Az adai Agromerkur, amely immár tizennegyedik éve nyeremenyjátékunk főszponzora, ismét megörvendeztette a Magvető szerencsés olvasóját. Tegnap a tikkasztó melegben érkezett meg a főnyeremény, az 1560 euró értékű, háromfogas talajlazító a bácskertesi Jánosi család udvarába.
Teréz férje, István jó gazda módjára azonnal gondoskodott arról, hogy az új kapcsolható eszköz fedél alá kerüljön. Mire a Magvető csapata a helyszínre érkezett (némi késés után), az Agromerkur jellegzetes zöld-citromsárga színeiben díszelgő új gép már a fészer alatt volt. A többi kapcsolható eszköz mellett elfoglalta a helyét, és türelmesen várja, hogy az új gazda alkalomadtán kipróbálja.
– Örülünk, hogy nyertünk! Eddig minden évben részt vettünk a Magvető nyereményjátékában, eddig nem sikerült, de most nyertünk. Nem jelent akadályt az sem, hogy legalább nyolcvan lóerős traktorra lesz szükség ahhoz, hogy a talajlazítóval jó minőségű munkát végezzek. Mivel nekem kisebb traktoraim vannak, az öcsémtől fogom kölcsön kérni az erősebb erőgépet, így mindkettőnk gazdaságában hasznosítani fogjuk a talajlazítót – mondta István.
(Dávid Csilla felvétele)
– Harminc holdon gazdálkodunk, mind saját földünk. Ebből 9 holdon gyümölcsöt termesztünk: 5 holdon almát, 2,5 holdon barackot, a többin szilvát telepítettünk. Piacozunk immár 27 éve. A gyümölcs mellett zöldségnövényt is termesztünk, a zombori és szivaci piacokra járunk, ott áruljuk portékánkat.
– Amit nem adunk el, azt önerőnkből felszerelt hűtőházunkban tudjuk tárolni, amíg el nem kel – ismert vevőknek, nagyban –, kapcsolódott be
a beszélgetésbe Teréz, aki arra panaszkodik, hogy bizony a viszonteladók mindössze 70 dinárt fizetnek most a jó minőségű, tetszetős barackért. – De nemcsak a gyümölcsért kínálnak az utóbbi időben szégyenletesen alacsony felvásásárlási árat, hanem minden másért is, amit megtermesztünk – mondta
felháborodva a gazdaasszony.
Keményen dolgozik a Jánosi család. A felsoroltak mellett gabonát is termeszt, jószágot csak annyit tart, amennyi saját szükségletére elég: két hízót. Na, és hol vannak a gyerekek? Hol van a segítség? Kire marad a gazdaság?
Talán éppen azért, mert látták szüleik küszködését, a nehéz életet, István és Tamás, a két fiú elment a faluból. István Szegeden talált magának új otthont, ott
dolgozik egy gyógyszertárban, ott van a nagylánya is, Tamás pedig Szabadkán tanul a műszaki főiskolán. Szüleik elmondása szerint kevés remény van arra, hogy gyerekeik életvitelszerűen visszatérjenek Bácskertesre – vagy ahogyan a helyeik szeretik nevezni falujukat – Kupuszinára!
