Végéhez közeledik a történelmi megyeháza, ma a városi, a körzeti közigazgatás, valamint a rendőrkapitányság székhelye külső homlokzatának felújítása. Már elbontották az állványokat és a védőhálót. Az erkélyen kell még beépíteni a nyílászárókat, befesteni a terasz kerítését, kihelyezni Zombor város címerét, visszahelyezni a rácsokat az ablakokra, meg kihelyezni az intézményeket jelző táblákat.
A homlokzat átfestése befejeződött, meg is lepődtek a helyiek, hogy mennyire megváltozott a város egyik legfontosabb jelképe. Nem kapta vissza egykori okker színét, hanem világosabb lett, a citromsárga és a kénsárga közötti árnyalatot nyert, ráadásul a homlokzati díszeket se emelték ki a piktorok. Csupán az ablakok mellett látható barna meszelés, az okkerre festett homlokzat összes díszével eltűnt a történelem süllyesztőjében.
Mint lenni szokott, most is akadnak, akiknek tetszik a megújulás, meg olyanok is, akik kifogásolják az épület új külsejét.
Az állami védettséget élvező műemlék felújítását a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet felügyelte. Az intézet építészeti konzervátora elmondta, hogy a vakolat eltávolítása során kiderült, hogy az épület kőfalának egyes részei már korábban megsérültek, ezért a helyszínen kellett eldönteni, hogy mit lehet újravakolni, mit kell rekonstruálni. A falfestés színe kapcsán pedig közölte, hogy a most alkalmazott színek harmonizálnak az épület tavaly felújított átriumának színeivel.
A város főépítésze, Milan Stojkov, a kiváló tervezőmérnök gyorsan elhatárolódott a felújítási munkálatoktól, mondván, nem volt beleszólása a Műemlékvédelmi Intézet elképzeléseibe.
Az épület egykori képéről a nézelődő a Sztapári útra, és a Hősök parkjára néző falakról alkothat fogalmat, bár a parkra néző homlokzat kifejezetten rossz és elhanyagolt állapotban van.
A felújítás áfa nélkül 24 millió dinárba került, a kivitelezők a Somborelektro, a nemesmiliticsi Full HD Wood és a batajnicai Premijus vállalatok voltak.
A város főépítésze szerint a zomboriak a vérükben, a génjeikben hordozzák a körutak épületeinek homlokzatát, a bogyófákat, nem csoda, hogy ha fölháborodnak egy-egy balul sikerült urbanisztikai megoldáson. Szerinte rossz megoldás, hogy Péterváradon döntik el, mi kell a zomboriaknak. Nyílt levelében keményen bírálta a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet zombori tevékenységét. Emlékeztetett, hogy az Intézet bosszantó zöldre festette az anyakönyvi hivatal homlokzatát, hogy a Városházát bordóra akarták festetni, amit sikerült megakadályozni.
– Az egyházközség falán lévő napóra falfestmény felújítását is elszerencsétlenkedte az Intézet, sikeresebb lett volna az eredmény, ha kisiskolásokra bízták volna a köztérkép (murália) újrafestését – véli a főépítész, és hozzáteszi – az Intézetnek köszönhetjük, hogy a Műszaki Szakközépiskola gyönyörű ornamentikája eltűnt az egynemű zöld festés alatt, hogy a Mercator épülete éktelenkedik a városközpontban, meg a körutakon épült, oda nem illő lakótömböket is.
Hozzáfűzte, hogy az Intézet Zombort érintő „áldásos” tevékenysége nem új keletű, már a múlt század hatvanas éveitől tart, amikor az akkori építészet remekének tartott Belgrád Áruház épületét védelem alá helyezték az ottani szakemberek, noha az egy urbanisztikai torzszülött.
Visszatérvén a Megyeháza homlokzatának felújításához, Stojkov hangsúlyozza, hogy a vakolat eltüntetése során talált kőoszlopokat színtelen anyaggal kellett volna konzerválni, ehelyett valami okkerbarna-vörös színnel kenték be, ettől mintha befejezetlen lenne a teljes felújítás.
