Harminc évvel ezelőtt, 1991. március 9-én Belgrádban először tüntetettek a polgárok Slobodan Milošević uralma ellen. A megmozdulás a polgári küzdelem és ellenállás szimbólumává vált, ugyanakkor elmulasztott lehetőségeket és nem megvalósult álmokat is megtestesít. A március 9-én kezdődött demonstrációk során mintegy 100 ezer ember vonult ki a főváros utcáira, velük szemben pedig tízezer rendőr sorakozott fel, valamint tankok is felvonultak.
A rendőrség és a tüntetők közötti harcokban két személy vesztette életét. Sokak szerint nem került volna sor az 1996-os és az 1997-es, valamint a 2000. október 5-i tüntetésekre sem, ha nem lett volna március 9-e és a „bársonyos forradalom” első győzelmei.
Ennek ellenére majdnem tíz évnek kellett eltelnie Milošević hatalmának megdöntéséig és a mai napig kérdésnek számít, vajon elkerülhető lett volna a polgárháború Jugoszláviában, ha azon a március 9-i napon sikerül megdönteni a rezsimet.
A tüntetések a Belgrádi TV egyik felháborító tudósítása miatt robbantak ki, amelyet a főszerkesztő, Slavko Budihna olvasott fel, miszerint a Szerb Megújhódási Mozgalom tagjai együttműködnek a horvát kormánnyal. Vuk Drašković erre válaszul 1991. február 16-án kelt közleményében, március 9-re pontban délre, a Köztársaság térre szólította a polgárokat.
A tüntetők fő követelései között szerepelt a szerbiai RTV akkori igazgatójának, Dušan Mitevićnek, valamint további négy szerkesztő: Slavko Budihna, Predrag Vitas, Ivan Krivec és Sergej Šestakov lemondatása. A hatalom azonban megtiltotta a tüntetéseket, ezért a rendőrség lezárta a térre vezető utakat és reggeltől kezdődően a demonstrálók visszaszorításán küzdött, gumibotokat, könnyfakasztó gránátokat és vízágyúkat használva. Az összecsapások az esti órákig tartottak, amikor a nyugalmat tankok jelenlétével igyekeztek fenntartani.
A zűrzavarban életét vesztette Branivoj Milinović (18) végzős diák és Nedeljko Kosović rendőr (54).
