Most elsősorban a kulturális intézményrendszer fejlődését állt módomban megtekinteni, köszönhetően Pásztor István meghívásának. Örömteli volt a tettvágy és az optimizmus, illetve a derűlátás, ami azokat az embereket jellemezte, akik beszámoltak az elmúlt időszak munkájáról és eredményéről, illetve a jövőbeni tervekről. Egy helyütt azt a megjegyzést tettem, hogy bizonyára eljönnek még azok az idők – ebben bízunk és ezért dolgozunk –, amikor ezeket már nem vesszük annyira ünnepszámba, hanem úgy tekintünk rájuk, mint az élet rendjére. Azt, hogy megtehettük, természetes, ezért nem kell senki irányába felfelé hálásnak lennünk, hiszen ő is csak a pozíciójából adódó kötelességét teljesíti. Azt látom, hogy oda kell eljutni, hogy ez a közösség is végre maga mögött hagyhassa a múlt következményeit – de nem a múltra való emlékezést – és normális, a hétköznapokban boldogulni tudó, a jövőben bízó, családot és gyermeket vállaló, a saját közössége felé felelősséggel forduló emberek éljék itt az életüket, Szerbia megbecsült és a magyar nemzet öntudatos polgáraiként.
Magyarország egy szoros közösség, a V4-ek tagja. Mi ennek a köteléknek a szerepe Szerbia uniós csatlakozásában?
– Szeptemberben tartjuk meg a Magyar Országgyűlés szervezésében a tizedik nyugat-balkáni házelnöki találkozót, amire meghívtam a visegrádi négyek házelnökeit. Szeretnénk újra közös üzenetet küldeni a Nyugat-Balkán és Közép-Európa házelnökei részéről Brüsszelnek, az EU intézményeinek és azoknak a tagállamoknak, amelyek különböző megfontolásokból megpróbálják lassítani a bővítés folyamatát, hogy ez nem odázható el tovább. A visegrádi négyek az elmúlt években komoly tekintélyt vívtak ki maguknak Nyugat-Európában. Ennek nem mindig pozitív fogadtatás a következménye. Az, hogy saját gazdasági súlyunkat immáron politikai együttműködéssé tudtuk formálni, féltékenységet és ellenérzést is szül, valamint félelmet, hogy az európai nagyhatalmak nem játszadozhatnak többé kényükre-kedvükre Közép-Európában a kis országokkal, illetve nemzetekkel. A közép-európai együttműködés már most komoly erőt mondhat magáénak. Ilyen értelemben valamennyi önzés is van abban, hogy mi azt szeretnénk, hogy a nyugat-balkáni államok mielőbb csatlakozzanak az EU-hoz, ilyen szempontból Szerbia mellett még Montenegrót érdemes kiemelni.
Akik nem értenek ezzel egyet, meggyőzhetőek-e arról, hogy Szerbiára szükség van?
– Szerintem ezt ők is tudják, csak lehetséges, hogy Európa jövőjéről tér el a véleményünk. Remélem, hogy ez legalább feketén-fehéren kiderül annak a vitának a végén, amelyben szintén számítunk az Európai Unión még kívül lévő közép-európai országokra, Szerbiára is. Néhány héttel ezelőtt indult az Európa jövőjéről szóló konferencia, az Európai Bizottság társszervezésében. Úgy ígérték, hogy ebbe bevonják a nemzeti parlamentek képviselőit is, sőt, a civil közösségeket is. Ebből a vitából majd egyesek leszűrik, hogy mi az, ami az intézmények működésének a szempontjából fontos. Ausztria csatlakozott a visegrádi négyekhez ebben a törekvésükben. Ha Európa jövőjéről beszélünk, akkor nem kizárólag az EU jövőjéről beszélünk, a gondolkodásba be kell vonni azokat a nemzeteket is, amelyek Európa, de nem az EU részei, ám szeretnének azok lenni. Szeretnénk, ha a nyugat-balkáni házelnöki konferencia ezen a téren is tudna valami közöset alkotni.
Magyarország újraindult, kulturális és gazdasági tekintetben is, Szerbiában is jól halad az oltás. Mit jelent ez gazdaságilag?
– Szijjártó Péter és Varga Mihály tudná megmondani, hogy ez napi szinten hány milliárd forintot jelent, azokkal az országokkal összevetve, amelyekben a nyitás még nem valósult meg az alacsony oltási arány miatt. Ez a verseny az idővel, a betegséggel és a járvánnyal, nem csak emberéletben volt mérhető, gazdasági vonatkozása is van. Nemcsak túlélni kellett a járványt, hanem az után is tudni kell élni. Ki minél előbb kezdi meg a gazdaság és az élet visszarendezését a normális kerékvágásba, annál nagyobb előnyre tesz szert. Ha megnézzük a különböző nemzetközi prognózisokat, az elmúlt hetekben jelentős korrekció történt Magyarország várható gazdasági növekedésének tekintetében. Hála Istennek, ugyanez mondható el Szerbiáról is, a visszaesés kisebb volt, mint amilyenre sokan számítottak. Az előttünk álló időszakban az újraerősödés, a növekedési pályára való visszaállás is erőteljesebb lesz, mint azt korábban remélni lehetett. Ha ez így lesz, akkor Közép-Európa meg tudja tartani az európai átlaghoz képest az elmúlt években megszerzett relatív előnyét.
