Hármas ikrekkel szép az élet

Nem sok fiatal szülő élheti át, hogy milyen az, amikor a nappaliban nem egy, hanem három járóka kerekei suhannak végig. A sarokban három pici fotel, ugyanannyi etetőszék, hordozó és kiságy áll. A kelebiai Táncos család mindennek varázsát megtapasztalja, hiszen tavaly december 26-án születtek meg hármas ikreik: Teodor, Alíz és Fanni. Belépve a család nappalijába, hat kíváncsi, csodálkozó szempár szegeződik ránk. A játék abbamarad. A szülők, Táncos Zsuzsanna és Roland járókába teszik a három csöppséget. A beszélgetés közben a körülöttünk sürgő-forgó kicsik mosolyogva néznek ránk. Gyorsan feloldódnak, és a játék folytatódik tovább. A szülőkkel a cseppet sem unalmas mindennapjaikról beszélgettünk.

Milyen érzés volt, amikor megtudták, hogy nem egy gyermeket várnak, hanem hármat?

T.ZS.: Mielőtt elmentünk az ultrahangos vizsgálatra, úgy éreztem, hogy nem egy, hanem két babánk lesz. Ez teljesen ösztönösen jött.

T.R.: Vágytunk rá, hogy egyszer kettő vagy három gyermekünk legyen.

T.ZS.: Amikor elmentünk az ultrahangos vizsgálatra, a doktor úr először azt mondta, hogy két babát lát. Pár perc múlva pedig azt mondta, hogy itt nem kettő, hanem három baba van. Nagyon megörültem neki, nem volt bennem pánik. Amikor kimentem a rendelőből, a férjem az ajtóval szemben ült, én pedig az ujjaimmal hármat mutattam neki. Ő hangosan megkérdezte: ,,Mennyi?”. Mindketten nagyon boldogok voltunk. Egy nagy vágyunk teljesült, hiszen több gyermeket szerettünk volna. A szülők természetesen féltettek, hiszen szerették volna, hogy minden rendben legyen a várandósság alatt. Természetesen óriási volt az öröm a családban. Mindenki nagyon csodálkozott, amikor megtudta, hogy három baba lesz, és nem egy.

A várandósság és a szülés ideje alatt minden rendben volt?

T.ZS.: Természetesen. Az első naptól az utolsóig minden rendben volt. Nem volt semmilyen panaszom, és rosszulléteim sem. A születésük előtt bementem a kórházba, hiszen a doktor úr szerette volna, hogy szem előtt legyek. Az utolsó napig talpon voltam, nem voltak fájdalmaim sem. Ők jól érezték magukat a pocakban. Ennél szebb várandóságot nem is kívánhattam volna. Miután megszülettek, nem sok időt töltöttek az inkubátorban. Hat nap után hazajöhettünk a kórházból.

Milyenek a kicsik? Mennyire hasonlítanak egymásra?

T.R.: Szinte semmiben nem hasonlítanak egymásra, sem külsőleg, sem a személyiségük tekintetében. Fanni egy kis „dumagép”, könnyen barátkozik, nagyon szeretni való. Teodornak megvannak a saját gondolatai, egy kicsit akaratos. Alíz egy kicsit nehezebben ismerkedik, nehezebben oldódik fel, mint a többiek.

Milyen Teodornak egyetlen fiúként a lányokkal?

T.ZS.: Van, amikor alulmarad, és van, amikor ő viszi a stafétabotot. Szerintem ez egy kicsit később fog kialakulni.

T.R.: Most még nem érződik, hogy két lány van és egy fiú. Később lehet, hogy neki is babáznia kell, de majd megszokja.

Mennyire tudnak boldogulni a hétköznapokban három gyerekkel?

T.R.: Az elején az volt a könnyebb, hogy helyhez kötöttek voltak, és nem kellett utánuk szaladni. Nem kellett azon idegeskedni, hogy hol vannak, és mit csinálnak, hogy éppen a konnektorba nyúlnak-e, vagy felborulnak-e a járókával… Az elején kétóránként etetni kellett őket éjjel-nappal. Vannak nehézségek most is, akkor is voltak.

T.ZS.: A hétköznapok úgy telnek, hogy délelőtt egyedül vagyok velük. A férjem háromkor jön haza. Az elejétől kezdve kaptunk segítséget. A nagyszülők a közelben laknak, és bármikor számíthatunk rájuk.

T.R.: Az éjszakákat szerencsére végigalusszák. Az első másfél hónapban semmit sem aludtunk, mert kétóránként etetni kellett őket. Utána valahogy berögzült bennük, hogy éjszaka aludjanak. Este tízkor ágyba kerülnek. Általában fél hat és fél hét között ébrednek. Mostanában a fogzás miatt néha felébrednek esténként.

T.ZS.: Nagyon jó babák. Nem sírnak, nem hisztiznek feleslegesen. Nyugodtan el lehet velük játszani. Van, amikor eljátszanak hárman. Van, amikor igénylik, hogy játszanak, foglalkozzanak velük. Vannak nehezebb és könnyebb napok. Naponta kétszer delelnek, délelőtt és délután.

Ezek szerint türelmesek, és kivárják a sorukat.

T. ZS.: Hozzá vannak szokva ahhoz, hogy amikor az egyikük készülődik, akkor a másik kettő eljátszik. Van, amikor nem türelmesek, mert fáradtak.

T.R.: Amikor elhúzódik az esti fürdetés ideje, akkor egy kicsit türelmetlenebbek, van egy kis sírás. Aztán szépen kivárják a sorukat.

A közlekedés egyáltalán nem egyszerű három gyermekkel.

T.ZS.: Az előkészületek legalább tizenöt percet vesznek igénybe, legalábbis télen. Nyáron kevesebb ideig tartott felöltöztetni őket, és beletenni a babakocsiba. A babakocsi elég hosszú, és nem nehéz vele közlekedni. Nem mindegy, hogy milyen autóba ülünk bele. A jelenlegi autónkban éppen csak elférünk.

T.R.: Az a gond, hogy néha nincs elég hely a csomagtérben. Ha megyünk valahova, egy kis táska nem elég. Mindig van egy plusz csomag, amit magunkkal viszünk. Ha hosszabb időre megyünk, akkor például a tápot magunkkal kell vinnünk. Egy órába telik, mire mindent összepakolunk és elkészülünk. Olyan is történik, hogy útközben legalább kétszer cserélünk ruhát, mert könnyen leöntik magukat.

Kaptak valamilyen pénzügyi támogatást az önkormányzattól vagy a tartománytól?

T.ZS.: Minden hónapban kapjuk a szülői pótlékot a második és a harmadik gyerekre, valamint megkaptuk a 100 000 dinárt az első gyermekre. A szabadkai önkormányzattól kaptunk fél évre elegendő pelenkát. Ez nagy segítség volt.

T.R.: Igen, mert a táp és a pelenka is rendesen fogy.

T.ZS.: A hetven darabos pelenkacsomag két napig elég. Egy csomag pelenka 1500 dinárba kerül. Minél nagyobb a szám, annál kevesebb pelenka van a csomagban, az ár pedig ugyanaz marad. A picik esznek rendesen, nem válogatósak. Tudják, hogy többen vannak, és megszokták a rendszerességet. Egyszerre esznek, egyszerre próbáljuk őket elaltatni.