Az ember örök elégedetlen, gyakran ez viszi előre, hiszen elégedetlenségéből ered a jobbítás, javítás, újítás igénye. Ezúttal mégis azt kell megállapítanom, hogy kivételesen terhes évet zárunk, mert az esztendő háromnegyed részében mindannyiunkat a vírusjárvány foglalkoztatott: tőle menekültünk, körülményesebbé vált a munkánk, legfőképp pedig rátelepedett emberi kapcsolatainkra, elrontotta az ünnepeinket, távol tartotta egymástól a rokonokat, barátokat.
Mindezek ellenére úgy érzem, hogy lapunk, szerkesztőségünk, a Magyar Szó sikeresen megbirkózott az akadályokkal, még ha el is maradt a közvetlen kapcsolattartás az olvasóinkkal, szüneteltetni kellett az élőújságokat, a könyvbemutatókat. Az újság a nehézségek dacára naponta eljutott az olvasóinkhoz, új könyveket jelentettünk meg, karácsonyra pedig a honlapunk is megújult. Igyekeztünk napról napra szolgálni az olvasóinkat, kielégíteni igényeiket, mert az újság éltetője csak az olvasó lehet, aki naponta, vagy ritkán kezébe veszi a lapot, esetleg az interneten követi az általunk közölt híreket.
Egy kis iróniával, de határozott hittel és reménnyel mondhatjuk, hogy ezúttal az új év biztosan jobb és szebb lesz a most múlónál, mert reális esély van a járvány leküzdésére, arra, hogy az életünk visszatérjen a rendes kerékvágásba, visszanyerjük szabadságunkat és személyes kapcsolatainkat, ismét megölelhessük egymást. Az újságot végre fölszabadultabban készíthessük, lapunk oldalait pedig ne a járvány töltse meg, hanem vidám, a sikerekről hírt adó témák.
Ennek reményében kívánok boldog új esztendőt minden olvasónknak!
