Mintha visszaforgatták volna az idő kerekét, a szerb sajtó jelentős része szerdán ismét „hősies helytállásról" és „sikeres védelemről", a NATO felett aratott győzelemről cikkezett az akkor már csak Szerbia és Montenegró államszövetségének számító Jugoszlávia ellen indított hadművelet kezdetének 22. évfordulója alkalmából. A Politika címoldali vezérírásában hozta, hogy a nyugati nagyhatalmak „ma sem tudják felfogni, egy ilyen kis ország, hogyan arathatott sikert egy ilyen erős szövetség ellen." Kevesen ismerték el, hogy a „hősies helytállásnak" hatalmas ára volt, egy ország ment tökre még e bombázások előtt, célzottan katonai és infrastrukturális létesítmények ellen irányultak, nem a háborúkban bevett szokásnak számító általános támadásban nyilvánultak meg, s nem is az ország győzelmével, hanem a veszteség elismerésével és a koszovói műveletek befejezéséről szóló ígérettel, voltaképpen megadással értek véget.
A központi megemlékezést tegnap a belgrádi Kombank Arénában tartották meg, Aleksandar Vučić elnök részvételével. Vučić a napokban már többször nyilatkozott az emlékezés fontosságáról, mondván, a szerbség meg tud bocsátani, de nem tudja elfelejteni a történteket, s kötelessége is emlékezni az áldozatokra.
A parlament szerdai ülése egyperces néma felállással kezdődött. Ivica Dačić házelnök közölte, ma együtt kell működni azokkal is, akik korábban bombákat hullattak az országra, de feledni nem szabad a történteket. Aleksandar Vulin belügyminiszter koszorút helyezett el Belgrádban a Miloš kenéz sugárúti emléktáblánál, amely a rendőrség elhunyt tagjainak emlékét őrzi. Novica Tončev tárca nélküli miniszter Surdulicán helyezte el az emlékezés virágait.
Az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elleni NATO-légicsapás 1999. március 24-én este kezdődött. A harcok tizenegy héten keresztül tartottak, amelyben nem hivatalos adatok szerint mintegy 2500 civil, valamint ezer katona és rendőr vesztette életét. A 78 napig tartó bombázások során súlyos károkat szenvedett az ország infrastruktúrája, a gazdasági létesítmények, az egészségügyi intézmények, a médiaházak és a katonai objektumok is. A NATO légitámadásai, amelyet a jugoszláv kormány illegális agressziónak titulált, a koszovói helyzet sikertelen tárgyalásai után indultak, amelyeket 1999 februárjában és márciusában tartottak Rambouillet-ben és Párizsban.
Az ország bombázása június 10-én ért véget, amikor elfogadták az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozatát, amelyet a katonaság és a rendőrség kivonulása követett Koszovóból, a helyüket pedig nemzetközi békefenntartó csapatok vették át. Az UNHCR adatai szerint a békefenntartó erők megérkezéséig a déli tartományt mintegy 230 ezer szerb és roma hagyta el, és 800 ezer korábban elmenekült albán tért vissza.
